Amerikai fordulat

Jelentős jobbratolódás zajlik az USA-ban a Trump vezette republikánusok elsöprő győzelme nyomán. A republikánusok mindent megnyertek, a törvényhozás mindkét kamaráját, Trump pedig az elnökséget. A következő Trump-adminisztráció kényelmes parlamenti többséggel rendelkezik, ami jelentősen kitágítja az elnök politikai mozgásterét az előző mandátumához képest.

Nyugat-Európában mindezt már-már apokaliptikus csapásnak tekintik, az ottani balliberális uralkodó körökben pánikszerű hangulat uralkodik. Kelet-Európában ellenben sokan reménykedve tekintenek a jövőre, jobboldali körökben pedig kimondottan örvendenek. Trump például az elsők között hívta fel Orbán Viktort közvetlenül nagyméretű választási győzelme után. A megválasztott elnök szemében és a republikánusok körében a magyar kormányfő nagy tekintéllyel rendelkezik, sokan példaértékűnek tartják politikáját. Ami nyilván a jelenleg meglehetősen feszült amerikai–magyar kétoldalú kapcsolatokra is kihat.

Politikai téren borítékolható a viszony javulása, a leendő republikánus adminisztráció és a magyar kormány ideológiailag egy húron pendül, a következő négy évben nem lesz többé amerikai balliberális nyomás a magyar kormányon, sőt, az is valószínű, hogy a Fehér Ház nyomást gyakorol a még vadabbul balliberális Brüsszelre a Magyarország elleni üldözés ügyében. E téren nég éves mézeshetek ígérkeznek Budapest és Washington viszonyában.

Az ukrajnai háborút illetően már nem olyan tiszta a kép, mivel nem tudni, hogy mi lesz Trump konkrét stratégiája. A háború 24 órán belüli lezárása aligha reális cél, ezzel Washingtonban is tisztában vannak. Tekintettel arra, hogy immár egy jó évtizede, politikai színezettől függetlenül az USA nagy stratégiai célja a kínai riválisra összpontosul, valószínűnek tűnik, hogy Trump mérsékeli az Ukrajnának nyújtott támogatást, s Európára hárítja a terhet. Végül is az orosz medve nem az USA-t, hanem Európát fenyegeti, Washington pedig régóta nehezményezi az európaiak védelem-hozzáállását, az amerikaiakon való élősködésnek tekintve azt, szintén politikai színezettől függetlenül. Az amerikai külpolitikát ugyanis jelentős folytonosság jellemzi, miközben a belpolitika felbolydul minden elnökváltásnál. E téren nehéz megjósolni, hogyan alakulnak a magyar–amerikai kapcsolatok.

Feszültségek leginkább gazdasági téren körvonalazódnak, Trump „Amerika az első” politikája ugyanis mindenekelőtt Kína visszaszorítását és az USA megerősítését célozza. A régi-új elnök elvárja európai szövetségeseitől, hogy az amerikai gazdasági kapcsolatokat helyezzék előtérbe, ha már az USA biztosítja védelmüket. Már első mandátumában is durván kikelt Európa orosz gáz- és kőolajvásárlása ellen, sőt, szankciókat is bevezetett. Von der Leyen meg is érezte a veszélyt, s nyomban az amerikai cseppfolyósított gáz importjának jelentős növelését helyezte kilátásba. Trump ráadásul 10-20%-os vámot vet ki minden egyes importra, ami komoly érvágás lehet az általa „miniatűr-Kínának” nevezett EU-s gazdaság számára. Kínával szemben pedig 60%-os vámot vet ki. Magyarország gazdasági semlegességet célzó politikája nagyrészt éppen a Kínával való kapcsolatra és az orosz energiaimportra épül, ami könnyen vörös posztóvá válhat Trump szemében.