A jó irányt választod-e?

„Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket” 

(Zsidók 3, 7–8.)

Az emberiség történelmében mindig voltak pozitív irányba mutató törekvések, ugyanakkor számtalan mélyre csúszás is jelen volt az országok életében. A Teremtő Isten szeretete véges értelmünkkel felmérhetetlen, hiszen már az Édenben a napi találkozás különös örömet jelentett mind a Teremtő, mind az ember számára. Ezt az édeni boldogságot a Sátán rontotta meg, amikor az ember bűnre csábításával borzalmas átkot zúdított e világra. Fontos tudni, hogy a Sátán teremtett szellemi lény. Hatalommal és szépséggel volt felruházva a Teremtő szeretetéből fakadóan, de bűnbe csúszásával ő is, valamint megtévesztett, démonokká degradálódott angyaltársaival együtt végzetesen rossz helyzetbe jutottak. A bűn ugyanis lázadás az Örök Isten ellen, s így rájuk kimondatott az elképzelhetetlenül súlyos ítélet: a pokol örök tüze, ahonnan sohasem lesz szabadulásuk. Büntetése többek között az is, hogy gonosz lényét nem tudja megváltoztatni, azaz nem kérhet kegyelmet, mert vér nélkül nincs bűnbocsánat.  A szellemi lények nem halnak meg, így vérük sem folyhat bűneik bocsánatára. Istennek az ember iránti szeretete viszont oly magasan lángolt, hogy hajlandó volt saját Fiát halandó „embertesti” ruhába öltöztetni. Azzal a céllal, hogy a kereszten hozott véráldozata révén kegyelmet adjon mindazoknak, akik bevallják bűneiket, és elkérik a kegyelmet Jézus vére érdemében. Nos, itt van a nagy gond. Sátán tudja, hogy minden földre született ember testi felépítése mellet kapott Istentől halhatatlan lelket is. Tehát, amint a „porból alkotott” fizikai test „elhasználódik” a por visszatér a földbe, a halhatatlan lélek viszont nem „bolyong a végtelenségig” céltalanul a világűrben. A szellemi lények számára is fenn van tartva két tartózkodási hely: az isteni boldogságot nyújtó mennyország, vagy az a borzalmas pokol, ahova jutott Sátán bűnös démonjaival. Amit az emberi agy sok esetben nem akar tudomásul venni: fizikai halála után tovább élő lelke azt a sorsot kapja, amit e földön választott. Az Ige világosan fogalmaz: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” (Galata 6, 7.) Jézus vére a kereszten nem a bukott angyalok megmentéséért folyt, hanem a Sátántól megtévesztett emberért. Ezért kéri a szerető Isten ma 2024 januárjában is: válasszuk az örök, boldog jövendőt, válasszuk a Jézus által számunkra bemutatott jó irányt!

Kedves nemzettársaim! Sokszor bebizonyosodott, hogy a Sátán nem személyválogató. Mindenkit magával szeretne rántani a végzetes pokolba. A Biblia számos tanulságos példát mutat be számunkra, hogy a legegyszerűbb emberektől kezdve, a legbölcsebb embereket is megtámadja. Fontos tudomásul venni, hogy védekezni ellene igazán csak az Örökkévaló Isten segítségével lehet. Egy, az ótestamentumi időkben élő hívő édesanyát, Annát, aki gyermektelen volt, buzgó imádságos kérésére, az Úr fiúgyermekkel áldotta meg. Hálából a kedves isteni ajándékot, Sámuelt, édesanyja már kisgyermek korától az Úr szolgálatába állította. Jeles próféta lett belőle. Idősödő korában fiait Izrael felett bírákká tette, akik viszont nem követték édesapjuk példáját. Telhetetlenségükben hamis ítéleteket hoztak. Izrael vénjei ekkor azt kérték Sámueltől, hogy fiai helyett egy királyt válasszon nekik, aki becsületesen uralkodik felettük. Sámuel szomorúan elpanaszolta a vének kérését Istennek, aki őt azzal vigasztalta: nem téged utáltak meg, hanem engem, mert idegen isteneknek szolgálnak. Végül Sámuel – Isten sugalmazására – Kisnek fiát, a derék Sault kente királlyá. Az amelkitákat, bűneik miatt, ez időben akarta az Úr a Saul vezette sereggel elpusztítani. A harci feladat úgy hangzott, hogy az amelkitákat állataikkal, gazdasági értékeikkel együtt teljesen meg kell semmisíteni. Szomorú, de Saul sem teljesítette maradéktalanul az Úr parancsát. Így, Sámuel révén az Úr Sault kemény bírálattal illette, és bejelentette, hogy elveszti királyságát. Nehéz napok következtek, a filiszteusok elleni csatában engedetlensége miatt Saul már nem kapott kijelentést az Úrtól. Félelmében ekkor sem fordult Saul bűnbánattal Istenhez, hogy kegyelmet kérjen, hanem egy halottidéző asszonyt kért, hogy tudakozza meg a jövő eseményeit. Ez megtörtént, ezért Saul ismét a Sátán irányát választotta. Meg is lett a következménye: fiai a csatában életüket vesztették, ő meg félelmében öngyilkos lett. Szomorú, valóságos élettörténet. Nem fikció, ember által kitalált mese. A Biblia szól róla. Az Úr a megtérőnek kegyelmet ad, a rossz irány végzetes lehet.

Drága magyar testvéreim! Isten, egyszülött Fiában emberi értelemmel felfoghatatlan nagy áldozatot hozott. Megmentésünkért, szeretetből vérét adta a golgotai kereszten. A tiszta, szent halt meg, hogy a mi sorsunk ne a pokol tüze legyen. Hideg, mélyre csúszott világban élünk. Napjainkra érvényes a jézusi figyelmeztetés: „És mivel a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté ev. 24, 12.) Egy székely közmondás frappánsan szól: „Az ételt megenni kell, nem szeretni, az embert szeretni kell, nem megenni!” Nos, látjuk, hogy tombol a Sátán okozta gyűlölet. Az orosz–ukrán háború mellett nem csendesedik a palesztin–izraeli összecsapás sem. Borzalmas ideológiák zúdulnak reánk. Világunk erotikusan túlfűtötté vált. A hagyományos családmodell felbomlott.  Az internet könnyen elérhetővé tette a pornográfiát, sok ember életében függőséget okozva aberrált viselkedést eredményez. Miközben templomaink, imaházaink kiürülnek, az üzletek továbbra is tele vannak. A pénz urai irányítják a korrupt politikai vezetőket is. A digitális világ arra törekszik, hogy már gyermekkortól rossz irányba vezesse a jövő társadalmát. Akire, amire nézünk folyamatosan, annak a képére és hasonlatosságára formálódunk. Jézus egykor azt mondta tanítványának, Péternek: „A Sátán kikért, hogy megrostáljon, de én imádkoztam érted.” Ma is közben jár értünk az Atyánál. Fontos tehát, hogy a Bibliából felénk sugárzó Jézus Krisztusra tekintsünk. Ő az élet kenyere, és evés közben jön meg az ember étvágya. Hála Istennek, hogy helyenként még vannak Istent kereső emberek, akik hitelt adnak Jézus szavának: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.” Egy ilyen hitvalló fogadalomtételre és bemerítésre kerül sor február első vasárnapján az arad-belvárosi magyar baptista gyülekezetben. Aki az Úr útját választja, vele lesz az örökkévalóságban is, és boldogan énekli: „Egykor én is tévelyegtem, távol az üdv útjától, bolyongtam a bűn-vadonban, mit sem tudtam Jézusról. De most örök hála és dics Őneki, mert megtalált, zeng az ajkam nagy örömmel Neki dics-halleluját.”

Bátkai Sándor