Recseg-ropog

Hogy milyen tákolmányt „szerkesztettek” az utóbbi évszázadban megkötött békeszerződések vagy nemzetközi megállapodások, azt majd egy később születendő történelmi tanulmány fogja megállapítani. A győztes nagyhatalmak diplomatái úgy húzogatták meg a határokat, úgy állapították meg a területeket, hogy fogalmuk sem volt a lakosság etnikai, vallási összetételéről, de még a fölrajzi körülményekről sem. Ez utóbbira jellemző, hogy az akkor szinte tiszta magyar Csallóköz és a többségében magyar Mátyusföld azért került a megalakuló Csehszlovákiához, hogy az azon átfolyó folyóvizeken végig biztosíthassák a hajózást a létrehozandó csehszlovák flotta számára egészen a Dunáig. Hogy a Garamon és a hozzá hasonló nagyságú és vízbőségű „patakokon” soha nem folyt, s azután sem folyik hajózás, azt senki sem ellenőrizte. Hogy a diplomaták nem tanultak az első világháború után összetákolt államok széteséséből az 1990-es években, az mindenki számára nyilvánvaló. A délszláv állam helyén megalakult államok egyikének-másikának sem túl derűs a jövője. Olvasom, hogy a Szerbia, Horvátország és Koszovó szorításában létrejött 51 ezer négyzetkilométeres Bosznia-Hercegovina államban micsoda belső feszültségek vannak szinte állandóan. Egyrészt azért, mert a gazdasági helyzet ingatag, de az etnikai ellentétek sem csitulnak. A 30 évvel ezelőtt még 4,4 millió lakosság száma harminc év alatt 3,5 millióra csökkent, folyik a kivándorlás. Az etnikai összetétel is igencsak vegyes: 48% bosnyák, 30% szerb, 22% horvát. Ráadásul a vallás is megosztott, hiszen a bosnyákok muszlimok, a szerbek ortodoxok, a horvátok pedig római katolikusok. A hármas államszövetségben a szerbek most tartották a választásokat. Megválasztott köztársasági elnökük és két alelnökük a Bosnyák Szerb Köztársaság kikiáltásának a híve. A szarajevói hatóságok éppen ezért a választások megismétlését akarják kierőszakolni, hogy hátha sikerül a másik, az államszövetség megtartását szorgalmazó jelöltet hatalomra segíteni.  A boszniai szerbek az utcára vonultak ez ellen tiltakozni. Még csak az hiányzott az egyéb bajokkal is küszködő államnak. Ha Jugoszlávia széthullását követően ezt a területet etnikai-vallási szempontok alapján választották volna szét, most nem lennének ilyen gondok. Bosznia már 2016-ban kérvényezte az Európai Unióhoz való csatlakozást, onnan viszont egyetlen pozitív választ sem kapott. Az amúgy is recsegő-ropogó, ellentmondásokkal teli Uniónak még csak egy újabb darázsfészek kellene púpnak a hátára! Politikus hölgyek, urak, mikor tanulnak már meg egy kicsit előre is gondolkozni?