Valamit valamiért

Írta:
2024. november 11. 16:34 (hétfő) /

Olvasom: megközelítette a tizenegy milliárd dollárt a 2024-es amerikai elnökválasztás teljes kampányreklám-költése, az amerikai politikai reklámok figyelésével foglalkozó AdImpact nevű szervezet szombaton kiadott összegzése szerint.

Nem számoltam utána, de honnan is tudnék dollármilliárdokban számolni? Kénytelenek vagyunk másokra, feltehetően tudósabb forrásokra alapozni.

Kamala Harris, illetve előtte Joe Biden politikai kampányreklámjainak ára (az eredeti forrás értéket mond) 880 millió dollár volt, míg Donald Trump teljes elnökválasztási kampányára csupán 425 millió dollárt fordítottak.

Ezenkívül a demokrata párti elnökjelölti kampányra külső szervezetek további 1,8 milliárd dollárt költöttek, míg a republikánus választási hadjáratra 1,4 milliárd dollárt fordítottak a párthoz tartozó külső csoportok.

Az elnökválasztással egy időben tartott kongresszusi választáson a felsőház (szenátus) 33 tagjának megválasztását összesen 2,6 milliárd dollár értékű kampányhirdetés kísérte (1,4 milliárd dollár demokrata, 1,2 milliárd republikánus jelöltekre).

A legdrágább Ohio állam szenátori pozíciójáért zajlott: 538 millió dollár (economx.hu).

A fenti adatokért a felelősséget vállalják mások, akik közzétették azokat.

Én csak azt mondom, ami számomra nyilvánvaló és egyértelmű: aki (amely) személy/szervezet egyik vagy másik jelölt mellé sorakozott fel a még bizonytalan helyzetben, az vagy nyert, vagy vesztett.

Elon Musk, a világ állítólag leggazdagabb embere Trump mellé sorakozott.

És (jó szimata van a befutó tippekhez) nyert.

Vagyona, amely a világ, közelebbről Amerika (USA) átlagpolgárának legfelsőbb határát is szinte hihetetlen mértékben túlhaladta, mostanában, az utóbbi napokban a választás eredményének hírére 10-15 százalékkal nőtt a rongyos kétszáz-valahány milliárdhoz képest. És, mondják, jelentős funkció, beosztás birtokosává lehetne az USA leendő adminisztrációjában.

Hogy minek kéne olyan neki, azt szerintem tág képzelőerőm sem tudja felfogni.

Visszatérve a cikk címéhez: valamit valamiért.

Általánosan ismert, elfogadott tézis, magam hiszem is, nem is, az esetek döntő többségében természetesen áll: ha valaki valakinek valamit ad, szolgáltat, az adott esetben viszontszolgáltatást vár.

Aki nem, az már krisztusi keresztény (vagy keresztyén).

A mai, hazai és egyetemes politika azonban sajnos, nem a krisztusi elvek alapján működik.

Hozzászólások