Hölgyuralom

Hosszas huzavona és kemény politikai alkudozások után az Európai Parlament minden biztosjelöltre igent mondott. A baloldal ugyanis nem volt hajlandó elfogadni az olasz jobboldali keményvonalas Raffaelo Fitto jelölését a reformok és kohéziós politika tárcára, válaszként a Néppárt pedig megakadályozta a spanyol szélsőbalos Teresa Ribera jelölését a zöld átmeneti tárca élére. Végül a Néppárt nyomására mindkét oldal elfogadta az összes jelöltet, hamarosan megalakulhat Ursula von der Leyen új Európai Bizottsága. Az EU kormányában mind a 27 tagországnak egy-egy tárca jár, ami nyilván a hatáskörök korlátozását és megosztását jelenti, hogy minden országnak jusson valamilyen szakterület.

Von der Leyen ideológiai indíttatásból a tárcákat fele-fele arányban szándékozott elosztani férfiak és nők között, de mivel a legtöbb ország férfiakat jelölt biztosnak, az új bizottságban 16 férfi és 11 hölgy lesz. Kompenzációként von der Leyen azonban jelentősebb tárcákat adott a nőknek, s a több biztos tevékenységét koordináló hat alelnöki tisztség közül négyet hölgyeknek adott. 

Azonban nemcsak nemi alapon kellett egyensúlyoznia, hanem pártpolitikai és – különösképpen – földrajzi téren is. A kelet-európaiak ugyanis 20 éve állandóan nehezményezik, hogy a jelentős tárcák a nyugataiknak jutnak, a keletieknek pedig inkább a morzsák. E téren jelentős a változás, von der Leyen nagy nyomást gyakorolt Párizsra, hogy az utolsó pillanatban vonja vissza az amúgy csapnivalóan teljesítő Thierry Breton újrajelölését, Stéphane Séjourné viszont csak a jóléti és ipari stratégiáért felelő alelnöki tárcát kapta, amit a franciák egyértelműen kudarcnak tekintenek. Kelet-Európa viszont nagyot kaszált az igazán fontos biztosi tisztségeket illetően. Lengyelország kapta a pénzügyi tárcát, vagyis Piotr Serafinnak döntő szava lesz a 2028–2035-ös költségvetés elkészítésében. A bővítési tárca átkerül a magyar Várhelyi Olivértől a szlovén Marta Koshoz, a gazdaságot Lettország, az újonnan létrehozott biztonsági tárcát pedig Litvánia jelöltje kapta. A régi motoros szlovák Maroš Šefčovič a kereskedelemért és gazdaságbiztonságért felel. A legjelentősebb EU-s tárca, a külügyminiszteri, azonban a keményvonalas oroszellenes Kaja Kallas csinos észt hölgynek jut, ami komoly előrelépés főleg a bamba spanyolországi szocialista Josep Borrell csapnivaló mandátuma után. Csehországnak, Magyarországnak (egészségügy), Horvátországnak és Romániának (szociális ügyek) kevésbé jelentős területek jutottak, mivel korlátolt közvetlen hatáskörrel rendelkeznek, azokat a területeket főleg országos szinten irányítják. Románia azonban alelnöki tisztséget kapott, vagyis Roxana Mînzatu több tárcát koordinál, ami politikai szempontból jelentős siker, korábban remélni sem mert ilyesmiről. 

A nyugatiak közül – az említett spanyol és olasz biztosok mellett – a dán Dan Jörgensen (energia) kapott jelentősebb tárcát. Utóbbi érzékenyen érintheti a közép-európai országokat, Brüsszel ugyanis nyíltan az orosz energiától való leválást sürgeti, a dán biztosnak komoly szava lesz, hogy ez milyen ütemben és milyen körülmények között fog történni.

Kérdéses, hogy az új bizottság képes lesz-e megbirkózni az unió előtt álló kihívásokkal. A politikai erőviszonyokból kifolyólag mérsékeltebbnek ígérkezik, mint az előző, a néppárti megerősödés és a balliberális szélsőségek háttérbe szorulása, valamint a kelet-európaiak előtérbe kerülése nyomán valószínűleg kevesebb ideológiai ámokfutás lesz, mint az utóbbi öt évben és több pragmatizmus. Mert a súlyos válságba sodródott EU-nak konkrét megoldások szükségesek a versenyképesség növelésére, az illegális migráció megfékezésére vagy az orosz agresszió kezelésére. Olyan megoldások, amelyek fellendítik az EU-t, az uniós polgárok érdekeit szolgálják és nem balos utopisztikus világmegváltó célokra összpontosulnak, mint az előző ciklusban.