A nagyböjt tökéletes időszak a megtérésre

2010. február 19. 19:08 (péntek) /
XVI. Benedek pápa szerdán délelőtt a VI. Pál teremben tartotta meg az általános kihallgatást a világ különböző országaiból érkezett zarándokok részvételével. A pápa a nagyböjtről elmélkedett. Beszédét ezekkel a szavakkal kezdte: „...megkezdjük zarándokutunkat a nagyböjtben. 40 napig tart ez az út, amely elvezet minket az Úr Húsvétjának öröméhez. Ezen a spirituális zarándokúton nem vagyunk egyedül, mert az egyház a kezdetektől velünk tart és támogat bennünket Isten Szavával, amely magában foglalja a lelki élet programját és a bűnbánatra hívó elkötelezettséget, valamint a szentségek kegyelmével.” Az egyházi év egészen különleges módon tekint a nagyböjti időszakra. A húsvétra való készülődés negyven napjának jelentőségét különös erővel világítják meg a hamvazkodás szertartását kísérő szavak: “Térjetek meg és a higgyetek az Evangéliumban”, valamint “Emlékezz ember, hogy porból vagy és porrá leszel.” A megtérésre szólító szavakat nagyon komolyan kell vennünk. (…) A megtérés azt jelenti, hogy megváltoztatjuk életünk irányát, de ez nem lehet egy apró kiigazítás, hanem igazi és gyökeres fordulatnak kell lennie. Megtérni azt jelenti, hogy az árral szemben úszunk, ahol az ár felületes, csalóka és nem következetes életstílusra utal. Ezek ugyanis azok a dolgok, amelyek a gyöngeségek rabjává tesznek bennünket és a morális középszerűség börtönébe zárnak. A megtérés által ezzel ellentétben a keresztény élet magaslataira törekszünk, ráhagyatkozunk az élő és személyes Evangéliumra, azaz Jézus Krisztusra. (…) A megtérés a teljes igen, az, hogy életünket átadjuk az Evangéliumnak és szabadon válaszolunk Krisztusnak, aki elsőként úgy ajánlja saját magát, mint Aki az Út, az Igazság és az Élet. (…) Mindennap a szeretet és az igazság logikája szerint kell követnünk Jézust. Alázatra van szükség ahhoz, hogy lemondjunk önző magatartásunkról, hogy szabadok legyünk önmagunktól és elfogadjuk azt, amit Jézus ingyenesen felkínál nekünk. Ez főként a bűnbánat és az eucharisztia szentségében valósul meg. Krisztus szeretete révén a miénk lehet a nagyobb igazságosság és szeretet, vagyis az igazságosságnak az a formája, amikor azt érezzük, hogy adósak vagyunk, mert többet kaptunk annál, amit vártunk. (…)Az ember porból van és porrá lesz, de ez a por értékes Isten szemében, mert Isten az embert halhatatlannak teremtette. Az ősi liturgikus formula tehát az új Ádámban, Krisztusban kap igazi értelmet. Jézus Krisztus szabadon osztozott az emberi sorsban, annak esendőségében, főként pedig halálában a keresztfán. De éppen ez az Atya iránti szeretetből vállalt halál lett az emberiség számára a dicsőséges feltámadás útja, amelyen keresztül Krisztus a kegyelem forrása mindazoknak, akik hisznek benne. Ez az élet pedig, amely soha nem ér véget, már itt a földön elkezdődik és a test szerinti feltámadásban éri el teljességét. A hamvazkodással megújítjuk elkötelezettségünket, hogy Jézus nyomában járunk, engedjük, hogy húsvéti misztériumában átalakuljunk és legyőzzük a rosszat, hogy meghaljon bennünk a bűnös régi ember és megszülessen az Isten kegyelmében átalakult új ember. A Szűzanya oltalma kísérjen el bennünket a nagyböjt szigorú zarándokútján.

Hozzászólások