Lenne-e merszünk hozzá?

Bizonyosan nem vagyok túlságosan pesszimista, amikor azt állítom, hogy az utóbbi évtizedekben sem a hazai, sem pedig az anyaországi foci nem tartozik még a kontinens élvonalába sem. Néhány játékos bekerül ugyan a kontinens egyik-másik élcsapatába, de egy ütőképes nemzeti válogatott sem itt, sem ott nem áll össze. Csak véletlenszerűen születik egy-két jó eredmény, de egyik nemzeti tizenegy sem kerül be a világ élvonalába, mint korábban nem egyszer.

Hogy melyek az okok, nem a hozzám hasonló sportkedvelőknek, hanem a szakembereknek kellene választ találniuk. Mi csak azt látjuk, hogy hiába alakulnak fociakadémiák, hiába épülnek korszerű arénák, sem a klubok, sem pedig a nemzeti csapatok révén nem történik jelentősebb előrelépés. A bajnokságok színvonala nem emelkedik látványosan.

Ne űzzem már az eszem! – mondaná a székely Mózsi bácsi, hagyjam azt azokra, akik evvel keresik a kenyerüket. Ennek ellenére egy észrevételemet mindenképpen megosztom az olvasókkal. Néztem a tévében a sportvezetőknek a bajnokság megkezdése előtti, most pedig az edzőknek a mérkőzéseket követő nyilatkozatait. Mindenkor a csapaterősítésről esik szó. Mégpedig új játékosok szerződtetéséről. Jobbik esetben hazai, rosszabbikban külföldi játékosok igazolásáról. A gazdagabb egyesületek a szó legszorosabb értelmében „szipkázzák” el a szerényebb anyagi képességű klubok fiatal vagy tapasztaltabb focistáit, vagy külföldi játékosokat szerződtetnek. Az utóbbiak közül másod-, sőt harmadrangúakat is. Most a játékosvásárlásoknál már eljutottunk olyan hétjegyű összegekig is, amelyről egy évtizede mifelénk álmodni sem mertünk.

Sajnos, még egyetlen nyilatkozatban sem hallottam, hogy bevonják az első csapat keretébe a saját nevelésű ifjúsági focistákat. Sok első osztályú együttes még egy szerényebb színvonalú ifjúsági csapatot sem tudna kiállítani. Olyan csapatokat is említhetnénk, amelyekben egyetlen odavaló játékos sem rúgja a labdát. A kezdő tizenegyben meg alig akad romániai születésű sportoló.

Amikor a hazai sportminiszter avval a javaslattal állt elő, hogy a csapatokban kötelező legyen a 40 százalékos hazai születésű játékos szerepeltetése, akkor felhördültek a leggazdagabb klubtulajdonosok. Pedig Novák Eduárdnak igaza volt, a hazai foci színvonalát csak ilyen drasztikus módszerrel lehetne megemelni. Én még megtoldanám a javaslatát avval, hogy a 21 éven aluli labdarúgó kötelező módon legyen helyi nevelésű. Akkor lennék kíváncsi, mit tennének azok a vezetők, akik egyáltalán vagy csak ímmel-ámmal törődnek az utánpótlás nevelésével. Vajon hány csapat esne ki képzetlen saját nevelésű fiatal hiánya miatt? (Ellenpéldaként említeném külföldről az FC Barcelonát vagy az Ajaxot, amelyekben mindig van saját nevelésű focista.)

Próbálják ki, a tulajdonosok, az edzők ellenállása ellenére is. Két-három évet a mostaninál is hátrább kerülnénk a világranglistán, de utána mindenképpen elindulna a sportág felfelé a lejtőn!

Vajon lesz-e mersze hozzá a szakvezetőknek?