Kérdés Jézus isteni hatalmáról

„A Fiú semmit sem tehet, csak azt, amit az Atyától lát” (János ev. 5, 19.)

Minden korban a tudományos eredmények alapján gyártott eszközök készítésére a jeles közreműködők magyarázatot adnak. Ma már a digitális világ ontja a meglepetésszerű robotok, egyéb eszközök sokaságáról az információkat. Ami viszont hiányzik a kivételesen magasan értékelt eszközökből, az az érzésvilág, hiszen pusztán hideg, érzéketlen anyagokból állították össze azokat. Az Örökkévaló Isten az embert közösségi életre teremtette, és megkapta, mint nagyon fontos ajándékot, a kiáradó szeretetet. Tekintettel arra, hogy a fizikai testtel rendelkező hús-vér ember a Teremtő Istent nem láthatja, megkapta ugyanakkor a hit csodálatos ajándékát is. Ezt igazolja a Biblia: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni.” (Zsidók 11, 6.) A nagy végítélet után sokan lesznek, akik keményen sugárzó vádaskodással fogják bírálni a hívőket, hogy nem figyelmeztették idejében őket a közeledő veszélyről. Lesz olyan helyzet, amikor a vádaskodás valóságot is tartalmaz, mert sajnos, elég sok bibliát ismerő ember nem tesz eleget Jézus Krisztus felszólításának: „És lesztek az én tanúim”. Ítéletben részesülnek viszont azok is, akik hallották az üdvösség jó hírét, de nem vették szent komolysággal. Élő példa erre maga Júdás apostol, aki mint a pénz szerelmese nem vett tudomást Jézus szavairól, és elbukott. Napjainkban viszont tombol, az egyszerű emberektől kezdve az EU legmagasabb vezetőségében tevékenykedők részéről a „hazugság cunami”. Azt pedig, amit a franciák műveltek az olimpiai megnyitón, hogy az utolsó vacsorából, Jézusból bohócot csináltak, az minősíthetetlen. Ezek után téletes, bűnös könnyelműség, ha nem vesszük komolyan Pál apostol figyelmeztetését: „A vége mindennek közel van, annak okáért legyetek mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok!” (1 Péter 4., 11.)

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus számos esetben mutatott be tanítói munkája során olyan csodákat is, amelyek bizonyították isteni küldetését. Volt egy olyan ünnep, amelyre a júdeaiak is fel szoktak menni Jeruzsálembe. A juh kapunál volt egy Bethesda nevű vízgyűjtő medence, ahol nagyon sok beteg feküdt: vakok, bénák, sánták. Volt közöttük egy férfi, aki harmincnyolc éve szenvedett valamilyen betegségben. Jézus látta, hogy ott fekszik, és tudta, hogy milyen régóta beteg, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” Az így felelt: „Uram nincs, aki segítene rajtam, és bevinne a medencébe, amikor a víz felkavarodik. Mire odaérek, mindig valaki más lép be előttem.” Ekkor Jézus azt mondta: „Kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”  A férfi azonnal meggyógyult, felkelt, fogta a hordágyát, és elment. Mivel ez szombaton történt, a zsidók rászóltak: „Szombat van, a Törvény szerint nem szabad terhet hordoznod.” Ő azt felelte: „Aki meggyógyított, az mondta, hogy fogjam a hordágyamat és vigyem haza.” Azok megkérdezték: „Ki volt az az ember?” A meggyógyított férfi erre nem tudott válaszolni, mert Jézus közben eltűnt, mivel nagy tömeg volt azon a helyen. Később Jézus a templomban találkozott ezzel a férfival, és azt mondta neki: „Látod, most visszakaptad egészségedet, de vigyázz, hogy többé ne vétkezz, különben valami még rosszabb történhet veled.” Ettől fogva a vallási vezetők üldözték, mivel szombaton meggyógyította azt a beteget.

Drága magyar testvéreim! Jézus a keményen ellenálló farizeusoknak mondta: „Az Atya senkit sem ítél, hanem az ítéletet egészen rábízta a Fiúra, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, mint az Atyát”! (János ev. 5, 22.) További tudósítása: „Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit sem tehetek. Ahogyan az Atyától hallom, annak megfelelően ítélek és döntök. Nem a saját akaratom megvalósítására törekszem, hanem annak akaratát viszem véghez, aki elküldött engem, ezért igazságosak az ítéleteim.” Jézus hitelességének bizonyítására számtalan csodát tett, ennek ellenére ellenségei sokszor megkérdőjelezték szent küldetését. Egy alkalommal nagy tömeg követte, mivel látták, hogy sok beteget meggyógyított. Az este közeledtével próbára akarta tenni tanítványait, és azt kérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?” Fülöp erős döbbenettel mondta: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennénk kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek.” Végül is egy jelenlevő kisfiútól kaptak öt árpakenyeret és két halat. Jézus ekkor kezébe vette a kenyereket, hálát adott Istennek, és szétosztotta azok között, akik ott ültek. Amikor már mindenki jóllakott, kérte tanítványait, hogy a maradékot gyűjtsék össze, hogy semmi ne vesszen kárba. Az emberek látván a csodát, amit Jézus tett, meg akarták ragadni, hogy királlyá tegyék, de Jézus félrevonult tőlük, és elment egyedül. Az üdvösséget nem az anyagi áldások adják, hanem az kapja, aki hittel elfogadja Jézust Megváltójának, és elkéri a kegyelmet, Jézusnak a kereszten kifolyt vére érdemében. Adja Isten, hogy minél több magyar ember tegye meg ezt a döntő lépést és zengje boldogan: „Jézus zörget a szíveden, bocsásd be hát, üdvöt, békét hozott neked, bűnöd bocsánatát”.

Bátkai Sándor