„Gyerünk a moziba be…”

Jó hírverése és hatalmas sikere volt a Semmelweis című filmnek Aradon. Az Arta moziban két különböző napi vetítésen (túl)zsúfolt volt a terem. Azt hiszem, a legidősebb aradiak sem emlékeznek még ilyen felfokozott érdeklődésre egy játékfilm iránt, még akkor sem, ha a szakemberek szerint ez a kitűnő alkotás jó eséllyel pályázik Oscar-díjra. 

Volt már rá példa, hogy egy-egy Aradra látogató filmcsillagért az utcára vonultak a filmbarátok, élén a hölgyekkel, vagy órákig ácsorogtak a szálloda előtt, hátha megpillantják az agyonreklámozott sztárt. Gondoljunk csak Jávor Pálra, városunk szülöttére, aki már élete alkonyán tért vissza néhány napra szülővárosába. És egyik filmje bemutatója előtt „élőben” is megmutatkozott, majd másodmagával filmdalokat adott elő. 

Ez ma már filmtörténet.

Ezúttal azonban egy, jobbára (nálunk) kevésbé ismert fiatal színészek játszották el az „anyák megmentőjének” nevezett Semmelweis Ignác doktor életéről forgatott magyar filmet. És nemcsak magyarokkal telt meg zsúfolásig az Arta mozi nem túl tágas és levegős terme. Biztos vagyok benne, hogy harmadszorra is telt ház mellett vetíthetnék ezt a kiváló művészfilmet. 

Az esemény azért is figyelemre méltó, mert Aradon már jó ideje nincs az ARTA mozin kívül állandó jelleggel működő filmszínház. Aki szereti a „gyermekcipős korszakában” hetedik művészetnek titulált filmprodukciókat, jobb híján, az is inkább otthon a fotelben ülve keresgéli a tévé csatornákon azt, amit a 20. század teremtett meg, és helyezett „B listára”. Legalábbis mifelénk, vagy még konkrétabban Aradon.

Hol van már az az idő, amikor a fenti címadó sláger született?!

Pedig e város szülöttei nem keveset tettek a műfajért. Volt egy Czifra Gézánk, Fehér Imrénk, Lehel Gáborunk. Ez utóbbi, kalandos élete dacára, producere volt egy Oscar-díjas filmnek. És a felsorolás nem teljes. Több magyar, román alkotás részleteit itt forgatták Aradon. 

Kár, hogy mozi(k) nélkül maradtunk.

Máshol is megtörtént ez. De amíg ekkora érdeklődést vált ki egy művészfilm, mint ahogy ez a napokban történt, addig marad a remény: ahogy a könyvnek, a nyomtatot formában tárolt szépirodalomnak, a filmnek sem „ütött az órája”.

Talán csak átmeneti időszakot élünk, hogy aztán végleg visszatérjünk valós értékeinkhez.

Ahogy a maga idejében Semmelweis doktor az anyák megmentője volt, ki vagy kik lesznek a hetedik művészet megmentői?!