A Végítélet órája, amelynek hipotetikus (feltételezett) mutatói a hátralévő perceket és másodperceket ütik, mindössze 90 másodperccel éjfél előtt maradt. (ma.hu)
Az óra tavaly állt először 90 másodperccel éjfél előtt, miután három egymást követő évben 100 másodperccel előtte járt. Az óra mutatói főként a klímaváltozás és az Oroszország révén Ukrajna ellen indított támadással járó nukleáris eszkaláció okozta egzisztenciális kockázat miatt maradnak ebben a kritikus helyzetben – jelentették be a Bulletin of the Atomic Scientists (BAS) képviselői.
A végítélet órájának idejéről a BAS Tudományos és Biztonsági Testülete (SASB) dönt, amelyben 15 Nobel-díjas is helyet foglal.
A BAS 1947-ben hozta létre a Végítélet óráját, hogy figyelmeztessen a nukleáris fegyverek jelentette egzisztenciális fenyegetésre, miután az USA– Szovjetunió közötti hidegháborúban az első sikeres szovjet atombombakísérletet követően az óra három perccel éjfél előttre állt. Az óra 1953-ban, az első hidrogénbombák felrobbantása után egy perccel közelebb került éjfélhez, 1960-ban hét percre állították. 1991-ben 17 perccel éjfél előttre álltak, miután a Szovjetunió összeomlott, és aláírták a Stratégiai Fegyverzetcsökkentési Szerződést, amelyben az Egyesült Államok és a volt Szovjetunió nagy hatótávolságú nukleáris fegyvereinek számának csökkentéséről állapodtak meg.
Az óra 2018-ban lépett vissza a kétperces zónába.
Az elmúlt hat évben az óra fokozatosan egyre közelebb kúszott az éjfélhez.
Namármost: köztudott tudományos tény, hogy a földi év 365 (szőkőévenként 366) napból, minden nap 8760 (szökőévben 8784) órára, továbbá 525 600 (szökőévben 527 040) percre, 31 536 000 (szökőévben 31 622 400) másodpercre osztható.
A tudós elmék manapság ehhez képest 90 másodpercben szabták meg az emberiség létezésének végső határidejét.
Persze senki sem tudhatja pontosan, melyik a nulla, kiindulási pont, a lényeg azonban az, hogy az emberiség nagy elméi figyelmeztetnek: ha így folytatjuk, a vég nincs messzire.
És most nem csak az orosz–ukrán, az izraeli–palesztin háborúra, vagy közel-keleti (de Európát, sőt a világot fenyegető) válságra gondolhattak, bár hasonló méretűekre több mint fél évszázada nem volt példa. Már-már azt hihettük, többek között két mérhetetlen veszteségű világégésből tanultunk valamit.
A jelek szerint nem.
Puskaporos hordón ülünk, egy óvatlan pillanat, gesztus elég lehet a robbanáshoz, akár az atomháborúhoz, amelynek a kockázatát már belengették.
Ez lehetne a bibliában megjósolt apokalipszis.
Következményeit legfeljebb valamely földönkívüli tudná, valamikor, felmérni.
Hozzászólások