Népharag

Jelentősen jobbra tolta a népharag Romániát a vasárnapi parlamenti választáson. A jelenség nem is annyira meglepő, tekintettel az egy héttel korábbi államelnöki választás első fordulójának eredményeire.

A választópolgárok most is a fősodrású pártokat büntették meg szavazópecsétjükkel. A PSD sohasem szerepelt ilyen rosszul a parlamenti választásokon, 22%-os eredményük jócskán elmarad a négy évvel ezelőtti 29%-hoz képest és felére csökkent a 2016-os 45%-hoz képest. A PNL még nagyobb pofont kapott, a négy évvel ezelőtti 25%-ról 13-14%-ra esett vissza. A visszaesés alighanem még nagyobb lett volna, ha néhány erdélyi megye népszerű helyi vezetői – mindenekelőtt Bolojan új pártelnök Biharban – az utolsó pillanatban nem mozgósította volna választóit. Az USR megmaradt a fiatalabb, iskolázottabb és tehetősebb nagyvárosi közösségek rétegpártja, Bukaresten kívül csak Brassó és Temes megyékben végeztek első helyen. A korábbi lelkesedés azonban elkopott, 12%-t meghaladó eredményük elmarad a korábbi 15%-tól és aggasztó Lasconi esélyeit illetően a második fordulóban. 

Ellenben a magukat szuverenistának nevező szélsőségesek lettek a protesztszavazás nagy győztesei. Az AUR például megduplázta támogatási arányát (9-ről 18%-ra), abszolút szavazatai száma pedig a háromszorosára nőtt négy év alatt. Úgy, hogy az időközben kiszakadt irányzatok – a Șoșoacă féle SOS és az Anamaria Gavrilă féle POT – külön-külön is magabiztosan átlépték az 5%-os bejutási küszöböt! Ezzel a három szuverenista alakulat együttesen a szavazatok közel harmadát gyűjtötte be, többet, mint a két hagyományos jobboldali alakulat (PNL és USR) együttvéve! Ráadásul a nyugat-európai diaszpórában a szuverenisták együttvéve begyűjtötték a szavazatok abszolút többségét, miközben az USR kevesebb, mint negyedét, a többiek pedig labdába sem rúgtak.

Holott az utóbbi években nem volt gazdasági válság, sem súlyos társadalmi turbulenciák, nemrég viszont volt jelentős nyugdíjemelés. A fősodrású pártok az euroatlanti irányzatot képviselik, s a schengeni csatlakozással és az amerikai vízummentességgel büszkélkedtek, a szavazók harmada – és a Nyugaton élők több mint fele – azonban fittyet hányt mindezekre és a szuverenista, EU- és NATO-ellenes erőkre pecsételt. Vagyis ezentúl Romániában aligha lehet többé az EU-ra vagy a NATO-ra hivatkozni kényes reformok bevezetéséhez („a Nyugat megköveteli”), mint az utóbbi 20-25 évben, a szuverenisták határozottan elutasítják ezt, és egyre több követőre találnak.

A megahatározó pártok képtelenek voltak felismerni a közhangulat megváltozását, nem is sejtették mekkora mértéket öltött a népharag, hogy a választók célja egyértelműen a fősodrású nagy pártok megbüntetése volt. Amúgy arrogáns, kioktató és a népet semmibe vevő politikájukkal ki is érdemelték ezt. Mindenekelőtt a vezetők.

Ciolacu és Ciucă például gyengébben szerepeltek az államelnöki választáson, mint a PSD és a PNL a parlamenti választáson. Amúgy Simion is kevesebb szavazatot szerzett, mint az AUR, ami sokat mond a pártok belső szelekciójáról. Az országos pártapparátusok ugyanis nem dolgoztak meg értűk, és ők sem vonzották személyes adottságaikkal a választókat. Inkább malomköveknek bizonyultak saját alakulataik számára, mintsem húzóerőknek. Elena Lasconi ellenben jobban szerepelt, mint az USR, utóbbit is mozdonyként húzta fel kétszámjegyű eredményre a júniusi EP-választáson elért 8,5%-ról!

Nagyszerű mozgósítással és ügyes kampánnyal az RMDSZ viszont túlszárnyalta saját várakozásait is. Nem is titkolták, hogy a parlamenti választásra fektetik a hangsúlyt, a magyarság számára ez a meghatározó. A tulipánosok sikerét külön írásban elemezzük.