A samáriai asszony, aki találkozott Jézussal

„Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban...” (János ev. 4, 39.)

Minden nép életében vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Egy-egy bölcs uralkodó olykor megnövelte hazája területét, népe szerette, mert jó körülmények között élhettek. A gyűlölködő, csak saját hatalmának biztosítására törekvő király elvesztette népszerűségét, sokszor fellázadtak alattvalói, olykor életével fizetett rossz magatartásáért. Minden korban volt az emberekben bizonyos isten utáni vágy. Amikor az uralkodó ezen a téren rossz irányba vezette népét, a tehetetlen bálványistenek hátterében a Sátán uralma érvényesült, sok zűrzavar rombolta az országot és a népet. Sajnos Izrael életében is megtalálható több ilyen szakasz, amely Samária életében is jelen volt. Omri király kezdte építeni az i.e. X. század derekán Samáriát. Odajutott, hogy Izrael északi királyságának volt a fővárosa több mint 200 éven át. Samária története javarészt ahhoz a 14 konok izraelita királyhoz kapcsolódik, akik közül Omri volt az első, az utolsó pedig Hósea. Az uralkodók között volt Aháb is a kiemelkedően gonosz király, aki az erősen bálványimádó Jézabelt vette feleségül. Templomot és oltárt épített Baál tiszteletére, haragra ingerelve az Örökkévalót. A Jézus korabeli zsidók a samáriaiakat rosszabbnak tartották még a pogányoknál is. Több évszázados gyűlölködés állt fenn a két nép között. Ha lehetett elkerülték őket, a személyes kapcsolattartás megszakadt közöttük. 

Kedves nemzettársaim! Egy bizonyos emberi szembenállás a mi népünket is gyakran megosztotta. A gazdagok diktáltak, a szegényebbek elviselték, vagy ellenálltak. Sajnos, még a vallásos meggyőződés is éket vert az emberek közé. Ezért volt szükségszerű, hogy Isten szabad utat adjon a reformációnak, majd a további megtisztulás is ellenállást okozott. Ebben a mi népünk sem volt kivétel. Voltak, olyan vallást képviselő személyiségek, akik a „mohácsi vészt” is a reformációnak tulajdonították. Saját hibás vallásgyakorlatukat nem ismerték el. Volt olyan hely, ahol „véres megtorlás” is bekövetkezett. Az Ige tanulságosan egy megtisztulási folyamatot ír le, amikor Jézus Galileába ment, de útközben Samárián kellett átmennie. Jézus az utazástól elfáradt, és leült egy kút mellé, amelyet Jákob kútjának neveztek. Dél felé járt az idő, és a tanítványok bementek a városba, hogy valami élelmet vásároljanak. Ekkor ért a kúthoz egy samáriai asszony, aki a városból jött, hogy vizet merítsen. Jézus megszólította: „Kérlek, adj nekem inni!” A samáriai asszony csodálkozva kérdezte: „Hogy kérhetsz tőlem vizet zsidó létedre?” A zsidók ugyanis szóba sem álltak a samáriai lakosokkal. Jézus így válaszolt: „Ha ismernéd az Isten ajándékát, te kértél volna vizet tőlem.” Az asszony csak a gyakorlati, fizikai dolgokat látta, derül ki válaszából: „Uram, hogyan vennél forrásvizet, hiszen vödröd sincs, a forrás pedig mély.” A válasz sem maradt el: „Akik ebből a vízből isznak, újra megszomjaznak, de aki abból a vízből iszik amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg.” Ekkor Jézus, hogy bizonyítsa messiási voltát, az asszony nagy csodálkozására elmondta neki részletesen mindazt, ami eddig életében történt. Ekkor döbbent rá az asszony, hogy nem közönséges emberrel áll szemben, hanem isteni személyiség, és válaszolt: „Tudom, hogy egyszer eljön a Messiás, és amikor majd eljön, mindent megmagyaráz nekünk.”

Drága magyar testvéreim! Jézus a beszélgetés csúcspontján, amikor a Messiás eljöveteléről volt szó, nyíltan kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” Az asszony ekkor a kútnál hagyta a vizeskorsóját, visszament, és hívta a város lakóit: „Gyertek, nézzétek meg azt a férfit, aki mindent megmondott nekem, amit tettem. Lehet, hogy Ő a Messiás?” Azok kimentek Jézushoz. Miközben az asszony a városba ment, tanítványai visszaérkezve étellel kínálták Jézust. A válasz döbbenetet okozott a tanítványok számára: „Van mit ennem, de ti erről nem tudtok. Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen azért küldött el.” Abban a samáriai városban sokan hittek Jézusban, mivel az asszony elmondta nekik: „Mindent megmondott nékem, amit csak tettem.” A samáriaiak ekkor Jézushoz tódultak, kérték, hogy maradjon velük. Ő ott is maradt két napig. Nagyon sokan hallgatták Jézust, és még többen hittek benne.  Bár csak el lehetne mondani ezt a mi drága magyar népünkről is, hiszen maga Jézus mondta: „Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az sohasem látja meg az örök életet, hanem Isten haragja marad rajta.” A samárai asszony elmondta a jó hírt embertársainak, zengjük mi is boldogan magyar testvéreinknek: „Jöjj Megváltódhoz, ó jöjj siess, most van időd rá még ma kövesd. Áldani kész Ő, jöjj meg ne vesd! Nyájasan int, hogy jöjj!”

Bátkai Sándor