Szemellenző

Azoknak a fiatalabb olvasóknak pontosítom, akik már nem a lovas-szekeres érában cseperedtek fel. A szemellenzőt olyan lovaknak tették fel a gazdák, amelyek ijedősek voltak, amelyeknek csak az előttük lévő szabad teret kellett látniuk.

Szóval szemellenző. Olvasom, hallgatom, nézem az orosz–ukrán háborúval kapcsolatos híreket, kommentárokat. Sok esetben az az érzésem, hogy szemellenzős zsurnaliszták írják azokat. Sokan mintha az Amerikai Egyesült Államok megbízásából ragadnának tollat a kezükbe. A leírtakban mindenért Oroszországot, egyedül Putyin elnököt teszik felelőssé. Most ő lett a világ ügyeletes sátánja.

Leszögezem: meggyőződéses háborúellenes vagyok, szívemből elítélem az orosz agressziót, s annak elindítójáról is megvan a véleményem. Nem is szólva a háború ukránokat sújtó barbár pusztításairól. De állítom: a közel egy évvel ezelőtt kirobbant eseményekért, a fegyveres konfliktusért nem is olyan egyértelmű a felelősség. Sőt, szinte egyenlő mértékű a felek részéről.

Gondoljuk csak végig! Mindenekelőtt vizsgáljuk meg a geopolitikai helyzetet.  Ukrajna a déli orosz területek közvetlen szomszédja, s nemcsak az Európa Unióhoz, hanem a NATO-hoz is csatlakozni szeretne. Az Észak Atlanti Szövetség a világ jelenlegi legerősebb, összességében a legnagyobb atomarzenállal rendelkező hadereje. Ukrajna csatlakozásával az atomfegyverek közvetlen Oroszország határai közelébe kerülnének. Vajon megengedhető-e ez egy szuverén állam részéről? Különben erről korábban meg is állapodtak e felek. Aki azt megszegte, nem Oroszország volt.

Az idősebb generáció tanúsíthatja: amikor az 1960-as évek elején a Szovjetunió atomtöltetű rakétákat akart Kubába telepíteni, John Kennedy elnök nem rendelte-e el a mozgósítást? A világot néhány napon keresztül a harmadik világháború kitörése fenyegette, hiszen mindkét fél az atomfegyverek indítógombján tartotta az ujját! Akkor Hruscsov szovjet pártelnök meghátrált, visszavonta a rakétákat szállító flottáját. Vajon most nem kellene ugyanezt tennie Joe Biden amerikai elnöknek és bábjának, az ukrán elnöknek? Amerikának vissza kellene vonnia a Romániába telepített haderejét, Ukrajnának meg le kellene mondania a NATO-hoz való csatlakozásról.

Másodsorban. A Szovjetunió felbomlásával jelentős számú orosz lakosság került más nemzeti államok uralma alá. Az orosz nemzet 20 százaléka. Jelenleg a világ egyik legnépesebb kisebbsége a Balti államokban, Ukrajnában, a Kaukázusban, illetve Közép Ázsiában, elsősorban Kazahsztánban élő orosz. Természetes, hogy az anyaország figyelemmel kíséri sorsuk alakulását. Mint Magyarország a határokon kívül rekedtekét. Avagy Románia a moldáviai és ukrajnai románokét. Oroszország sem tűrhette a kelet-ukrajnai, többségében oroszok lakta területeken lezajlott atrocitásokat, amelyek olykor a népirtás határát súrolták, sőt olykor túl is mentek a határokon. A Majdan-puccs után uralomra került hatalom politikai rendőrsége könyörtelen hajszát indított minden nem ukrán kisebbségi szervezet ellen. Halálos fenyegetésekkel elüldözték szülőföldjükről ezek vezetőit, közöttük a kárpártaljai magyarságét is. 

Mert nem tudni kinek, kiknek a sugallatára, Ukrajna dühödt nacionalista kampányt indított az országban élő oroszok ellen. Az elemi (négyosztályos) iskolákon kívül csak ukrán nyelvűeket engedélyez. Ennek a kampánynak lettek áldozatai a kárpátaljai magyar vagy a bukovinai román tannyelvű iskolák is. A minap, 2022 végén az ukrán parlament által elfogadott újabb kisebbségi törvény még a korábbinál is szigorúbb megszorításokat tartalmaz. Ez ellen már nem csak a magyar (mint korábban), hanem a bukaresti román kormány is erélyesen tiltakozik. Szili Katalin, a magyar parlament volt elnöke, jelenleg miniszterelnöki megbízott, egy kommentárjában meg is indokolta a magyar álláspont megalapozottságát. Ugyanezt tette a román külügyminisztérium is. Meghallgatta-e ezeket valaki illetékes a határ túlsó oldaláról, avagy pusztába kiáltott szó maradt?

A fentiekről mindenkinek tudomása van, ennek ellenére az Európa Unió azonnal lelkesen megszavazta Ukrajna jelölt-státusát, holott az ország jóval messzebb van az uniós gazdasági, társadalmi, emberjogi elvárásoktól, mint Makó Jeruzsálemtől. Tette mindezt az amerikai elvárásnak megfelelően.

S mindezt a szemellenzős kommentátorok elfeledik, sőt takargatják is. Vajon miért?