Az evangélium befogadása egyetlen nemzedékváltásra rövidítheti a társadalmi felzárkózást

Írta:
2024. június 17. 17:46 (hétfő) /

Beszélgetés MAKKAI PÉTER lelkipásztorral, a református cigánymisszió vezetőjével 

 

A cigányok több száz éve élnek a Kárpát-medencében, a keresztény egyházak azonban csak a 20. században fordultak feléjük szervezett missziós szándékkal. Az erdélyi református egyházkerület idén kezdte el cigánymissziós munkáját. Erről beszélgettünk Makkai Péter lelkipásztorral, a református cigánymisszió vezetőjével, aki a június eleji Hunyad megyei lelkészértekezleten tartott előadást, és készített felmérést e témában.

– Örömmel jöttem a magyar szórványvidékre, ahol a magyar közösségek, a református közösség érzi, tudja, mit jelent kisebbségben élni, a kisebbségi sorsot viselni, és mindennap megharcolni érte. Igazából az erdélyi magyar kisebbségnek is van egy saját kisebbsége, amit nem igazán tudatosít magában. És talán másként alakult volna az elmúlt 30 vagy akár száz év története, ha a magyarság a saját kisebbségeit komolyabban veszi, másként gondol rájuk. Itt van a cigányság, ezen belül a magyar ajkú cigányság, akik most már legalább 800 éve élnek együtt Magyarországon, Erdélyben a magyar közösségeinkkel, és az elmúlt évtizedekben, évszázadokban megmutatták, hogy mennyire lojálisak és mennyire igenis a magyarsághoz tartoznak, és akarnak tartozni. Vajon mi mennyire tudtuk ezt viszonozni? Mennyire voltunk nyitottak? Mennyire támogattuk a kultúrájukat, a nyelvüket, az életüket, a társadalmi felzárkózásukat, hogy egy sikeres népesség legyen?! Talán a huszonnegyedik órában vagyunk, vagy azon is túl, amikor felismerte a református egyház, hogy ezzel a kérdéssel intézményes szinten is foglalkozni kell, és lehetőség nyílt arra, hogy a református egyház hivatalosan elindítsa a cigánymissziót. Ennek az első lépése az egyéni elkötelezettség és elhívás mellett a helyzetfelmérés. Hogy lássuk, hogy hol tartunk. Hogy a gyülekezeteink mellett lévő cigányközösségekkel milyen kapcsolataink vannak, akár hivatalosan, akár hajszálerek szintjén. Most éppen ez folyik, ez a felmérés. Február óta ezen dolgozom. És ez az utolsó állomás. Meglátogattam minden egyházmegyét, igyekeztem minden lelkipásztorral szóba állni, és a Kisebbségkutató Intézet segítségével összeállított kérdőívvel mély analízist végezni arról, hogy a cigány közösségek mennyire vannak közel vagy távol a gyülekezetektől, az egyház intézményeitől, és honnan is lehet indítani ezt a missziós munkát, aminek a sejtjei azért látszanak. Mert sok gyülekezetben sok lelkész valamilyen szinten végez ilyen munkát. És ez következik majd, hogy a felmérés után ezeket a kezdeményezéseket, a felvetődő igényeket összehangoljuk, munkatársakat képezzünk, és ezt a munkát ilyenszerűen is folytatni tudjuk. 

– Van-e elképzelés, hogy egyáltalán mekkora közösségről van szó? Mekkora közösséget jelent az erdélyi és ezen belül a magyar ajkú cigányság?

– Pontos felméréseink ezzel kapcsolatosan nincsenek. Azt tudjuk, hogy népszámláláskor is a cigányság jó része, legalább kétharmada nem vallja magát cigánynak. Hanem mindig a többségi nemzethez tartozónak. De azért másodlagos felmérésekből körvonalazódik az, hogy kb. száz-százötvenezerre tehető az erdélyi magyar ajkú cigányok száma. Nagyon szétszórva, de több helyen tömbben is élnek. Például Kovászna, Hargita megyében sok a telepen élő cigány, akik csak magyarul beszélnek. Még a cigány nyelvet sem ismerik. És ebből körülbelül 10-12 ezer vallotta magát cigánynak. A többiek magyarnak vallották magukat. Igazából tehát egy jó száz, százhúszezres cigány közösséggel számolunk. Ezen belül olyan 20 és 40 ezer közöttire tehető a magyar református gyülekezetekkel valamilyen fajta kapcsolatban lévő vagy ide kapcsolódható cigányság.

– Hunyad megyében elsősorban a neoprotestáns egyházak jártak sikerrel a cigánymisszió terén. Egyáltalán mennyire nyitottak a cigányok a keresztény kultúra irányába?

– A neoprotestánsok azért jártak sikerrel, mert egyáltalán jártak. A református egyházunk, ha járt volna, valószínű, mi is sikerrel jártunk volna. Tehát itt egy mulasztásról van szó. Azért is, mert az elmúlt 10 év alatt az erdélyi református egyház lélekszáma százezerrel csökkent. Lehet, hogy nem itt állnának a számok, ha a református egyház korábban odafordul a magyar ajkú cigánysághoz. És azt tapasztalom, hogy a cigányságban egy nagyon nagy nyitottság és éhség van az evangélium iránt. És ezt az evangéliumot kell vinni, és akkor biztos vagyok benne, hogy a szentlélek munkálkodása által a cigányságnak az ilyenszerű hitre ébredése, Istenre találása megtörténik. És az az érdekes, hogy amikor a cigányságról beszélünk, akkor általában a szociálisan hátrányos, társadalomból kiszakadt tömegekre gondolunk. Ez nagyjából így is van, hogy a társadalmunkban a mélyszegénységben, hátrányos helyzetben élők többsége a cigány közösséghez tartozik. De azt is tudjuk, hogy a kutatások és különböző társadalmi elméletek alapján hét generáció szükséges ahhoz, hogy egy közösség a mélyszegénységből ki tudjon emelkedni. A különböző gazdasági, szociális, oktatási beavatkozásokkal ez leszorítható három generációra. És a roma lakosságban a generációváltás sokkal gyorsabb. Tehát 18-20 év alatt megtörténik. Ellenben ha hitbeli ébredés, megtérés történik, akkor egy generáció alatt ki tudnak jönni a mély-szegénységből. Tehát a missziónak nem csupán lelki hozadéka van, hanem a teljes ember, a teljes közösség megváltozhat egy generáció alatt. Kiemelkedhet a mélyszegénységből, az írástudatlanságból, nyomorból egyetlen generáció alatt, és sikeres közösséggé válhat. 

– Azért mégiscsak 800 éve itt élnek a keresztény világban, de ez a hitbeli ébredés nem történt meg. Valószínű a misszió hiánya miatt is. De mi jellemzi a cigányság hitvilágát?

– Erről sokféle elmélet van. Van egy pár kutatás is. De azt kell lássuk, hogy aki kitaszítottságban van, az mindig fogódzókat keres magának a környezetében. És teljesen normális, hogy van egy babonás hit, amit elles a környezetében megélt vallásokból, azt próbálja beépíteni a maga életébe. Babonás hittel ragaszkodik a különböző mágiákból átvett elemekhez, amelyek összefonódnak a népi hitvilággal. Például az átok egy nagyon fontos kérdés, és az az elvárás a pap irányába, hogy tudjon mit kezdeni ezzel, legyen ereje, szertartása, ami ezt az átkot képes megszüntetni. De én azt látom, hogy amikor egy világos és egyértelmű evngéliumüzenettel érkezik valaki hozzájuk, akkor ezt nagyon nyitott szívvel tudják venni, és ez ténylegesen az életük minden részét át is tudja alakítani. Ezért nagyon fontos az, hogy az evangelizátor az életvitelre vonatkozó sarkalatos pontokat is tudjon letenni. Ezért van az, hogy sikeres egy neoprotestáns evangelizáció, mert pontosan megmondja, hogy mit lehet látni a megtért ember életében. Nincs alkohol, nincs dohány, nincs lopás, agresszió. De egyáltalán nincs. És ez különbözteti meg a megtért embert a nem megtérttől. Effektív látszik az életében. Ez sajnos a református ember életében nem látszik meg. Nincsenek letéve ezek a nagyon világos visszajelző pontok a közösségünk életében, amiről azt lehet mondani, hogy na, ettől lett valaki református.

De ez kívánatos számukra. Mert ha látják, hogy valaki, aki addig kicsapongó életet élt, lopott, verte a családját, megtért, és utána dolgozik, békességre törekszik, rendszeresen ott van a közösségben, azt követendőnek tartják. Ez amúgy igen kívánatos lenne a református egyházban is, hogy a gyülekezeti tagok életén látszódjon, hogy hitben élnek. Ezt az identitást kell megerősíteni és hitelesen átadni. 

– Hunyad megyében hogyan néz ki a cigányság és az egyház kapcsolata? Van-e már olyan közösség, amely kapcsolódik egy-egy egyházközséghez? Mik a tervek?

– Sajnos arra nem volt idő, hogy erről részletesen beszélgessünk. A találkozónk első része a misszió általános bemutatásáról szólt, majd a lelkipásztorok kitöltötték a korábban említett kérdőíveket, melyek feldolgozása során remélhetőleg erre a kérdésre is választ kapunk. De az elszórt beszélgetésekből az derült ki, hogy az itteni lelkészek kapcsolata a cigányközösségekkel egészen jó. Tudnak róluk, ismerik őket, és a cigányság is ismeri és elismeri a lelkészeket, egyházi, közösségi vezetőként tekintenek rájuk. És azt is lehet látni, hogy az elmúlt időszakban nagyon sokat változott a cigányok társadalmi, gazdasági helyzete. Sokan meggazdagodtak. És ez nagyon meglátszik az életükön. Mert az archaikus közösségeknél fontos, hogy megmutassák, mit sikerült elérniük. Hogy a mélyszegénységből sikerült kitörni. Ez a magatartás sok esetben ránk is jellemző. Szeretjük megmutatni, hogy mink van. De náluk még inkább. Így aztán látni lehet, hogy nagyon sokan kiemelkedtek, megerősödtek. De ami érdekes, amit több kolléga is elmond, hogy akik külföldre járnak, és ott sikerre viszik vállalkozásukat, bármi is legyen az, az ott szerzett pénzt hazahozzák, és itthon gyarapítják a vagyonukat, építik, szépítik az otthonukat, ide kötik az életüket. Ez a magyar közösségünkre nem jellemző. Ez a ragaszkodása a cigányságnak azért nagyon példamutató. Úgyhogy a cigánymisszió nemcsak az ő felemelkedésükről szól, de visszahat ránk is. 

– Ez amúgy nagy kérdés, hogy mennyire tudunk nyitott szívvel közeledni a cigánysághoz. Meglátni az értékeiket, esetleg ezt-azt tanulni is tőlük. Képesek-e az erdélyi református gyülekezetek valóságosan nyitni a cigányság felé?

– Ez egy nagy kihívás, nagy probléma. A gyülekezetek nagy része idegenkedve, néha ellenségesen fogadja azt, hogy a cigányok teljes értékű tagjaivá váljanak.  Ha az évszázadok során kialakult sztereotípiákra tekintünk, akkor ez természetes. Ezért nagy kihívás elé van állítva az a lelkipásztor, aki egy gyülekezeten belül a cigányság felé is szeretne fordulni. Mert le kell győznie a gyülekezetek ellenállását is. Ezért fontos, hogy az összehangolt cigánymisszió külső emberi erőforrással segítsen abban, hogy a gyülekezetben a hátrányos helyzetű cigány közösség megerősödjön, felemelkedjen hitben, lélekben is. Nem is biztos, hogy a cigányokat a helyi gyülekezetbe kell integrálni. Nem ez a cél. Mi, magyar reformátusok sem azt szeretnénk, hogy minket, mondjuk, a hazai többségi társadalom magába integráljon. Mi azt szeretnénk, hogy megmaradjunk, amilyenek vagyunk. Így a cigányság esetében is a cél az önmagára találás, a hitbeli megerősödés, és a kitaszítottságból való kiemelkedés. És lehet, hogy ebben a járható út az, hogy a meglévő gyülekezetekkel párhuzamosan kell foglalkozni ezekkel a közösségekkel.  A gyülekezeti lelkészek válláról le kell venni ezt a terhet, ami belső konfliktushoz vezethet. A missziós munkatársképzőn arra szeretnénk majd biztatni a lelkészeket, hogy egymást segítve a szomszéd faluban vagy akár egy távolabbi régióban vállalja a cigányközösségek pasztorálását. Hogy ez a munka tényleg megerősödést, felemelkedést hozhasson az egyházba és a cigány közösségekbe. 


Makkai Péter a református cigánymisszió vezetője 

(Fotó: behir.hu)

Hozzászólások