Az antiszemitizmus megítélése

Nem tudom, szembesíti-e valaki valamikor az Európa Unióban a szervezet egyes vezetőit a különböző, egyes országokat, azok politikusait más-más mércével minősítő nyilatkozataikkal. Vagy a szerveztet hivatalos dokumentumaiban megfogalmazottakkal. Például Donald Tuskot, a szervezetnek a magyar jogállamiságot bíráló egykori nagyhangú alelnökét. Mióta kinevezték Lengyelország miniszterelnökének, mondhatnánk, semmibe veszi, lábbal tiporja a lengyel alkotmányt, diktátor módjára karhatalommal vette át a közmédiát, távolította el munkahelyükről a számára nem tetsző, jobboldalinak ítélt személyeket. Közben az Európa Unió valamennyi vezetője, munkatársa sunyi módon hallgatott. Mint… disznó a kukoricásban – mondja a parasztember, amikor finomkodik! Ha netalán Magyarországon történt volna, a liberális média már bomba módjára robbant volna, nyílt diktatúrának titulálta volna a rezsimet. Varsóból viszont a hírek a jogállamiság helyreállításáról szólnak. Jogállamiság, jogtalan eszközökkel! 

Még szembetűnőbb az Európa Unióban immár úzussá vált kettős mérce az antiszemitizmus megítélésében. Miközben az előző parlamenti ciklus alatt Vera Jourova (nem egyedül!) cseh biztos következetesen többször is antiszemitának nevezte a magyar kormányt, Európában, de az egész világon aggasztó méreteket öltött a zsidóellenesség. Erről viszont hallgat az újonnan megválasztott parlament is. Az Unió egyik vezető tagállamában, Franciaországban a nyilvánosságra hozott (tehát nem teljes) statisztikai adatok szerint a Hamász tavaly október 7-i terrortámadását követően legalább 1500 antiszemita megnyilvánulást regisztráltak, az egy évvel korábbi háromszorosát (436). Közben a minap egy zsinagóga bejáratánál robbantottak gázpalackot, gyújtották fel az ajtót. A múlt héten egy zsinagóga elleni terrortámadást csak halálos kimenetelű tűzharc árán az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni. (Nagy-Britanniában egyetlen hónap leforgása alatt 1324-et, de ő már végleg búcsút intett az EU-nak.) 

A korábban a béke szigetének számító Svédországban a miniszterelnök meglátogatta a malmöi zsidó közösséget. A magát fenyegetettnek érző svédországi zsidók védelmet reméltek a kormányfőtől. Helyette olyan tanácsokat kaptak, mint: nyilvános helyen ne viseljenek kipát, ne beszéljenek egymással héberül, ne hordjanak semmiféle vallási jelképet. A saját szülőhazájukban reszketniük kell a bevándorlóktól! Akkor a bennszülött állampolgárokat védi-e a svéd rendőrség?

A világ demokráciájának jelképeként tetszelgő Amerikai Egyesült Államokban október 7-ét követő két hónapban 2031 antiszemita incidensről érkezett jelentés a hatóságokhoz. A közvélemény-kutatás szerint arra a kérdésre, hogy a Hamász cselekedete terrortámadás volt-e, a megkérdezett 65 éven felüliek csak hét százaléka válaszolta, hogy nem, miközben a 18-24 évesek között a 27 százaléka jogosnak ítélte azt. Az antiszemitizmus kérdésében kifejtett, azt elítélő álláspontja miatt távoznia kellett egyik vezető amerikai egyetem rektorának.

Az Európa Unió teljes vezetősége állásfoglalásának megfogalmazásakor szemet hunyt a tény felett, hogy az izraeli futballválogatott a hivatalos mérkőzéseit a számára Európában egyedüli biztosnak minősített Magyarországon játszotta le. (Hasonlóan egy klubcsapat is.) A felett is, hogy ott a hatóságok semmiféle antiszemita tüntetést nem engedélyeznek. Hogy Magyarország kinyilvánította: Izraelnek joga van megvédenie magát. A felsorolt bizonyítékok ellenére szemrebbenés (és bizonyítékok!) nélkül antiszemitizmussal vádolja az országot. 

Az Uniónak most kellene megmutatnia, hogy számára valamennyi tagországa egyenlő. Jogokban is, kötelezettségekben is, függetlenül nagyságától, lélekszámától. Hogy a hasonló történéseket hasonló mércével mérik. Hogy a korrupciót a szervezet vezetőségén belül is felfedni és büntetni lehet. Hogy a demokratikusnak kikiáltott nyugati országokban is akadnak nemzeti szocialista ihletésű megnyilvánulások, amelyekről nem szabad(na) hallgatni. Ne feledjük: a személyes adataik kiszivárogtatása miatt, a párizsi olimpián halállal fenyegették meg az izraeli sportolókat. Vajon miként léphettek ők pályára azok után? És nem hallottunk arról, hogy a kiszivárogtatásért felelősöket felkutatták a francia hatóságok!