Becstelenség

Az a tény közismert, hogy Böjte Csaba atyát immár nem egyszer érte támadás a romániai többségi médiában. Mert amit ő elért, az a román állam részéről elérhetetlen: olyan gyermekvédelmi intézményt létrehozni és működtetni, amelyet az ott lakó gyermekek is szeretnek. (Az ellene irányuló támadások a hatalom impotenciáját bizonyítják.) A ferences testvérek működtette intézmény olyan, ahol a gyermekek valóban otthon, családi körben érzik magukat, oda érzelmileg is kötődnek. Ott keresztényi nevelésben részesülnek. Oda az otthonból kikerültek is haza járnak, sőt segítik is azt, bekapcsolódnak annak tevékenységébe. 

Akadt olyan szélső nacionalista párt is, amely a román gyermekek elmagyarosításával is megvádolta Csaba testvért. Egy ideig még a gondozottaknak jogosan járó állami anyagi juttatások folyósításának késleltetésével is igyekeztek gátolni a ferencesek munkáját. Bizonyosan más módszerekkel is, hiszen ismerjük azt, hogy miként lehetetleníti el egy-egy kiszemelt intézmény, vállalat tevékenységét a hatóságok révén rájuk szabadított különböző ellenőrzések. 

Ismétlem: a hazai média egy részének megismétlődő rosszindulatát bárki tapasztalhatta, ha figyelemmel kísérte a napi híreket.  Arra viszont mindeddig nem akadt példa, hogy a magyar sajtóban is kampány induljon a ferencesek gyermekgondozó tevékenysége ellen. Most abban is elkezdődött a boszorkányüldözés. Természetesen a balliberális médiában, amely számára minden keresztényi tett szálka, minden sikertörténetet kötelező módon támadni, ócsárolni, bemocskolni kell. Nem írom le azoknak az újságíróknak a nevét (barátnak szívesen közlöm mindkettőt), akik „oknyomozó” riport készítése ürügyén belemásztak a szovátai ún. „pedofília” ügybe. Azt igazolgatták, hogy Csaba atya tudott az ügyről, mégsem intézkedett. (A sejtések szerint az Átlátszó Erdély felcím alatt kirobbantott egész ügyet a Soros Alapítványon keresztül finanszírozzák.) 

A tények ellenőrzése, alapos kivizsgálása nélkül tendenciózus beállításban megírtak minden szemétséget, amit hallottak. Elsősorban az ügytől az első pillanattól kezdve elhatárolódó intézményvezetőt támadva. Amikor kiderült, hogy az általuk közöltekből a fele sem igaz, az egyik szerző nagyvonalúan azt nyilatkozta, hogy a leközölt anyag nem teljes egészében ábrázolja a tényeket. Ennyi! Az általuk megszólaltatottak között olyan személy is akadt, aki visszavonta a szájába adott szavakat. De olyan is, aki bevallotta, hogy olyasmire akarták rávenni, ami nem felelt meg a valóságnak, de amely nagyon nagy kárt okozhatott volna az intézmény vezetőjének. 

Aki járatos az újságírói berkekben, tudja, hogy minden újságíró szervezetnek van etikai bizottsága, amely kivizsgálja a fentebb leírtakhoz hasonló ügyeket, dönt a becsületsértési kérdésekben. Nem tudom, hogy az illető zsurnaliszták melyik szervezet tagjai, ha egyáltalán azok. Ettől függetlenül elvárnám, hogy fellépjenek ellenük. Mert lehet egy párt, egy politikai irányzat nézeteit képviselni, azért bátran kiállni. És lehet támadni az ellenfelet is. Valós tényekkel, de nem becstelenül! 

Az már külön kérdés: mennyiben ellenfél bárkinek egy gyermekmentő, -védő intézmény?