Analógia

Ugyanabban az időpontban kezdődött el a magyar és a román focikupa döntője. Mint sportrajongó, mind a kettőre kíváncsi voltam, ezért ide-oda kapcsoltam a két csatornán. A szerencsének köszönhetően sikerült élőben elkapnom a játékidőben született hat gólból ötöt, illetve a nagyszebeni meccs bűntető párbaját elejétől végig. Nem unalmas, élvezetes küzdelmet láthatott a közönség, de ennek értékelését meghagyom a sporthoz nálam sokkal jobban értőknek. Én nem erről, hanem a két összecsapás közötti hasonlóságról szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni, és megosztani a kedves olvasóval. Legyen az sportrajongó, avagy csak eseti érdeklődő. 

Mindenekelőtt szembetűnő volt a hasonlóság abban, hogy a papírforma szerint két szuperfavorit (Galac és FTC) vívta a döntőt két esélytelen kiscsapattal (Vajdahunyad és Paks). Mert a Galac 1., míg a Corvinul csak ebben az évadban bekerült 2. ligás. Az FTC pedig toronymagasan nyerte a magyar bajnokságot, a nemzetközi kupákban is kielégítően szerepelt. A Pakssal néhány hete vívott legutóbbi találkozóján mindenkit meggyőző 6:1-re „hengerelt”. Szembeötlő az analógia a csapatok összetételében is: míg a két favorit 8-8 (drágán vásárolt és jól fizetett) külföldi játékossal a kezdő együttesben lépett pályára, addig a kiscsapatokban jószerével csak magyar, illetve román labdarúgók húzták magukra a csapat mezét. Mindkettőben a kapusok kiváló teljesítményt nyújtottak, oroszlánrészük volt a sikerben. És végül a döntő érv az analógiára: mindkét döntőt az esélytelen csapat nyerte meg. Bevallom (ezért a Fradi-drukkerek megköveznek!), nagyon örültem mindkét végeredmények, az erdélyi csapaténak leginkább. 

A két kupadöntővel kapcsolatban viszont megfogalmazódott bennem egy ötlet. Abból a tényből kiindulva, hogy mindkét bajnokság esetében a szerevezők (liga, szövetség) nem korlátozzák a csapatokban a külföldről szerződtetett labdarúgók számát, lényegében a román és a magyar fiatalok nagy hányada elől elzárják az érvényesülés lehetőségét. A különböző akadémiákból, nevelő sportklubokból csak a korán érő legtehetségesebbek kerülnek be egy-egy magasabb osztályú együttesbe. A román bajnokságban is csak a kötelezően előírt szabálynak köszönhetően. 

Ebből a meggondolásból megfontolandó lehetne az a kiírás, miszerint a két párhuzamosan zajló rendezvény (bajnokság és kupa) egyikén (mondjuk a kisebb fajsúlyú kupában) egy-egy találkozón csak legfeljebb két-három külföldi játékost lehessen szerepeltetni. Így a gyengébb anyagi háttérrel rendelkező, kisebb költségvetésű kluboknak is legyen valami sikerélményük egy-egy magasabb osztályú csapat ellenni jó eredménnyel. Arról nem is szólva, hogy szóhoz jutnának a saját nevelésű fiatalok is. Manapság egy-egy 18-20 éves tehetséges felbukkanásakor a nagyobb klubok úgy csapnak le rájuk, mint héják a kiscsirkékre. (Lásd a FCSB vagy a Rapid példáját!) 

Tudom, pénzt beszél…, meg azt is, hogy a kutyaugatás nem hallik… Ennek ellenére valakinek fel kellene ezt vetnie odafenn, a legmagasabb sportvezetői körökben. Lássák végre be, a jelenlegi szervezési forma nem viszi előre sem a magyar, sem pedig a román labdarúgást. 

Cáfoljanak meg, ha nem így van!