Háborúk és az ENSZ 

Olvasom, hogy az oslói Békekutató Intézet (az létezik, de hol a béke, amit kutat?) begyűjtötte adatok szerint a háborús konfliktusok száma, intenzitása és hossza a legmagasabb szintű a második világháború vége óta. Antarktisz kivételével szinte minden kontinensen ropognak a fegyverek. Hol sűrűbben, hol ritkábban. A tanulmány szerint 2022-ben 55 olyan konfliktus volt, amely 8-11 év óta szinte folyamatos. Egy évtizeddel ezelőtt csak 33 ilyen háború folyt, átlagosan hét évi időtartammal. Azóta szinte kétszer annyian háborúznak vég nélkül. 

A tanulmány azt is megállapítja, hogy korábban az ENSZ közvetített a konfliktusba bonyolódott felek között, a kiküldött kéksisakos békefenntartó erők korábban többnyire sikeresen álltak a felek közé. (Igaz, mi nem feledjük el a holland katonák gyászos szereplését a jugoszláviai polgárháborúban!) 

Ha végignézzük, meghallgatjuk a jelenleg folyó háborúkról szóló híradásokat, évek óta nem hallunk semmit az ENSZ szerepéről. A világszervezet befolyásának csökkenését a Biztonsági Tanácsban helyet foglaló Egyesült Államok, Oroszország és Kína közötti geopolitikai versengés gátolja. Egyetértés híján az ENSZ nemhogy cselekvésre, de még egyértelmű állásfoglalás megfogalmazására is képtelen. Minden kezdeményezést valamelyik nagyhatalom megvétózza. (Akárcsak a Nemzetek Ligájában, amely a két világháború között hónapokon keresztül tárgyalta az agresszor fogalmának a meghatározását. Addig Japán simán elfoglalta Mandzsúriát.) 

Hogy az ENSZ békefenntartó erőket küldjön egy-egy háborús övezetbe fel sem merül, a kiküldött biztosoknak szinte semmilyen tekintélyük, befolyásuk nincs a harcoló felekre, nemhogy tárgyalóasztalhoz ültessék őket. Bocsánat a kifejezésért, de azok magasból tesznek az ENSZ-re. (Csak költői kérdés: példaként hogyan lehetett volna elítélni Kínát Tibet bekebelezéséért, az Egyesült Államokat Irak lerohanásáért, vagy most Oroszországot Ukrajna megtámadásáért? Meg sem kísérelték, tudván, hogy mindhárom vétójoggal rendelkezik a Biztonsági Tanácsban!) 

Az említett tanulmány kitért arra is, hogy amíg 2018-ig a rászorulók számára, beleértve a háborúban álló országok lakosságának anyagi segélyezésére szánt összegek évente tíz százalékkal nőttek, azt követően jelentősen csökkentek. Azok nem tudnak lépést tartani a háborúk növekvő költségeivel. A segélyre szorulók száma meg fokozatosan emelkedik. 2022-ben a humanitárius segélyre szoruló több mint 400 millió ember 87 százaléka elhúzódó háborús konfliktusú országban élt. A segélyek eljuttatása is hatalmas gondot jelentett a világszervezetnek. Lásd, most milyen nehézségek árán, megkésve jutnak el a segélyek a gázai övezetbe!

Ezek után a logikusan gondolkodó átlagpolgár a világon bárhol jogosan kérdezhetné: akkor mi szükség van az ENSZ-nek nevezett sóhivatalra? Minek kell hatalmas költségek árán működtetni azt? Ugyanolyan pénzfaló intézmény, mint amilyen az Európa Unió. Tehetetlen vezetőkkel, sok száz küldöttel, sok ezer alkalmazottal. Akik hatékonysága a nulla felé közeledik!