Könnyű más…

Írta:
2025. január 20. 18:22 (hétfő) /

Hallgatom, nézem az Ukrajnában folyó háborúval kapcsolatos híreket. És forr bennem az indulat. Mert hallom, hogy az ukrán parlament január elsejétől bevezette a 18 éves kortól a kötelező katonai szolgálatot. Mellesleg (vagy ráadásként?) elrendelte a 17 évesek számba vételét és katonai orvosi vizsgálatát. Köszönhető annak, hogy az előző kontingensek száma annyira lecsökkent, hogy a hadsereg képtelen ellenállni az orosz nyomásnak. Az ukrán államvezetés már feláldozta az ország virágágának jó részét, most a jövőjét is a vágóhídra akarja terelni. A hírt a tévében egy kijevi parlamenti képviselő jelentette be. Egy negyvenes évei második felében járó férfi, aki (koránál fogva) nyilvánvalóan hadköteles korban lévén, csakhogy ő a kiváltságos parlamenti bársonyszékből és nem a fronton védi a hazát!

És nézem a toborzótisztek erőszakos utcai tevékenységéről (garázdálkodásáról) készült titkos felvételeket. Amint a nyílt utcán földre teperik kiszemelt áldozatukat, és tuszkolják be a gépkocsiba. A katonai szakemberek állítása szerint a sebtében kiképzettek átlagban három (!) órát élnek a fronton. De kíméletlenül elvisznek mindenkit. Egy mozgássérült hiába lobogtatta orvosi felmentő igazolásait, ő is bekerült a kényszersorozásra ítéltek közé. A fizetett sorozók erős, tagbaszakadt férfiak, akik az utcán földre teperve szedik áldozataikat. Ők így védve a hazát. 

És néztem, hallgattam a két fél tűzszünetére és a fogolycserére vonatkozó javaslatokat. Ferenc pápa, Orbán Viktor, Erdogan török elnök, Donald Trump, az immár hatalomra kerülő amerikai elnök korábbi józan felhívásait az egyik háborúzó fél következetesen elutasítja. Mit sem törődik avval, hogy országa lakosságának száma a kilátástalan háború három éve alatt milliókkal csökkent. Mit sem törődve avval, hogy az áldozatok száma naponta ezrekkel szaporodik, és az ország lassan romhalmazzá válik. 

Amikor fogalmazni kezdtem ezeket a sorokat, A kibicnek semmi sem drága címet akartam adni az írásnak. Aztán eszembe jutott, hogy a kibic semleges szemlélője az eseményeknek, akinek sem haszna, sem kára nem származik a történtekből. A fentebb említettek (képviselők, toborzótisztek, államférfiak) viszont hasznot húznak a háborúból. Egyrészt kimaradnak a frontszolgálatból, s (valószínűleg) anyagi hasznuk is származik a háborúból. 

Ekkor jutott eszembe Moldova György Illés szekerén című riportkötete. A mezőgazdasági repülőkről írott könyvben az egyik pártvezető úgy akarja hatékonyabbá tenni a levegőből történő vegyszerezést, hogy a szántóföldek feletti alacsonyabb repülési magasságot írt elő a pilótáknak. A magasfeszültségű vezetékek alatt is! Ekkor mondja egyikük, hogy „könnyű más…” Nem folytatom a mondatot, aki nem ismeri a nem éppen nyomdafestéket tűrő szólásmondást, és kíváncsi rá, megtalálja az említett könyvben. A lényeg az, hogy hatalom birtokában, főnökként könnyű más (mások) sorsával, akár életével játszadozni, arról felelőtlenül dönteni. 

A jelenkori történelem is bebizonyította, hogy mindezeket előbb-utóbb számon kérik, akár még ebben az életben is. Lásd az olyan keménykezű diktátorokat, mint Pol Pot, a Ceaușescu házaspár, Szaddam Huszein vagy Kadhafi földi létének a végét. Hogy Isten ítélőszéke előtt miként végezték a jelenkori népirtók, mint Hitler, Sztálin, Mao Tze Tung, Kim Ir Szen, azt majd abban a másik dimenzióban fogjuk megtudni. 

Hozzászólások