Isten országa?

Hajnali kelő vagyok, naponta hallgatom a Kossuth rádióban az elhangzó imádságot. Minden reggel különböző felekezetekhez tartozó magas egyházi személyek mondják el az aznapra vonatkozó gondolataikat: érsekek, püspökök, rabbik. Minden eszmefuttatásban tudatébresztő, megszívlelendő gondolatok.

Egyik vasárnapi imában hallottam egy bibliai idézetet, miszerint Jézus azt tanította, hogy „Isten országa közöttetek van”. A magyarázat szerint a világ hívői által vágyott túlvilági Édent még ebben a dimenzióban létre lehet hozni. Szeretettel, megértéssel, egymás iránti türelemmel, jóindulattal. Isten megadta a lehetőséget, hogy rövid földi életünkben is megélhetjük a paradicsomi boldogságot. A családban, kisebb közösségben (faluban, kisvárosban), talán egyházfelekezeten belül. De vajon az egész világon is?

A hívő keresztény bizonyára felsóhajt: De jó is lenne! Például, az Arany János-i alapfokról kiindulva, ha az évek óta egymással perlekedő szomszédok egy közös ebéden, vacsorán, kerti partin beszélnék meg a másik udvarába áthajló ág, az azon fütyörésző rigó, netalán a virágot, veteményt kikaparó tyúk, a sokat ugató kutya, a csurgó eresz kérdését. Egy fokkal magasabban: ha minden országban a politikai pártok megegyeznének, hogy közösen összefogva munkálkodjanak népük boldogulásáért, országuk fejlődéséért. Az éppen kormányzó is, de az ellenzék is. Még feljebb: ha az államvezetők rövidnadrágban és trikóban leülnének, s egy kávé, tea, netalán egy pohárka pálinka vagy bor mellett, és feleségeik, gyermekeik jelenlétében békésen tisztáznák a vitás diplomáciai kérdéseket. Nem frissen vasalt fehér ingben, sötét öltönyben, szorító cipőben, nyakkendőben kényelmetlenül feszengve, himnuszokat és demagóg szövegeket hallgatva a kötelező protokoll állami betartásával.

Lehetetlen lenne felsorolni az utóbbi évek jelentősebb konfliktusait a világban. Mert nem telik el olyan nap, hogy ne legyen azokról híradás. A parlamentekben felparázsló apróbb vitáktól a heves veszekedésen keresztül a fizikai agresszióig. És a szinte szüntelenül folyó háborúkig. A keresztény országok (most Oroszország és Ukrajna), muzulmán országok (korábban Irak és Irán), évtizedek óta a zsidók és palesztinok között.  A libanonihoz, líbiaihoz, szíriaihoz vagy afganisztánihoz hasonló belháborúkról nem is szólva.

Jézus Krisztus minden bizonnyal nem az ilyenre gondolt, amikor a fentebb leírt mondatát megfogalmazta. Remélte, hogy az emberi gyarlóság, a kivagyiság, a hatalomvágy felett diadalmaskodik az Isten adta emberi ész, a vallásos hit. Hogy mikor, azt nem mondta meg előre. Ismerve önmagunkat, valószínűleg arra még sokat kell várnia az emberiségnek. Isteni mércével az addig eltelő idő csak egyetlen perc (talán annyi sem), de emberi léptékkel mérve viszont hosszú időszaknak tűnik. Amíg megjön a józan eszünk. Nekünk vagy közvetlen utódainknak. Vagy a még távolabbi leszármazottjainknak.