Az üdvösség titka

„Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot.” (Máté ev. 5, 6.)

Az emberek gyakran gondolkodnak az évtizedek múlásával, hogy eljön egy pillanat, amikor korábbi elődeikhez hasonlóan itt kell hagyniuk e földi létet, szeretteiket, hiszen naponként látjuk, hogy „földi porsátorunk” mulandó. Ennek ellenére, sok emberben van egy olyan „keményszívűség”, hogy nem akar tudomást venni a földi lét véges voltáról. Főleg arról nem, hogy szellemi állapotban tovább folytatódik. A nagy gondolkodók számos emberi magyarázatot próbáltak „kiagyalni” az élet keletkezéséről. Ezek közé tartozik az „ősrobbanás” gondolata is. Dr. Papp Lajos szívsebész professzor egy aradi látogatásán kellemes beszélgetésben tette fel egyszer a kérdést: Ki látta az ősrobbanást? Az emberek különböző elméleteket tudnak „gyártani”, amelyek viszont távol állnak a valóságtól, és gyakran önmagukat csapják be. A tisztánlátás az élet olyan ajándéka, amely gyakran megkésve érkezik, mert amit a fizikai szem nem érzékel, azt egyszerűen nem létezőnek nyilvánítja. Szomorú, de sok ember ennek a tévhitnek a csapdájában van. Gagarin az egykori szovjet űrutazó mondta el: „Fenn jártam az égben, és nem találkoztam Istennel.” Sikeres visszatérése után, politikai okokból is büszkén hangoztatta ezt. Később azonban, egyik gyakorló útjáról holtan tért vissza a földre. Akkor viszont akaratán kívül találkozott az Örökkévaló Teremtő Istennel. Nos, attól függetlenül, hogy a technikai civilizáció csúcsát ostromolja digitalizált világunk, az élet valóságos keletkezéséről egyedül csak a Biblia által közölt igazságok szólnak.

Kedves nemzettársam! Egyre mélyebbre csúszó, szekularizált világban élünk, ahol a média „közszolgálat” címén zúdítja reánk a sok szemetet. Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik, ha meghívom őket az ige hallgatására, attól félnek, hogy az ige valóságosan szívükhöz szól, megszólítja őket, és változtatásra kényszerülnek. Kimozdítja kényelmes helyzetükből. Mi volt Jézus Krisztus módszere, amivel elérte az embereket? Miután tudta, hogy az ember önmagától nem akar Istenhez menni, eljött az örökkévalóságból, az emberek közé vegyült, tanította őket, segített szükségleteiken, megnyerte bizalmukat, azután így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem!” Jézus nem úgy oldotta meg messiási feladatát, hogy „távirányítón” keresztül küldje el a megváltást. János apostol világosan fogalmaz, amikor azt mondja: „Az Ige testé lett és közöttünk lakott.” (János 1, 14.) Személyes megtapasztalásként szólt erről. Jézus megváltói munkája után visszatért a mennybe, mint a „kereszt győztese.” Sátán viszont itt maradt, és dühösen végzi romboló munkáját. Miközben templomaink, imaházaink kiürülnek, az áruházakban meg sem lehet mozdulni a vásárlóktól. Gyakori dolog, hogy keresztény fiatalok is időhiányról panaszkodnak, ha gyülekezeti programról van szó, de nem érzik problémásnak, a heti két, három, vagy több alkalommal való „konditerembe” járást. Az utolsó idők zűrzavarához tartozik a világ minden részére kiterjedő migráció is. Sajnos, a politikai vezetők ezt még erősen támogatják döntéseikkel. A Biblia világos megfogalmazása szerint, a természetes házasélet Istentől rendelt, megáldott szövetség. Mi a baj akkor ezzel a területtel? Az első, hogy a hagyományos családmodell felbomlott. Élettársi kapcsolatok, válások és újraházasodások, csonka családok, homoszexuális kapcsolatok színesítik az együttélés palettáját. Elfogadottá váltak a házasságon kívüli együttlétek, az egyéjszakás kalandok. Világunk erotikusan túlfűtötté vált. Az internet könnyen elérhetővé tette a pornográfiát, sok ember életében függőséget okozva. A bibliai üzenet elkerüli az emberek figyelmét, fontosabb a lecsúszott internet.

Drága magyar testvéreim! Isten, szeretettel örök boldogságra teremtette az embert. Ugyanakkor az Örökkévaló bűnt gyűlölő is! Ezért mondta ki az ítéletet a bűn felett: „A bűn zsoldja a halál”. Irántunk érzett lángoló szeretete odáig juttatta, hogy egyetlen szerelmes Fiát, Jézus Krisztust tette „áldozati báránnyá,” hogy bennünket felszabadítson az ítélet alól. Ha valaki földi élete folyamán –akár élete végén is – felismeri, hogy van örökkévalóság, és Jézus Krisztus keresztáldozatára való hivatkozással elkéri Isten kegyelmét, meg is kapja. A jeles színművész, Jávor Pál – aki 1902-ben Aradon született – élete végéhez közeledve felismerte, hogy a halál mezsgyéjén átlépve visszafordíthatatlan helyzetbe jut, „mert amerre dől a fa, ott marad”. Csodálatosan megfogalmazott végrendeletével elkérte a kegyelmet, és ezzel üzenetet hagyott hátra minden kor magyar emberének: „Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság. Van örök élet. Van lélek.” Jávor Pál elfogadta az isteni üzenetet, amit Jézus mondott: „Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők megelégítettnek.” Bárcsak ezt tenné minden magyar ember és örömmel zengené: „Hívtál Uram, megyek. Remegve bár, megyek kitárt karod felé, szelíd szemed elé.”

Bátkai Sándor