Trump másodszor

Trump magabiztos győzelemmel tér vissza négy év után a Fehér Házba az urnáknál kinyilvánított népakaratnak köszönhetően. A demokrácia ugyanis népuralmat jelent. Az USA-ban a démosz (nép) fellázadt a kratosz (uralom) ellen. Az erősen jobbra tolódó amerikai társadalom szembefordult a kozmopolita balliberális elitek globalizmusával, a multikulturalizmus politikailag korrekt eszméjével, a szabad kereskedelemmel és mindenek­előtt a korlátlan bevándorlással.
Elég volt, jelezték egyértelműen a szavazópecséttel az amerikaiak. Betelt a pohár azzal, hogy az USA-t a semmiből a világ első számú hatalmává felépítő európai, fehér keresztény eredetűek az egyetlenek, akik rendesen sorban állnak a társadalmi felemelkedéshez, miközben minden faji vagy szexuális kisebbséget kiváltságosan előretolnak. Ráadásul mindenért őket hibáztatják, rasszistának, bigottnak, kirekesztőnek és hasonlónak megbélyegezve, miközben a hímes tojásként kezelt színes bőrűekről, bevándorlókról vagy úgynevezett „szexuális kisebbségekről” semmi kritikát sem szabad megfogalmazni. A népnek elege lett abból, hogy az elefántcsonttoronyban a valóságtól elszigetelten élő elitek állandóan csak áldásnak állítják be a multikulturalizmust, miközben az azzal személyesen érintkező tömegek szociális élősködéssel, a bűnözés növekedésével és súlyos integrációs problémákkal szembesülnek. Hangjukat mégsem hallgatják meg, problémáikkal nem törődnek. A démosz tapasztalata szögesen ellentétes a bevándorlást kizárólag „kulturális gazdagításnak” hangoztató kratosz politikai korrektségével és ideológiai rögeszméivel. Szabad szájú, tabudöngető stílusával Trump nevén nevezte a dolgokat, s a megbélyegzett fehér keresztény heteroszexuális tömegek felsorakoztak mögéje, lerázván a balliberális véleményterror kényszerzubbonyát.
Kamala Harris a demokratapárti balliberális elit lekezelő szemléletének a tökéletes megtestesítője. Nem belső választások alapján lett a demokraták elnökjelöltje, ahogy az USA-ban szokás, hanem felülről, a szűk elit jelölte, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a fizikailag és szellemileg meggyengült Biden nem indítható újra. Ennek ellenére az elit azon nyomban felsorakozott Harris mellé, a gazdag donorok milliárdokat pumpáltak kampányába, a sajtó pedig kedvező színekben tárta a nyilvánosság elé csapnivaló alelnöki teljesítménye ellenére, miközben Trumpot patás ördögnek állította be. Trump mellé jóformán csak Elon Musk állt ki nyíltan jelentős vagyonával és cenzúramentes szociál-média platformjával.
Trump ellen nemcsak állandó médialincselés zajlott, hanem jogilag is meghurcolták, hátha el tudják távolítani a versenyből. Merénylet is volt ellene, amit hívei és a határozatlan amerikaiak jelentős része összehangolt boszorkányüldözésnek tekintett. Szemet szúró számukra, hogy az egész hatalmi gépezet anyait-apait beleadva Trump lejáratását és meggáncsolását célozta, a szociál-médiában néhol cenzúrázta, miközben a demokraták viselt dolgaival nem foglalkozott. Na, ebből elég volt, üzenték a szavazópecséttel az amerikaiak, akiknek ráadásul gazdasági helyzetük is romlott az utóbbi négy év demokrata kormányzása alatt.
Az amerikai démosz veszélyt észlelt, és beindította önvédelmi mechanizmusát, saját élettere és életmódja megvédésére az illegális bevándorlóktól és a balliberális ideológiai agressziótól. Sokkal többen tekintették az átlagemberhez közelállónak és problémáival törődőnek a dúsgazdag Trumpot, mint az elefántcsonttoronyban saját szélsőséges ideológiai megrögződései fogságában tengődő elitet. Bármennyire is kiált rasszizmust, kirekesztést, fajgyűlöletet, nőgyűlöletet és hasonlókat az önmagát egyedüli haladónak tekintő balliberális kratosz, a többnyire fehér keresztény amerikai démosz Trumpnak szavazott bizalmat a következő négy évre.