„Aki hisz a Fiúban, örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak nem lát életet” (János ev. 3, 36.)
Az Örökkévaló Teremtő Isten lényét véges emberi elménkkel nem tudjuk igazán megérteni. Teremtmények vagyunk, és csak annyi ismeretünk lehet felőle, amennyit ő kijelentett számunkra önmagáról. Alapvető fontosságú ismeretünk róla, hogy a szeretet Istene. Ez a jellemvonás is messze meghaladja, amit a véges elme valaha el tudott volna képzelni, hiszen az egyszülött fiú, Jézus Krisztus szeretetből e földre jött, hogy kínos szenvedések között életét adja értünk, a kárhozattól való megmentésünkért. Jézus egykor világosan kijelentette: „Én és az Atya egy vagyunk.” Tehát a kereszt azonos fájdalmat okozott Jézusnak is, a mennyei Atyának is. Minden ember megmentéséért egyforma árat fizetett: saját vére folyt a Golgotán. Előtte nincs semmi ismeretlen. Tudja, hogy a szellemi lényeknek nincs vérük. A bűnre viszont kimondatott a végzetes ítélet: „vér nélkül nincs bűnbocsánat”.
Ismeretes, hogy minden földre született ember hozza magával az Ádámtól örökölt, eredendő bűnt, így tehát mindannyian ítélet alatt vagyunk. De Isten, aki lángoló szeretetből teremtett minket, nem a pokol kínjait készítette számunkra, hanem az örök dicsőséges mennyországot. Az is valóság, hogy a szellemi lényeknek, fizikai test és vér hiányában is vannak képességeik, van érzésviláguk: látnak, hallanak és éreznek... stb. Nos, az ember fizikai halála után átlép a szellemi világba, ahol már nincs változtatási lehetőség, ezért mondja az ige óvó szeretetből eredően számunkra: „Amit vetettél azt aratod”. Fontos tudni: vetni csak itt e földön lehetséges, ami végkép befolyásolja létezésünket a túlsó parton, szellemi állapotunkban, ahol már nincs halál. Két létezési forma lehetséges: örök élet Isten dicsőséges országában, vagy örök szenvedés a pokol mélységében. A Szentlélek ihlette Bibliában Isten világosan megmondja ezt. Mivel még nem vagyunk a túlsó parton, fizikai szemünkkel nem láthatjuk a szellemi világról szóló bibliai leírásokat, ezért kaptuk meg Istentől a speciális utat, a hit útját. Ezek után az ige jogosan fogalmazza meg: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.” (Zsidók 11, 6.)
Korunk szomorú valósága, hogy őszinte hívő emberek egyre kevesebben vannak. A keresztény emberek, elsősorban a nyugati úgynevezett jóléti társadalmakban fogytak és fogynak erősen. Fájdalmasan tapasztalhatjuk, hogy a Sátán „terjeszkedik” kelet felé is, de a világ minden táján fel lehet ismerni jelenlétét. Akinek van „hívő szeme” látja, hogy napjaink világzűrzavara egyértelműen a vég közeledtét jelzi.
Kedves nemzettársaim! Isten kezében van az örökkévaló hatalom. Ő a fia áldozatára való tekintettel kegyelmet ad mindazok számára, akik beismerik bűnös voltukat és Jézusnak a kereszten kifolyt vére érdemében, elkérik a kegyelmet. Alapvető gond, hogy az emberek nem akarják elismerni, hogy nem mentesek a bűntől. Kegyelmet viszont csak az kaphat, aki elismeri bűnös voltát, és elkéri a kegyelmet. Fizetni érte nem kell, mert már fizetett érte Jézus a kereszten. Az ige világos üzenete: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” Ragyogó példát tár elénk a Biblia, a zsidó Saulus megtérésében, aki a híres Gamáliel iskolájában tanult, és az írástudók legmagasabb képzésében részesült. A zsidó törvényeket kitűnően ismerte, de a próféciák számára nem jelezték, hogy Jézus Krisztus az Istentől küldött Messiás. Minden csodatett és tanítás ellenére, üldözte a Krisztus-hívőket. Egy alkalommal a főpapoktól kapott megbízólevéllel ment Damaszkuszba, hogy megkötözve Jeruzsálembe vigye a hívőket bíróság elé állítás céljával. Útjában egy adott pillanatban nagy fényesség vette körül, és ő földre esve világos, hozzá intézett szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő ezután megkérdezte: „Ki vagy uram?” Jött is a válasz: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl”. A vele utazó férfiak döbbenten álltak, mert a hangot ugyan hallották, de senkit nem láttak. Saul a nagy fény hatására megvakult, és társai kézen fogva vezették be őt a városba. Három napig vakon várta, mit üzen neki Jézus, aki földre sújtva megszólította őt. Jézus Anániást küldte el üzenetével Saulhoz, aki el is mondott neki három fontos feladatot: az evangélium üzenetét el kell vinnie Jézus megbízásából a pogányok, a királyok és Izrael fiai elé. Majd „bonuszként”, ami koronáját fényesítheti, Jézus kijelentette: „Én pedig meg fogom neki mutatni, mennyit kell szenvednie az én nevemért.” Miután Anániás átadta Saulnak Jézus üzenetét, mintha pikkelyek estek volna le szeméről, újra látott. Nyomban felkelt, és Jézus példája nyomán megkeresztelkedett, majd miután evett, újra erőre kapott. Aki kezébe veszi a Bibliát, és elolvassa az apostolok cselekedeteiről szóló részt, majd a különböző gyülekezeteknek írott leveleket, láthatja, milyen csodálatos eszköze lett Jézusnak Saul-Pál az evangélium hirdetésében. Meggyőződéssel vallotta, hogy Jézus fizetett értünk, csak Jézus vérében van üdvösségünk.
Drága magyar testvéreim! Jézus földi megváltói munkája során tanítványokat képezett ki és adta át az evangélium örömüzenetét azzal a céllal, hogy a mennybe való visszatérése után ők folytassák a munkát e földön a Szent Lélek aktív segítségével. Azt is megígérte: „Én veletek maradok a világ végezetéig.” Jézus a legegyszerűbb halászoktól kezdve, a képzett emberekig, mindenkit fel tudott, és fel tud ma is használni. Egy alkalommal egy vámszedőhöz lépett, és lelki munkára hívta. Az ige így örökíti meg: „És, mikor Jézus onnan továbbment, látott egy embert ülni a vámszedő helyen, akinek Máté volt a neve, és monda néki: Kövess engem! És az fölkelvén, követé Őt.” (Máté 9, 9.) Igen, Jézus végigjárta a falvakat, városokat. A legcsodálatosabb találkozásai útközben voltak: a samáriai asszonytól kezdve, a vak Bartimeusig. Útközben gyógyít, útközben szabadít, útközben tisztítja meg a poklosokat. Egy élet, amelyik állandóan útközben volt, a betlehemi jászol-bölcsőtől a Golgota keresztjéig. Amint Jézus a gutaütött meggyógyításától továbbment, szeme egy emberre esett. Jézusnak a legnagyobb mennyiség mindig az „egy ember”. Jézus nem tömegekre pályázik. Egy embert keres, akin keresztül megcselekszi hatalmas céljait ebben a világban. Olyan embert keres, aki egészen odaadja magát eszközül Isten számára. Aki igazán meglátja magát ma az igében, az megszólítható ember. „Született vámszedők vagyunk.” Az ember mindig valamit valamiért tesz. Halld meg Jézus hozzád szóló szavát: „Kövess engem!” Állj fel az asztal mellől, merj otthagyni mindent, hogy Jézust szabadon követhesd! A jutalom nem marad el, Jézus ezt úgy fogalmazta meg: „Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.” Ennek tudatában boldogan zenghetjük: „Minden javadra lesz élted folyamán, aki az Urat hűn szereted és igazán. Meg van írva: azért soha ne feledd, bármi baj, bármi vész jóvá lesz neked.”
Bátkai Sándor
Hozzászólások