Óriássárkány játszmája

Kína nem vesz részt a Zelenszkij és a Nyugat által szervezett júniusi svájci békekonferencián. Ez volt az egyetlen szívesség, amit Hszi elnök megtett Putyinnak annak pekingi látogatásán, s ezzel borsot tör a Nyugat orra alá. Néhány héttel korábban Párizsban Hszi határozottan elutasította Macron és von der Leyen kérését, hogy szankciókat vezessen be Oroszországgal szemben.

Hszi azonban nemcsak a nyugatiakat bőszítette fel, hanem Putyint is. Az Északi Áramlat 2-nél is nagyobb földgázvezeték (Szibéria Ereje 2) szerződését nem kötötték meg, noha Moszkva régóta szorgalmazza, sőt remélte, hogy már idén megkezdődnek az építési munkálatok. Kína ugyanis megalázó feltételeket szabott az oroszoknak: az építés óriási költségét teljes mértékben az oroszok állják (az Északi Áramlatnál fele-fele arányban az oroszok és a nyugatiak fizették), az azon szállított gázért Kína csak a piaci ár töredékét fizetné, és lényegesen kisebb mennyiséget vásárolna, mint amennyit az oroszok ajánlanak. Ezt az oroszok elfogadhatatlannak tartják, Putyin pedig személyes megalázásnak tekinti, sértődötten távozott emiatt Pekingből.

Kínának nincsenek barátai vagy ellenségei, csak érdekei. Amelyeket könyörtelenül érvényesít. Kína nagy hasznot húz Putyin Ukrajna elleni agressziójából, a háború legnagyobb nyertese. Az európai piacokról való fokozatos kizárás nyomán Oroszország még inkább Kína hatalmas felvevőpiacától függ a kőolaj, földgáz és egyéb ércek értékesítése tekintetében. Kína viszont nem függ az oroszoktól, bármikor vásárolhat másoktól, például az olajban locsogó közel-keleti muszlim országoktól, ennek nyomán pedig drasztikus diszkontot kényszeríthet rá Oroszországra. Technológiai szinten hasonló az egyoldalúság, a nyugati szankciók nyomán Moszkva a kínai korszerű technológiától függ, Kína viszont más piacokon is értékesíthet. Aligha meglepő, hogy Kína itt is megalázó egyoldalú feltételeket szab Moszkvának, gazdaságilag Oroszország lényegében Kína gyarmatává vált.

Fegyveres segítséget azonban továbbra sem nyújt, bármennyire is kérik az oroszok. Kína gazdasági hatalma, pénzügyi bevételei és tudományos-technológiai fejlődése sokkal inkább európai és amerikai kapcsolataiból származik, ezek nagyságrendekkel fontosabbak, mint az orosz kapcsolatok. Tavaly például az USA-val szemben több, mint 200 milliárd, az EU-val szembe pedig közel 300 milliárd eurós kereskedelmi többletre tett szert. Kína nem fogja felrúgni ezen mesésen jövedelmező viszonyokat Putyin kedvéért, inkább cinikusan kihasználja. 

Az elhúzódó ukrajnai háború azonban más megfontolásból is kapóra jött az óriássárkánynak. Pekingben aligha bánják, hogy Oroszország magára vonta az USA haragját. Obama elnök óta Washingtonban nyíltan Kínát tekintik a legnagyobb riválisnak a világelsőségért folytatott versenyben. Kívülállóként Kína élesben látja, ahogy Oroszország villámhárítóként magára vonja a Nyugat haragját, illetve, hogy Moszkva és a Nyugat kijátssza lapjait. Nevezetesen, hogy milyen hadi technológiával rendelkeznek, mekkora politikai és gazdasági lépésekre hajlandók, milyen egyéb eszközök bevetését fontolgatják. A Taiwannal kapcsolatos tervek kidolgozásánál, illetve a világelsőségért zajló küzdelemben Kínának jól jön, hogy felmérheti a nyugatiak és az oroszok hadi technológiáját, láthatja az USA stratégiáját, s azt is figyelemmel kíséri, hogy a saját katonai potenciálját kivéreztető és legyengítő Oroszországgal mekkora árat fizettetnek Putyin őrült nagyhatalmi ambíciói miatt.

Kínának aligha érdeke az orosz győzelem, hiszen Moszkva pozíciói javulnának a kétoldalú viszonyban. Ugyanakkor az orosz vereség sem, mivel az a nyugatiaknak – főleg az USA-nak – kedvezne hosszabb távon, figyelmüket ismét Kína nagyhatalmi ambíciói megfékezésére fordítanák, miközben Oroszország kiszolgáltatottsága csökkenne. Húzd meg, ereszd el – alighanem ez lesz továbbra is Kína stratégiája.