Az utat végig kell járni

 „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül....”  (Márk ev. 16, 16.)

Az öröktől fogva létező Teremtő Isten boldog közösségben él a mennyei világban az általa teremtett szellemi lényekkel. Szeretete viszont odáig terjedt, hogy létrehozta a teremtés koronáját, a fizikai anyagokból „felépített” emberi testet. Nem ideiglenes céllal tette, hogy egy idő után majd a „semmibe” taszítsa. A Biblia világosan szól arról, hogy saját, örök, halhatatlan lényéből lehelt a „portestbe” életet, azaz kapott az ember is egy csodálatos ajándékot, az Örökkévalótól nyert halhatatlan lelket. Amint a földi szülő boldogan öleli magához gyermekét, és az „egészséges” családban a kölcsönös szeretet egyre szebben kibontakozik, így találkozott naponként a Teremtő Isten szeretett embergyermekeivel, az Édenben. A leírhatatlanul borzalmas változást egy bukott angyalfejedelemnek minősíthetetlen tette, a teremtőjével szembeni fellépése okozta. A Sátánná degradálódott Lucifer elvesztette a csodálatos mennyei helyét, kitaszítottá vált. Tudatában volt, hogy büntetése ezek után nem csak a kitaszítottság, hanem az is, hogy nincs már számára visszatérési lehetőség. Bosszúsága odáig ment, hogy megjelent az Édenben kígyó alakban, és az embert Istenről faggatta. Miután az ember gyanútlanul elmondta, hogy az Örökkévaló milyen rendelkezést adott számukra, „dörzsölten” rávette őket, hogy ne vegyék komolyan az isteni életszabályt, amit kaptak, nyugodtan megszeghetik, mert az csak jót hoz számukra. Innen származik a tragédia, hogy a bűn megjelent a földön is. A bűn pedig Isten elleni bántás, engedetlenség. A Teremtő viszont nem engedte meg, hogy a Sátán elrabolja az embert Tőle és saját, pokoli sorsára juttassa. A bűnre viszont nincsen semmilyen „tisztítószer”, csak egyedül Jézus Krisztus vére, olyan érték, amely Istenből is a megbocsátást váltja ki. Nos, megmentésünkért jött Jézus halandó testben e földre.

Kedves nemzettársaim! Az első bűneset óta a Sátán végzi pusztító munkáját, és minden korban voltak ezrek, akiket sikerült becsapnia. Ékesszóló példa erre még Izrael népe is, hiszen miután Isten csodák sorával szabadította őket ki az egyiptomi fogságból, Mózesnek a kissé hosszúra nyúlt távolmaradása arra késztette őket, hogy Áron paptól új Istent kérjenek. Átadták arany-ezüst értékeiket, aki „aranyborjút” készített nekik, mondván: „Izrael íme, a te istened.” A Sátán borzalmas csalása, újabb lázadás az Örökkévaló ellen. Másik, sokatmondó példát Illés próféta életéből is találunk, aki Akháb és Jézabel uralkodásának idejében közölte Isten parancsait a néppel. Jézabel nagyon keményen „elbánt” az Úr prófétáinak sokaságával. A Baál és Asera, hamis istenek prófétái viszont Jézabel asztaláról éltek. Ekkor Illés egy kivételes próbatételt javasolt: gyűljenek össze mindkét Isten prófétái, egy-egy tulkot vágjanak le, és rakják a fákra, de tüzet ne gyújtsanak alájuk. Akinek Istene valóságos, az tüzet fakaszt az áldozat alatt. A csoda megtörtént: Baál prófétái megszégyenültek, áldozatuk sértetlen maradt, míg Illés áldozatára az Úr tüzet bocsátott. Amikor látta a sokaság a csodát, arcra borulva kiáltotta: az Úr az Isten! A nép ekkor megfogta Baál prófétáit és kivégezte. Jézabel rendkívüli haragra gerjedt, és halállal fenyegette meg Illést, aki elmenekült, és Istentől kérte: „Vedd el Uram az én lelkemet!” Az Úr kegyelmet gyakorolt szolgájával és vigaszként elmondta: „Meghagytam Izraelben hétezer embert, akik nem hajoltak meg a Baál előtt.”

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus, mint halhatatlan Isten az Örökkévaló állandó társaságában él. Véges emberi ésszel felfoghatatlan, milyen nagy áldozatot hozott a bűnös ember megmentéséért. Miért tette ezt? Tudja, hogy átlépve a halál kapuján, az embernek csak porteste kerül a földbe, de lénye, élete folytatódik, hiszen Istentől kapott halhatatlan lélekkel rendelkezik. Ennek további sorsát pedig, itt e földi élete határozza meg. Az ember véges értelme nem tudja felmérni, mit jelent az örök létezés, mert fizikai halandó testben élünk. Ezen belül, azt még kevésbé látja át, mit jelent örökké a boldog mennyországban lenni Jézus Krisztussal együtt, vagy a Sátánnal szenvedni a pokol tüzes kínjai között. Drága magyar testvéreim, a Megváltó Jézus szavait komolyan kell vennünk! Ő sohasem hazudott, egyetlen szavával sem akart bennünket megtéveszteni, de isteni mentő szeretettel gyakran beszélt arról, hogy jönnek majd hamis tanítók, akik az általam számotokra elmondott igei üzenetet elferdítve, vagy hamisan adják tovább. Amikor betelt az Isten által meghatározott idő, Jézus eljött e földre, tanított, gyógyított, sőt halottakat is feltámasztott bizonyítékul, hogy Isten küldötte, aki életét áldozza értünk, megmentésünkért. Amit még nagyon fontos megjegyezni, Jézus földre jötte előtt Isten elküldte Keresztelő Jánost, aki rendkívüli hatásossággal prédikált, „készítve az Úrnak útját, eljövetelét”. Ekkor kimentek hozzá sokan Jeruzsálemből és a környékről, és megkeresztelkedtek általa „vallást tévén az ő bűneikről”. Ez a mozzanat, majd Jézus példamutatása nem hiába került be a Szentlélek ihlette Bibliába. Jézus, hogy saját személyével is megerősítse a János által hirdetett életszabályt, maga is kérte Jánostól az alámerítéses keresztséget. Amikor János „szerényen tiltakozott”, mondván: „Nekem kellene általad bemerítkeznem”, Jézus azzal indokolta lépését: „Engedj most, mert így illik nekünk minden igazságot betöltenünk!” Jézus tehát a tudatos, bűnvalló bemerítést igazságnak minősítette, és mint tudjuk, Ő nem akart ezzel bennünket megtéveszteni. Isten csak az őszintén megvallott bűnt bocsátja meg Egyszülött Fia kereszten kifolyt vérére való tekintettel. A Jézus által személyesen bemutatott utat végig kell járni, és ha ez bekövetkezik, boldogan zenghetjük: Én jól tudom, Megváltóm él, hajléka készen vár reám. Már int felém, és koronát ígér a földi harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, eltölti honvágy a lelkemet, mert nemsokára hív az Úr: ó, jer haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr, jöjj megpihenni szívemen!

Bátkai Sándor