Jézus megígérte: újra visszajön

„És imé eljövök hamar; boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit” 

(Jelenések 22, 7.)

Anyagi világban élünk, a föld porából vagyunk „összegyúrva”. Fizikai testünk innen kapja a fenntartásához szükséges táplálékot. Van viszont egy értékesebb részünk, Istentől kapott lelkünk, amely nem 70-80 évre, hanem az örökkévalóságra szól. Napjaink „világzűrzavarában” a tiszta, fentről jövő égi hangot meghallani nagy kegyelem. Mi emberek, általában korlátolt értelmünk alapján ítéljük meg a világot, az előttünk álló jövendőt, ezért különösen nagy kegyelem azt a hangot meghallani, amely szellemi dimenziókba emel. Nincs e földön hozzá fogható viszonyítási értékünk. Egyedüli, igazi „mértékegység” számunkra Jézus Krisztus. Tőle több, fontos dolgot sorolhatunk fel: az örök élet üzenetét közvetítette, látható csodái voltak, halála engesztelő áldozat, visszajövetele dicsőséges lesz, az angyalok a mennyben Őt imádják, a bukott szellemi lények, az ördögök Őt rettegik, tudván, hogy sorsuk borzalom. Aki viszont nem jön a templomba, gyülekezetbe, ahol Isten örök igéjét szívébe fogadja, késői könnyeket hullat majd végtelen fájdalom közepette. 

Gazdasági csődök korát éljük, az Úr Jézus viszont örökkévaló kincsekről beszél, mert minden egyéb földi érték bizonytalan, egy idő után megsemmisül. Ezért mondja Pál apostol Timóteusnak komoly figyelmeztetésként: „Azoknak pedig, akik e világban gazdagok parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek!” (1 Tim. 6, 17.) Jézus, gondolatainkat ebben a témában az örökkévalóságra irányítva fogalmazza meg: „Szerezzetek maradandó kincseket a menyben, ahol sem a tolvaj nem jut hozzá, sem a moly nem rághatja meg! Mert, ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”(Luk. 12, 32.) Ez is szomorú könnyek forrása lesz.

Kedves nemzettársaim! Vannak a Bibliában komoly üzenet értékű, nagy jelentőséggel bíró számok. Izrael 12 törzse mellett, Jézusnak is közvetlen 12 tanítványa volt, akik azután a Lélek sugallatára világosságot öntöttek a hívők szívébe. Ilyen jelentőséggel bír a kettes szám is, ahogy Péter apostol fogalmaz: „Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi mint ezer esztendő, és ezer esztendő, annyi mint egy nap.” A Biblia mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben nem véletlen mondja, hogy Isten órája egészen másként jár, mint a miénk. Ahol a sötétség lelke uralkodik, ott még az Isteni sugallatra elhangzott próféciák nem jutnak el a szívekig. Sőt az értünk földre jött Megváltó tanítása, hatalmas csodatételei sem jelentenek sokak számára meggyőző bizonyítékot arra nézve, hogy Ő halandó földi testben jött e földre, hogy lefizethesse bűneink árát. Sajnos, a „tudós” papok, farizeusok sem akartak erről tudomást venni, hiszen keresték az alkalmat, hogy Jézust tőrbe csalják és vádolhassák törvényszegéssel, ami végzetes lehet számára. Ilyen eset volt, amikor a törvénytudók és farizeusok egy házasságtörő asszonyt vittek elé azzal a ravasz szándékkal, hogy Jézus hagyja jóvá a halálos ítéletet. Jézus tudta gonosz szándékukat és a vád hatására sem ítélt, hanem lehajolt és írni kezdett a föld porába. A papok sürgetésére felállt és azt mondta: „Aki bűntelen közöttetek, az dobja rá ez első követ!”, majd újra lehajolt és folytatta az írást. Amikor ezt a jézusi választ meghallották, a „vénekkel” együtt eltávoztak. Ekkor következett be Jézusnak „második” felállása, és elbocsátotta az asszonyt azzal a felszólítással: „Én sem ítélek el. Menj el és többé ne vétkezz!” Itt is jelentős a kettes szám.

Drága magyar testvéreim! Isten szeretetének emberi értelmet meghaladó csodája volt, hogy a Golgotán „két isteni” nappal ezelőtt a Megváltó Jézus Krisztus vére folyt a kereszten a mi bűneink bocsánatáért. A kereszt felállítása előtt már „tombolt” a Sátán haragja az őt legyőző Jézus Krisztus ellen. Alkalmas szolgákat talált a farizeusok és főpapok személyében. Az események közepette örökérvényű „aranyigazságok” is elhangzottak. Pilátus többször is kijelentette, hogy nem talál Jézus tetteiben semmi halálra méltó dolgot. Sőt, feltette a kérdést a vezetők számára: „a ti királyotokat ítéljem halálra?” Nehéz helyzetét növelte felesége is, aki levelet küldött neki azzal a hitvesi óhajjal: „Kérlek szépen, ne avatkozz ez igaz ember dolgába, mert az éjszaka sokat gyötrődtem miatta!” Újabb, aranyigazság. Borzalmasan nehéz perceket élhetett át az áruló Júdás is, amikor látta, hogy árulása után Jézus nem élt isteni hatalmával, hogy megszabaduljon ellenségeitől. Nagy szomorúsággal a papok elé lépett és miután lábuk elé dobta az árulásért kapott 30 ezüstpénzt tartalmazó erszényt, kijelentette: „Ártatlan vért árultam el”. A Sátán sugalmazásától megvadult tömeg a papok biztatására kórusban fogadtak átkot magukra, Pilátusnak szóló kiáltással: „Vére rajtunk és a mi fiainkon!” Ezek után isteni valóság, hogy „két isteni napig” szétszóródva élt a zsidó nép a világ minden táján. 1948-ban talált a zsidó nép újra hazára. Majd jött még egy „aranyigazságot” megfogalmazó mondat a kivégzést vezető százados részéről. Miután maga is döbbenettel látta Jézus haláltusáját, elhangzott részéről: „Ez az ember valóban Isten Fia volt.”

Drága magyar tesztvéreim, Jézus sohasem hazudott. Megígérte, hogy újra visszajön, és örök boldogságba viszi el, aki az Ő felbecsülhetetlen vére érdemében elkéri a kegyelmet Istentől. Most az utolsó idők borzalmas mélységei között látjuk, hogy az „idők vége közel”- Az emberek szíve kemény marad, bár a kegyelmet csak itt e földön kérhetjük el. Hogy ne legyenek késői könnyeink, zengjük boldogan: „Jézus keresztjénél nékem jó, mert onnan árad a kegyfolyó; szívemnek ez béke üdvadó, áldom szent nevét, mert vére folyt bűnömért! Ezzel kívánok minden kedves olvasónak áldott, boldog feltámadási ünnepet!”

Bátkai Sándor