Háborús mérföldkő

Augusztus 6-án – a két és fél évvel ezelőtt indult háborúban először – ukrán csapatok hatoltak be Oroszország területére, mintegy 30 kilométeres mélységbe Kurszk megyében. A támadás meglepetésként érte az oroszokat, akik azóta arról beszélnek, hogy gyorsan vissza fogják verni az ukrán támadást – erre azonban egy hét után sem került sor. Ukrajna oly váratlanul csapott le orosz területekre, hogy Moszkva egy hét után sem találja az ellenszert, sőt a szomszédos Belgorod megyéből is kimenekíti a civil lakosságot újabb ukrán csapásoktól tartva. 

Az ukránok merész csapása a nyugatiakat is ugyanúgy meglepte, egyelőre ott is csak találgatnak, hogy mi lehet Kijev célja. Leginkább arra saccolnak, hogy csapatátvonásra akarják kényszeríteni az oroszokat és vonják el erőiket a frontnak arról a szakaszáról, ahol a legnagyobb a nyomás az ukránokon, Donyeck és Harkív megyékben. Kijev szerint az akcióval Ukrajna erősíti pozícióit az Oroszországgal később indítandó tárgyalásokon, a megszállt területek kölcsönös cseréjével, illetve saját civil lakosságát is megvédi az offenzív lépéssel, az oroszok ugyanis rengeteg rakétatámadást indítottak el Kurszk megyei bázisaikról Ukrajna ellen, melyek számos civil áldozatot szedtek. Most fordult a kocka, Oroszország saját bőrén érzi, hogy mit jelent a háború, most a határ orosz oldaláról menekülnek befelé.

Jóllehet elenyésző méretével az ukrán kézre került kb. 500 négyzetkilométeres terület aligha befolyásolja a háború kimenetelét (összehasonlításképpen 7754 négyzetkilométerével Arad megye kb. tizenötször nagyobb), jelentősége mégis kiemelkedő. Az orosz hadsereg ugyanis kb. ugyannyi ukrán területet volt képes meghódítani 2024-ben elképesztő emberveszteségek árán, mint amennyit az ukránoknak röpke néhány nap alatt, minimális veszteséggel! Ukrajnában álló háború zajlik, az oroszok vágóhídszerű körülmények között szinte méterről méterre haladnak, miközben az ukránok úgy haladtak oroszföldön, mint kés a vajon. Komoly lélektani csapás az orosz hadvezetésre, amely 2022 februárjában még néhány napos villámháborúban tervezte meghódítani egész Ukrajnát, 30 hónappal később viszont saját települései visszaszerzésével kell, hogy bajlódjon. A Szovjetunió összeomlása óta Moszkva nem szembesült ilyesmivel, eddig csak más országok területén (Grúzia, Moldva, Ukrajna) viselt offenzív hadműveleteket, saját földje védelmével viszont nem törődött. Két és fél év alatt a Kreml egyetlen célkitűzését sem érte el, nemhogy Kijevet és egész Ukrajnát nem sikerült meghódítania, de még a Donbas vidéket sem, holott annak kb. 40%-t már az előző, 2014-es agresszió óta megszállta, s a 2022 szeptemberében bekebelezett másik két ukrán megye teljes területét sem.

Ukrajna komoly hadi sikereket ért el a Fekete-tengeren, ahonnan jóformán kiszorította az orosz flottát, s a krími orosz csapatokat ellen is sikereket ért el, de ezek nem kerültek reflektorfénybe, a nagyvilág figyelme a szárazföldi harcokra irányul. Oroszország elleni meglepetés-csapásával, Ukrajna bebizonyítja, hogy nem hiábavaló a nyugati katonai segítség, az ukrán hadsereg képes harcolni, az ukrán harctéri vereség elkerülhetetlenségéről szóló, egyre elterjedtebb nézet pedig megalapozatlan. Kijev ezzel igyekszik megállítani vagy megfordítani a számára kedvezőtlen harctéri dinamikát, s ezt látványosan a nyugati szövetségesei és orosz ellensége tudomására is hozza. Moszkva még nagyobb árat kell, hogy fizessen teljesen értelmetlen agresszív háborújáért. Ami nyilván a politikai helyzetet is befolyásolja, az ukránok morálja ismét emelkedőben a meglepetés-csapás nyomán, az oroszoké viszont lejtőn – a hadseregben és a civil lakosság körében egyaránt. A Kremlben pedig felvetődhet, hogy Putyin birodalmi ambíciói megérik-e a minden téren egyre növekvő költségeket.