Történelmi fertőzés

Rászabadítják a pusztító bacilust Oroszországra, döntötték el Berlinben 1917-ben. A bacilusnak azonban polgári neve (Vlagyimir Ilics Ulyanov) volt, mégis forradalmi álnevén, Leninként volt ismertebb, s száz évvel 1924. január 21-i halála után is úgy ismerik.

A bacilus okozta fertőzés nagyobb pusztítást eredményezett, mint ahogy bárki is gondolta volna 1917-ben. Lenin és bolsevik társai a munkásosztály egyedüli képviselőinek állították be magukat (balosan „a proletariátus élcsapata”), noha a proletárok az égvilágon semmilyen demokratikus választás révén sem hatalmazták fel őket erre. A bolsevikok mégis azt állították további évtizedeken keresztül, hogy csakis ők képviselik a munkásosztályt, ők jobban ismerik annak gondjait-bajait, mint maga az érintett.

Ilyen „apróságok” nyilván nem hátráltatták az önjelölt bolsevik világboldogítókat, akik társadalmi egyenlőséget, felemelkedést és általános jólétet ígértek, amolyan vörös földi paradicsom révén. Holott 1917 előtt Lenin kizárólag ideológiai vitákkal foglakozott a többi balos irányzattal a szocializmus „helyes” értelmezéséért, célja pedig a teljes politikai hatalom megszerzése volt. Egyelten konkrét javaslatot sem fogalmazott meg a proletárok életkörülményei javítására. A hatalom puccs általi megszerzése (balos szlogennel: nagy októberi szocialista forradalom) után pedig a totalitarizmus kiépítésével foglalkozott. Első lépései közé tartozott a politikai rendőrség létrehozása, amely fölöttébb tágan meghatározott társadalmi kategóriák kiirtását végezte osztályharc címen, illetve évtizedekig terrorizálta nemcsak a másképp gondolkodókat, hanem az egész társadalmat, beleértve saját híveit is, a „nép ellenségei” címen. Lenin a gazdaságot a bolsevik szekta politikai ellenőrzése alá helyzete államosítás révén, minden vállalat élére „megbízható elvtársakat” helyezett, illetve mindenüvé politikai biztosokat (komiszárok) nevezett ki, hogy közvetlenül a munkahelyeken ügyeljenek a munkásosztály ideológiai átneveléséről. A véleményszabadságot felszámolták, akárcsak a pluralizmust, a társadalmak önszervező képességét, a vallást és a hagyományokat mindenütt üldözték, a magánkezdeményezést betiltották. A művészek ellenőrzésére írószövetséget, filmesek szövetségét és hasonlókat létesítettek, melyek egyetlen célja a bolsevik propaganda terjesztése volt. 

A totalitarizmust Lenin alakította ki, noha annak legnagyobb gaztettei a vörös vallás főpapi tisztségében Lenint követő Sztálin nevéhez fűződnek. Sztálin vezette be a tervgazdaságot, a több mint tízmillió emberéletet szedő kolhozosítást, ő létesítette a Gulág nevű rabszolgarendszert. A Lenin révén lerakott alapok, a mindent uraló totalitarizmus már megvolt, amikor Sztálin átvette a hatalmat. 

Számos naiv idealista csatlakozott a bolsevizmus ügyéhez, olyanok, akik őszintén hittek a kommunista utópiában. Lenin viszont már kezdettől fogva cinikusan csak „hasznos idiótáknak” nevezte azokat. Két évtizeddel később, utódja, Sztálin fizikailag el is pusztította őket. Mert a vörös paradicsom nem mindenkinek járt, csupán a munkásoknak és a parasztoknak, azok közül is csak az engedelmeseknek: Lenin kezdettől fogva leszögezte, ha az emberiség 90%-át kell kiirtani, akkor is létrehozzák a kommunizmust. Csupán az 1921-ig tartó polgárháborúban a vörös terror 5 millió emberáldozatot szedett, mindenekelőtt parasztokat, akiktől a bolsevikok erőszakkal vették el az összes élelmiszert.

Lenin rögeszméi mindenütt rémuralmat és nyomort eredményeztek. Világszerte 100 millió emberi áldozatot szedtek, további tíz- vagy százmilliók (ki tudná megállapítani?) életét törték kerékbe, egész nemzetek sorsát nyomorították meg. Értelmiségi divatként jött létre, s hektárnyi tömegsírokat hagyott hátra, ahol csak megjelent. Még most is fertőzőképes, noha Lenin már száz éve csak múmia a moszkvai Vörös téri mauzóleumban.