A láz egy tünet, a testhőmérséklet rendellenes emelkedése, a szervezetben zajló védekező folyamat jele, mutatja a kórokozókkal való aktív küzdelmet. A hőtermelés-hőleadás arányt az agyban található hipotalamusz szabályozza. Normális testhőmérsékletnek a 36-37,9 C-fok számít, ha az 38-41 között van, láztartományról beszélhetünk. Ha a páciens lázgyanús, testének hőmérsékletét egy orvosi lázmérő segítségével mérhetjük (amely lehet higanyos, vagy digitális kijelzésű) – ha az a hónaljban meghaladja a 37,2, a szájban 37,5, a végbélben 38 C-fokot, lázról vagy hőemelkedésről beszélhetünk. Okozhatják fertőző betegségek, daganatok, autoimmun betegségek, allergia, erős testmozgás, hosszantartó napfürdőzés, az agy vagy a hipotalamusz sérülése. Egyes betegségek felismerhető lázmenettel rendelkeznek, így a maláriában a lázas-láztalan periódusok követik a kórokozó néhány napos szaporodási ciklusát (visszatérő láz), a tüdőgyulladás állandó lázzal jár, a szepszisnél a lázgörbe szabálytalan, nagy ingadozásokat mutat, ez a szeptikus láz. Mivel a különböző betegségekben jellegzetes lázmenetet lehet kimutatni, a betegellátás során a kórházakban lázlapot vezetnek, ugyanis a láz menete tájékoztatja az orvost a kiváltó betegség alakulásáról.
Amikor a láz felmegy, a bőr erei összehúzódnak (lúdbőrösség), izomremegés kezdődik fázás (borzongás, hidegrázás) kíséretében. A láz tetőpontján a fázás megszűnik, a bőr kipirul, a hőtermelés-hőleadás magasabb szinten stabilizálódik. A magasabb testhőmérséklet fenntartására a vérkeringés gyorsul, a pulzus szaporább lesz. A láz tartós fennállása a szervezetet megterheli, különösen a szívbetegségekben szenvedőkét. Ha a gyógyulás során vagy a lázcsillapítás miatt a hő központi szabályozása visszatér a megszokott mederbe, a szervezet nagyobb hőleadással állítja be újra a normális testhőmérsékletet, kipirulás, bőséges izzadás lép fel. Az izzadás jelentős folyadék és ásványisó-veszteséggel járhat, amit pótolni kell a kiszáradás és a sokk veszélyeinek elkerülésére.
Orvosi körökben nincs közmegegyezés a láz hasznos vagy káros voltáról. Egyes kutatások szerint a láz az evolúció során azért maradt fenn, mert előnyt biztosít az egyed számára, elősegíti a szervezet felépülését fertőzésekből vagy más súlyos betegségekből. Az bizonyos, hogy egyes immunválaszok felgyorsulnak a magasabb hőmérsékleten, egyes szűk hőmérséklet-preferenciájú kórokozók káros hatásai lefékeződnek, a fehérvérsejtek gyorsabban szaporodnak, ami szintén segíthet a betegség leküzdésében. A végkövetkeztetés úgy tűnik az, hogy mind a láz agresszív kezelése, mind a hőmérséklet kontrolljának teljes hiánya káros lehet, ezért minden esetet egyénileg kell elbírálni. A láztól való indokolatlan félelmet az orvosi szakirodalom lázfóbia névvel jelöli. Az utóbbi években a világ számos országában (így Kanadában, Hollandiában) már egyáltalán nem javasolják a lázcsillapítók alkalmazását, csak közérzet javító kezelést alkalmaznak. Hat hónapos és hatéves kor között nem szabad kivárni, ennél a korosztálynál a harminckilenc C-fokos vagy afölötti lázat azonnal csillapítani kell, ugyanis a láz lázgörcsöt idézhet elő, ami sápadtsággal, a száj elkékülésével, az izmok megfeszülésével és rángatózással jár. (Hasonlít az epilepsziás rohamra, de semmi köze sincs az epilepsziához). Időtartama néhány másodperctől percekig terjed, a gyermekeknél gyakori, főleg a három-négyévesek között. Ha jelentkezik, ajánlott a beteget oldalfekvésbe helyezni, minden sérülésveszélyes kemény és hegyes tárgyak eltávolítása, ha öt percnél tovább tart, mentőt kell hívni, de ha rövidebb, akkor is meg kell beszélni a kezelőorvossal a további teendőket és az általa javasolt gyógyszereket alkalmazni.
A láz csillapítására több lehetőség létezik, köztük a fizikai módszerek: hűtőborogatások, hűtőfürdők, amelyek kívülről hűtik a testet, elvezetik a termelődő hőt. A hűtőborogatás (priznic) során a lázas beteg mellkasára, fejére, végtagjaira vizes textíliát helyezzünk, majd ezeket sűrűn cserélgetjük, mivel gyorsan felmelegszenek. Lehet akár az egész testet borogatni, például vizes lepedő segítségével. A hűtőfürdő alkalmazásánál, a beteget testhőmérsékletű vízbe kell beültetni, amelyet néhány perc elteltével fokozatosan el kell kezdeni hűteni 25-26 C-fokra, nagyjából 5-10 percet kell tölteni ebben a lehűtött vízben. A lázcsillapítás másik lehetősége a gyógyszerek alkalmazása, amelyek lehetnek kúp, szirup, tabletta vagy csepp formájában, és recept nélkül is kaphatók a patikákban, például az aszpirin, ibuprofen, naproxen, acetaminofen, paracetamol. Fontos, hogy a gyógyszereket a megfelelő dózisban adagoljuk – a gyógyszer-tájékoztatón ajánlottakat szigorúan tartsuk be. A paracetamol tartalmú gyógyszerek kúp és szirup formában is kaphatók, a láz csillapítása mellett fájdalomcsillapító hatásuk is van (két hónapos kor alatt nem adható). Nagyon fontos, hogy szalicilsav tartalmú gyógyszereket (ASZPIRIN), 12 év alatti gyermekeknél ne alkalmazzunk, mivel súlyos komplikációkat okozhatnak. Nagyon ajánlott a gyógyteák használata, így a lázcsillapító tea: bodza, hársfa, fűzfakéreg, zsálya azonos keverékének a forrázata. Mivel az izzasztás megakadályozza a láz emelkedését, jó hatással van az izzasztó teák fogyasztása, és ez lehet: csipkebogyó, bodza és hársvirág forrázata, vagy citromhéj, narancshéj, szegfűszeg, fahéj, gyömbér, csillagánizs főzete. Gondoskodnunk kell a páciens megfelelő folyadékellátásáról, mivel a láz okozta dehidratáció veszélyesebb lehet, mint a láz maga, ezt leggyakrabban vízzel, teákkal vagy gyümölcslevekkel érjük el.
Dr. Vajda Sándor főorvos
Hozzászólások