Újrázás Moldovában

Maia Sandu újrázott, magabiztosan győzött vasárnap az államelnök-választás második fordulóján, több mint 10%-kal megelőzve kihívóját, Alexandr Stoianoglot. Egyénileg sokkal magabiztosabb győzelmet aratott, mint közvetve, az EU-s csatlakozási népszavazáson két héttel korábban, amikor hajszálon múlott a nyugat-pártiak győzelme.

A tágabb moldovai társadalom tehát támogatja Sandu határozott EU-s politikáját, még ha kisebb mértékben is, mint ahogy az elnök asszony szeretné. Sokat árul el azonban, hogy Sandu mindkét győzelmét a jobb megélhetésért külföldre kényszerült moldovai diaszpórának köszönheti. Vagyis azok szavazták meg Sandut és országuk EU-s integrációját, akik egyéni szinten már megvalósították az uniós integrációt, nagyrészt román útlevéllel. Az otthon maradtak viszont elutasították az uniós integrációt, és Stoianoglonak szavaztak bizalmat: belföldön a gagauz nemzetiségű kihívó 30 ezerrel több szavazatot kapott, a diaszpórában viszont 200 ezerrel többen szavaztak Sandura. Kisinyovban emiatt amolyan szoknyás, női miniatűr-Gorbacsovnak tekintik a külföldön nagyra becsült, otthon viszont kevésbé népszerű Sandut – annak idején Mihail Szergejevics külföldi presztízse és elismerése is jócskán felülmúlta belföldi támogatottságát.

A moldovai társadalom megosztottsága azonban inkább korosztály-, mintsem földrajzfüggő. Külföldre főleg fiatalok és középkorúak vándoroltak ki, az idősek pedig otthon maradtak. Országon belül szintén a fiatalabbak vándoroltak karrier céljából a fővárosba, ami az urnáknál is látszott: Kisinyovban Sandu és az EU-s népszavazás magabiztosan győztek, vidéken viszont megbuktak. A jelenség mondhatni, általános Kelet-Európában, például Romániából és Bulgáriából is a fiatalok és a középkorúak vándoroltak külföldre vagy a belföldi nagyvárosokba, miközben a falvak, és kisebb települések jelentősen elöregedtek. Moldovából ráadásul a kivándorlás még nagyobb méreteket öltött lakosságarányosan, a minap leadott szavazatok kb. 20%-a külföldről származott, lényegesen több mint a többi keleti ország eseté ben.

Sandu felismerte tehát az idők üzenetét, merész és eltökélt EU-párti politikáját egyértelműen a nemzedékváltásra építette. Egyértelműen szakítva elődjei politikájával. 33 éves függetlensége alatt az államelnökök ugyanis nyíltan oroszpárti pályára helyezték Moldovát, mint például Igor Dodon és Vladimir Voronin, vagy hintapolitikát folytattak Oroszország és a Nyugat között, anélkül, hogy elkötelezzék országukat bármelyik mellett is. Mircea Snegur, Petru Lucinschi és Nicolae Timofti például ezen hintapolitikát folytatták államelnökként. Sandu az első, aki egyértelműen a nyugati orientációt választotta.

A nyíltan oroszpárti orientáció népszerűtlenné, sőt, felválhatatlanná vált az Ukrajna elleni orosz agresszió után, Dodon például nem indult újból, miután 2020-ban vereséget szenvedett Sandutól. A mostani kihívók – beleértve Stoianoglot – a hintapolitika hívei, bármennyire is bélyegezte őket oroszpártinak a román sajtó. Egyikük sem utasította el az EU-val való együttműködést, Kelettel és Nyugattal (kisinyovi szlengben: și cu rusu, și cu neamțu) egyaránt jó viszonyra törekednek, anélkül, hogy elkötelezték volna Moldovát egyikük mellett. A románul, oroszul, gagauzul és törökül beszélő Stoianolgo személyes helyzete a hintapolitika legjobb példája: gagauz nemzetisége ellenére felvette a román állampolgárságot, mindkét leánya az EU-ban él (egyik az uniós központi banknál dolgozik), mégsem szavazott az EU-s csatlakozási népszavazáson. Ilyen kettősség elfogadható belföldön, a külföldre került moldovaiak körében viszont már nem, utóbbiak ezért is szavaztak szinte testületileg az eltökélten Nyugat-párti Sandura. 33 év után ideje tiszta vizet önteni a pohárba, elég a zavarosban való keverésből.