Politikai földrengés

Földcsuszamlásszerű politikai átrendeződést hozott a vasárnapi államelnöki választás első fordulója. Az esélyesek sorra elvéreztek, egy teljesen ismeretlen, független jelölt viszont magabiztosan nyert.

A nagy favorit Marcel Ciolacu PSD-elnök be sem jutott a döntőbe, csupán a harmadik helyen végzett a szavazatok kevesebb, mint 20%-val. Ez történelmi mélypont, a rendszerváltás óta sosem fordult elő, hogy a PSD jelöltje kiessen már az első fordulóban. A szocdemek 25 megyei tanácsot és több száz önkormányzatot irányítanak, teljes körű helyi apparátussal rendelkeznek országszerte, a sajtó jelentős része is a szekerüket tolta, bőséges anyagi háttérrel rendelkeztek – közpénzből – a kampány finanszírozására, jelöltjük mégis leszerepelt. Egyöntetű volt a vélekedés, hogy Ciolacu bejut a döntőbe, ellenfeleik és maguk a szocdemek is ezt kész ténynek vették. Csupán azon taktikáztak, hogy ki lenne a legkedvezőbb ellenfél a második fordulóban.

A másik nagy párt, a PNL is hasonló történelmi vereséget szenvedett. Jóllehet korántsem volt biztos, hogy Ciucă második helyen végez, mégis az esélyesek közé számolták, szoros versenyben további 2-3 jelölttel. Végül a tábornok csak az ötödik helyen végzett a szavazatok kevesebb, mint 9%-val, ami szintén történelmi mélypont a jobboldal meghatározó pártja számára. A rendszerváltás óta a 2000-es Iliescu–Vadim kisiklás kivételével a döntőben mindig a PSD és a jobboldal legjelentősebb pártjának jelöltje mérkőzött meg az államfői tisztségért.

Most viszont mindkettő leszerepelt, a választópolgárok mindkettőjüknek csattanos pofont osztottak ki már az első fordulóban. Mindenekelőtt a Iohannis-rendszernek, a leköszönő államelnök ugyanis kézileg vezérelte a PNL-t az utóbbi években, ő erőltette a PSD-vel való összeborulást, amit a liberálisok jobboldali választói nem bocsátották meg.

Ahogy várható volt a proteszt-szavazatok az alternatívák felé irányultak. Elena Lasconi begyűjtötte a PNL-ből kiábrándult szavazók jelentős részét, a második fordulóban pedig valószínűleg a többieket is. Személyes lendülete és jóhiszeműsége fölülírta nyilvánvaló felkészületlenségét és az országos apparátus hiányát, az USR ugyanis nem rendelkezik olyan helyi pártstruktúrákkal, mint a PNL vagy a PSD. 

A nagy meglepetés azonban a másik oldalon következett be, ahol a teljesen ismeretlen Călin Georgescu a radar alatt haladva döntötte le a PSD és az AUR ikertornyait. A választások előtt szinte mindenki arra számított, hogy Simion hasít ki egy szeletet a PSD választóiból, s utóbbiak is Ciolacu–Simion döntőre készültek. Simion ugyan több mint egymillió szavazatot gyűjtött be, de az csak a negyedik helyre volt elég. A nagy nyertes egyértelműen a független Georgescu lett, sikere teljes mértékben felbolygatta a bukaresti politikát. Senki sem számított erre, még a második fordulóba jutásra sem tartották esélyesnek, sem pártja, sem nyílt támogatói nem voltak. A bukaresti elemzők hol a közösségi médiát, hol a KGB hosszú kezét (Kremlin Gerogescu) látják sikere mögött, külföldön pedig a fejüket fogják, hogy a „putyinista, nyugatellenes beállítottságú legionárius” ekkora sikert ért el. Hozzá képest Simion mérsékeltnek tekinthető. Mivel belföldön a legeldugottabb településeken is jól szerepelt, sokkal valószínűbb, hogy az ortodox egyház tolta a szekerét, s nem a szociál-média. Az ortodox pópák jelentős része ugyanis zsigerileg Nyugat-ellenes szemléletű, még ha az egyház vezetősége nem is osztja ezen nézeteket.

Geoană csúfos leszereplése sem meglepő, jelöltsége kizárólag személyes ambíciójára alapozott, sem pártszervezet, sem jól körvonalazódott szavazóbázis nem állt mögötte. Ráadásul a múlt hétfői televíziós vitán nyújtott civakodó, arrogáns és kioktató stílusával még kevés szavazóiból is veszített.