Holtbiztos: lesz végelszámolás!

„Mert a bűn zsoldja a halál...” 
(Róma 6, 23.)

Az emberi közösségekben való létezés a társadalmi együttélés szabályainak keretében történik. Az olyan életszabályok, amelyek tartalmazzák Isten örökérvényű törvényeit, túlmutatnak e földi valóságon, mert benne a Mindenható a boldog mennyei örökkévalóságot kínálja fel az ember számára. Egy olyan világot, amelyet az ember el sem tud képzelni, mert meghaladja az emberi gondolkodás minden határát. Az Örökkévaló Isten országa akaratunktól függetlenül létező valóság, de egyelőre fizikai szemünkkel még nem látható objektív valóság. Ezt a csodálatos országot hozta el Jézus Krisztus földre jövetelével. Itt nem úgy történik a belépés, mint napjainkban egyik országból a másikba, hogy bevándorló csapatok törnek-zúznak a „boldognak mondott” nyugati országokba jutás érdekében. Akár halált hozó összecsapásokra is képesek céljuk elérése érdekében. Azután, ott döbbennek rá, hogy erős csalások, hazugságok áldozataivá váltak. Szomorú, hogy a brüsszeli vezetők is eszközök lehetnek a Sátán kezében, hogy támogassák a szélsőséges, gyilkos eszmék hordozóinak Európába jövetelét. A muzulmánok és egyéb palesztin erők gyilkosságai ellenére is azzal foglalkoznak, hogy a bevándorlók tömegét Európa országai között szétosszák. 

Hála Istennek, hogy az önmagukat bölcsnek gondoló nyugati vezetőktől függetlenül, van egy olyan „anyaországi vezető”, aki ünnepi beszédét azzal a gyönyörű szlogennel fejezi be: „A Jó Isten mindenek felett”. Bárcsak a megosztottságra törekvő „magyar baloldal” e gyönyörű igazságot tenné életének alapjává.

Kedves nemzettársaim! Mindenkinek vannak elődei, akik már átléptek a halál kapuján. Szükségszerű tudni, hogy a halál nem végállomás, csak egy átmeneti állapot, amelyen túl két út van: az egyik az örök boldogságba vezet, a másik az örök kárhozatba. Amikor az emberek között Isten mennyei világáról esik szó, hallunk időnként olyan frappánsnak tűnő megállapítást is, hogy „nem jött onnan vissza még senki!” Emberi tudatunk folytonosan két egymással ellentétes erő küzdelmének a színtere. Ilyenkor felmerülhet bennünk az alapvető fontosságú kérdés: kinek adunk hitelt? Jézus Krisztusnak, aki emberi testet öltve lejött e földre, hogy megmentsen bennünket a kárhozattól, vagy Sátánnak, aki szintén a túlsó partról érkezett azzal a céllal, hogy ellopja üdvösségünket. Nos, elgondolkoztató: amikor egy ifjú, életének sorsfordulójában mondjuk házasság kötése alkalmával szüleitől értékes ajándékot – lakást, autót – kap, milyen hálás köszönettel gondol rájuk, bár ezek, csupán, mint használati eszközök e földi lét idejére érvényesek. Jézus ezzel szemben véres harcot vívott a Gecsemánétól a Golgotáig, hogy visszavásárolja számunkra a bűneink miatt elvesztett örök országot. Ő világosan felajánlja segítségét minden embernek: „Aki hozzám fordul, ki nem vetem.” Ez azt is érzékelteti velünk, hogy Jézus sohasem küld bennünket gondjaink megoldásában másokhoz segítségkérésre: szentekhez, egyéb közvetítőkhöz, hiszen Neki adatott minden hatalom mennyen és földön. Segítség egyedül csak Tőle érkezhet. Minden más kísérlet hasztalan, csalás, megtévesztés. Ezt a csalást próbálja ki az embereken Lucifer, a bukott angyal, aki lázadása miatt kiűzetett a dicsőséges mennyei országból. Ő Jézus szavainak értékét szeretné csökkenteni, és csalással megtéveszteni bennünket. Gonoszságát úgy éli ki, hogy megpróbálja minden eszközzel kárhozatba dönteni a teremtés koronáját, az embert. 

Itt „jön a képbe” Isten csodálatos, emberi értelmet meghaladó szeretete, amely sokszorosan nagyobb a Sátán gonosz hatalmánál. Ennek a csodálatos szeretetnek a visszautasítása egyenlő a „holtbiztos kárhozattal”. 

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus a gazdag és Lázár történetében fontos igazságra hívja fel figyelmünket, két életrajzot mutat be hallgatóinak. A gazdagnak minden sikerült. Vigadozott, bíborba, patyolatba öltözött, csak nem törődött azzal, hogy egy napon át kell lépjen ő is a túlsó partra. Lázárnak nem volt senkije, éhes, beteg, fekélyekkel teli ember volt. Az Ige a két végletet tárja elénk, a legrosszabbat és a legjobbat, ami létezik. A függöny lemegy, mind a két ember meghal. Vajon mi van a függöny mögött? Amire mi azt mondjuk, hogy „elaludt”, arra a Biblia azt mondja, hogy „felébredt”. A gazdag felnyitotta a szemeit valahol, amiről itt, a földön azt hitte, hogy nincs: a pokolban! Amikor odaérsz, hogy felnyitod szemeid, látod, hogy minden valóság, mégpedig örökre. A gazdag a pokolban kínokban lévén, látja az üdvözülteket. A kínban lát, érez, emlékezik. Azt szeretné, ha a halottak közül elmenne valaki a testvéreihez, hogy figyelmeztesse őket, ne tévelyegjenek a menny is, a pokol is valóság! Erre viszont nincs lehetőség. A távolság áthidalhatatlan. 

Ma még van egy híd, a kereszt, ma még átmehetsz rajta. Adja Isten, hogy értse meg ezt a mi drága magyar népünk is, mert eljön „holtbiztosan” a végelszámolás napja. Ezért kéri Isten igéje, „változzatok meg értelmetek megújulásával!” (Róma 12, 2.) Elfogadhatjuk tehát a Szent Lélek ihlette énekíró szavait: „Míg a bűnök útján jártam, rémes éjjel vett körül, mivel nem ismertem Isten igéjét. Jézus terhemet levette, lelkem boldog és örül, zengem a megváltott lelkek énekét. Hálatelten énekel a szívem, hű Megváltóm áldom szüntelen. Angyalok sem énekelnek szebben, mert új életet adott nekem.” 

Bátkai Sándor