Az isteni rend fontossága

„Mivel te megvetetted az Úr igéjét, Ő is megvetett téged”. /Sámuel 15, 23/

Az életben annyi minden bizonytalannak tűnik. Különösen napjainkban, amikor zúdulnak reánk az emberi tragédiák hírei. Ahol az isteni rendet az ember megszegi, ott tör felszínre a sok bizonytalanság és ami még fájdalmasabb, a gonoszság erői veszik át a hatalmat. Vannak dolgok, területek, ahonnan Isten az ember közbelépésének lehetőségét kitiltotta, ahol az ember nem ronthatja az isteni alkotások tökéletes voltát. Így például, a gravitáció állandó marad, a pulton hagyott forró kávé kihűl, a Föld ugyanúgy 24 óra alatt fordul körbe, a fénysebesség sem változik stb. Amit viszont szükségszerű megállapítani, ahol a gonosz által megfertőzött emberi gondolkodás érvényesül, ott felborul az Isten által megállapított rend. Sátánról, aki végképp ítélet alatt van, és az ember pusztításán dolgozik, az Ige azt mondja: „embergyilkos volt kezdettől fogva”. Szomorú, hogy sok ember éli a hit nélküli életet, nem vesz tudomást arról, hogy létezik egy valóságos láthatatlan világ, amit emberi, fizikai szemünkkel nem láthatunk, és ebben a közegben van a Sátán is a bukott angyalok társaságában, akiket űz-hajt az embert pusztító terveinek megvalósítására. Ez nem mese, erről a Bblia szól, tehát: „amit vetsz e földön, azt aratod a túlsó parton”. 

Kedves nemzettársaim! Az örök életet nem jelenlegi világunk keretei között, és nem ebben a testünkben kell eltöltenünk. A földi életünkre kapott tes­tünk természetesen idővel elhasz­nálódik, rosszabb esetben sérü­lés vagy betegség miatt idő előtt használha­tat­lanná válik: porból lett, és ismét porrá lesz. Ezzel azonban életünk nem ér véget. A biológiai halál után életünk szellemi állapotban, vagy a mennyben, vagy a „szomorúság” helyén folytatódik. Továbbra is tudni fogjuk, hogy kik vagyunk. Isten elismeri és megtartja a mi önazonos­ságunkat. Tehát nem semmisülünk meg, nem oldódunk fel valamilyen nagy lélek-óceánban, nem bolyongunk kísértetként az élők között és nem kell a kar­mának megfelelően új testet öltenünk kínai tudósként vagy cserebogárként. Az Ige tanulságos történeteket mond el nekünk Izráel népe életéből is. Anna imában kérte Istent, Aki őt egy fiúgyermekkel áldotta meg. Sámuel nevet kapta, és csodálatos megbízatásként az Örökkévaló prófétája lett. Egy idő után Izráel népe arra kérte Sámuelt, hogy óhajukat ő továbbítsa Isten fele: királyt adjon nekik, hogy a körülöttük élő népekhez hasonlóan király uralkodjék felettük is. Sámuelt erre szomorúság kerítette hatalmába, de jött a vigasztalás Istentől: nem téged, a prófétát, hanem engemet vetettek meg, azért kérnek királyt. Isten meg is határozta, hogy Saul kapja meg a királyi címet. Sámuel az Úr tanácsára elmondta a fontos üzenetet:” Csak féljétek az Urat és szolgáljátok Őt teljes szívből… ha azonban mégis gonoszul éltek, elvesztek királyotokkal együtt.” (1. Sámuel 12, 24-25). Sajnos, a megjósolt gonoszság, engedetlenség bekövetkezett, hiszen Sámuel azt kérte Saul királytól: várja meg őt, hogy a filiszteusok elleni háborút megelőzően, ő, a próféta mutasson be áldozatot az Úrnak. Saul elsiette a dolgot, nem volt türelme megvárni Sámuelt, ő maga mutatta be az áldozatot. Ekkor mondta el Sámuel a sorsdöntő mondatot Saulnak: „Mivel te megvetetted az Úr igéjét, – parancsát – Ő is megvetett téged”. Saul elismerte engedetlenségét: „Vétkeztem”, és ezután jött a „de” magyarázkodás. Emberi szokásunk, hogy jelen van a „de”: azért történt, mert… Isten minden mozdulatunkat jól ismeri, Őt nem lehet emberi magyarázkodásunkkal meggyőzni. A bocsánat csak annak jár, aki elismeri vétkét. Saulnál is a csata tragikus véget hozott, hiszen elhunyt Saul király és fia, Jonathán is. Az események időrendje mindig Isten kezében van. Ha betartjuk, ezzel Isten akaratát szolgáljuk, és mindent javunkra fordíthat. Jézus minden földi cselekedete Isten akaratával egyetértésben történt. Megkapta például a hírt, hogy Mária és Márta testvére, Lázár halálosan beteg. Jézus napokig késett, hogy Betániába menjen. Tudatosan tette, hogy a feltámasztás csodája még hatásosabb legyen mind a tanítványok, mind a zsidók számára, akik jól ismerték Lázárt.  A negyednapos halott Lázár feltámasztása minden jelenlevő számára már hihetetlennek tűnt. Jézus, látva a rendkívüli gyászt és fájdalmat, ami rátelepedett Betániára, maga is meghatódott. Amikor a sír elé lépett, azt kérte, hogy távolítsák el a követ a sír bejárata elől, majd hálaimával fordult az Örökkévaló mennyei Atya felé: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál”. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár jöjj ki!  És kijött a halott, kezén és lábán pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel és hagyjátok elmenni”! Az Ige arról számol be, hogy a feltámasztás csodája sokakban igazi hitet ébresztett, és elfogadták, hogy Jézus az Istentől küldött Messiás, minden hatalom birtokosa. 

Drága magyar testvéreim! Augusztus 20-án ünnepeljük a magyar nemzet „születésnapját”. Küzdelmes napjaink gondjai közepette sem szabad elfeledkeznünk Isten csodálatos ajándékáról, hogy vándorló pogány népünk megkapta Istentől a csodálatos Kárpát-medencét. Géza fejedelem fia megkapta Istentől ugyanakkor azt a felvilágosítást is, hogy a keresztény Európában a pusztulás, a pogány népek sorsa vár a magyar népre is, ha nem vesz tudomást arról, hogy a történelem Ura irányította eleinket a Kárpát-medencébe. Vajk István néven királyi koronát kapott a keresztényé válás alkalmával, majd Jézus Krisztus példáját követve, érett férfikorában, tudatosan vállalta a keresztség krisztusi változatát, amikor hűséget fogadott Istennek, és Jézus nevében bemerítkezett! Nehéz napok következtek, mert a pogány nép ragaszkodott régi hitéhez és kemény küzdelem után fogadta el, hogy Jézus Krisztusnak vére a kereszten a mi népünkért is folyt. Sok történelmi tragédiát kellett népünknek megélnie keménysége, büszkesége miatt. Sajnos, a széthúzás napjainkban is megtalálható, és ebben különösen jelentős szerepet játszik az anyaországi hitetlen baloldal. Jézus szeretetből kér minket: „Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. (János ev. 16, 23) Jézus nem hazudott, egyedül az Ő kiontott vére érdemében teljesíti az Örök Isten imáinkat. Gyönyörűen megfogalmazott nemzeti fohászunkban ezt kérjük: „Isten áldd meg a magyart!” Ő képes napjaink nehéz gondját, Trianon átkát is levenni rólunk. Zengje hát minden magyar szív: „Jézus karjára bizton hajtom fejem le én, abban találom üdvöm, ha nyugszom hű szívén.”

Bátkai Sándor