Bebetonozták magukat

Nézem, hallgatom az új Európai Bizottság megválasztásáról szóló híreket. Nekem, és velem együtt sokunknak visszaköszön az a mód, ahogyan az megtörtént. Emlékszünk még arra a múlt század nyolcvanas éveiben rigmusba faragott (állítólagos) népakaratra, miszerint (románul): Ceaușescu reales, la al …-lea congres. A nyelvet nem ismerőknek, illetve a hamar felejtőknek fordítom: a diktátort újraválasztani a ...-dik kongresszuson. Nehogy véletlenül valakinek a fórum kommunista küldöttei közül eszébe jusson mást javasolni a pártfőtitkári tisztségbe, vagy az országos „népakarattal” ellentétben, nehogy valaki ellene szavazzon. A román diktátor mindvégig abban az illúzióban élt, hogy őt a román nép nagyon szereti, hiszen ellenszavazat nélkül választották meg sokadszorra pártfőtitkárnak és államelnöknek is. 

Az Európai Bizottság újraválasztott vezetői viszont nem ringatózhatnak abban a tévhitben, hogy őket túlzottan szeretnék a tagországok népei. Vagy legalábbis azok egy része. Azon az ülésen, amikor Orbán Viktor magyar miniszterelnök előterjesztette javaslatait az Európai Unió versenyképességének fokozására, a hozzászólók nagy száma igencsak elmarasztalóan nyilatkozott az Ursula von der Leyen vezette elnökség teljesítményéről. Olyannyira, hogy egy idő után az elnök asszony „felvette a nyúlcipőt” (egy lengyel küldöttnő szóhasználata szerint), és angolosan távozott a teremből, hogy ne kelljen hallgatnia az ő és vezetőségbeli társai fejére olvasott bírálatokat. 

Az Unió tagországai népeinek egy része joggal várta el a változást a Bizottság vezetésében. Hiszen a legutóbbi választások Lengyelországban, Csehországban, Franciaországban, Ausztriában, Szlovákiában, sőt német tartományokban is a nemzeti konzervatív erők győzelmével végződtek. Ennek ellenére, az Európai Bizottság vezetőségében nem történt semmilyen változás. A Néppárt, a szociáldemokraták és a liberálisok koalíciója „bebetonozta” a korábbi, változtatásra nem hajlandó, sőt arra képtelen teljes vezetőséget. Ez a csoportosulás ugyanúgy megválasztja majd korábbi vezetőségét a végtelenségig, mint tette azt a román diktátort támogató talpnyaló klikk. 

Mintha az idősebb generáció tagjai az ötvenes évek vagy a hatvanas évek elejének pozícióikban megingathatatlan román kommunista vezetők képeit látnánk: Gheorghiu-Dej, Chivu Stoica Emil Bodnăraș… S ebből a sorból ki ne felejtsem az Alexandru Moghioroș néven ott szereplő „díszmagyar” Mogyorós Sándort sem. Aki a nevén kívül semmit sem tett nemzetiségéért, csak fejbólintó Jánosnak tartották ott. Az újonnan megválasztott Európai Bizottságban viszont még díszként sem szerepel senki a harmadik legnépesebb frakció, a Patrióták Európáért csoportból!

Ha ugyanígy folytatódik a következőkben is, az EU is eljuthat a gerontokrácia uralmához, mint az egykori Szovjetunió. (Lásd Brezsnyev, Andropov vagy Csernyenko megválasztását és regnálását.) 

Hölgyek, Urak, igencsak eljött a frissítés ideje!