A világbirodalom álma

Az emberiség írott története nem más, mint a mindenkori világhatalomért folytatott háború. Új területek meghódításáért, népek leigázásáért, a határok kiterjesztéséért. Akár egy világhódító hadvezér akaratából, akár ideológiai vagy stratégiai célokból. Az utóbbi öt évezredben az ismert világban mindig voltak nagyhatalmak, amelyek néhány száz évig uralták a világot, de mindig akadtak, amelyek a meggyengült világhatalom helyét szinte azonnal elfoglalták.

A világtörténelemben sokadszorra bizonyosodik be, hogy bármilyen erős, jól szervezett is legyen az, előbb-útóbb felbomlik. Ötezer év alatt az egyiptomi és asszír birodalomtól kezdve a perzsa és római birodalmon keresztül a spanyol és angol világbirodalomig. Legutóbb a németig, japánig és a szovjetig.

Már a jelenkorban, több mint hét évtizeden keresztül sulykolta az egykori szovjet kommunista párt az erőszakkal összefércelt birodalom népeinek testvériségét. Még a himnusz szövegébe is belefoglalták. (A médiából, de még a csapból is az folyt.) Folyt az agymosás, akárcsak az egykori Jugoszlávia délszláv népeinél, előbb polgári, majd a múlt század negyvenes éveitől kommunista vezetői szájából. Aztán az első komolyabb (történelmi) reccsenésre az egész „testvéri” összefogás, a „megingathatatlan szövetség” kártyavárként omlott össze. Ráadásul az egykor összefércelt államszövetség tagjai fegyverrel is egymásnak rontottak. A fiatalabb vagy feledékenyebb olvasók részére lásd az Azerbajdzsán és Örményország, Oroszország és Georgia, Szerbia és Horvátország, valamint a többi utódállam háborús konfliktusait. (Lenin, Sztálin, Tito, Benes körhintaként foroghattak sírjukban!)

Néhány politikai elemző a nemzetek különböző, merőben eltérő vallásában (keresztény és muzulmán) kereste, keresi a kirobbant ellentétek okait. Mások a rosszul meghúzott határoknak, mint a kaukázusi Karabah esetében. (Talán ugyanez nem mondható Oroszország és Ukrajna háborújának valódi okairól. Mert ott sem vallási, sem nyelvi ok nem merül fel, bár ez utóbbit az elfogadott ukrán nyelvtörvény igencsak megkérdőjelezi.) 

Az Európa Unió vezetői is egy hasonló, az Egyesült Államokhoz hasonló világbirodalomról álmodoznak. Brüsszel egy kontinenst felölelő egységes (homogén) államot szeretne összekovácsolni erőszakos intézkedésekkel. Már a kezdet is nehéz, hiszen Nagy-Britannia hamar otthagyta ezt az álombirodalmat.

De állítom: a folytatás még nehezebb lesz. Akik mindezt kiagyalták, nem ismerik a világtörténelmet. Avagy struccpolitikát folytatnak, s azt képzelik önmagukról, hogy nagyobb államférfiak, hadvezérek, mint Nagy Sándor, Dzsingisz kán, I. Napóleon, Lenin, Hitler, a mindenkori japán császár. A fentebb említetteknek beletörött a bicskájuk a világbirodalom eszméjébe. Az övéké is bele fog. Csak az a kérdés, mikor. Megérjük-e?