Krisztus mindnyájunknak feltámadott

Nagyszombaton az arad-belvárosi római katolikus templomnak az udvarán 20 órakor kezdődött a tűz- és vízszentelési szertartás. A nyitott kandallóban lobogó tűznél p. Blénesi Róbert plébános kifejtette: „Kedves testvéreim, ezen az éjszakán, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus a halálból életre támadt, Isten meghívja az egész világon szerteélő gyermekeit, hogy együtt imádkozva virrasszanak. Így emlékezzünk Urunk húsvétjára, vagyis, ha az igéjét hallgatjuk, halálát és feltámadását megünnepeljük, akkor részesei lehetünk a halál fölötti győzelmének, vele együtt élünk Istenben.” 

Ezt követően Róbert atya könyörgéssel folytatta, amiben arra kérte Istent, hogy szentelje meg a vizet a húsvéti ünnepek kegyelmeivel, és mennyei vággyal gyújtsa fel szívünket, hogy tiszta lélekkel jussunk el örök dicsősége fényének a megünneplésére, Krisztus a mi Urunk által. 

Stănică atya románul elmondott könyörgése után Róbert atya magyarul folytatta: „Jézus Krisztus tegnap és ma, Ő a kezdet és a vég, ő az alfa és az omega, övé az idő és az örökkévalóság, övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké, ámen.” Beszéde közben a nagyméretű gyertyán megjelölte a keresztre feszített Jézusnak a sebhelyeit, majd folytatta: szent és dicsőséges sebhelyei által őrizzen és védjen meg minket az Úr Krisztus!

Ünnepélyes bevonulás

Húsvéti énekek közepette a tüzet átvitték a Jézus sebhelyeivel megjelölt gyertyára, majd annak nyomában, énekelve vonultak be a templomba. Ott a hozott gyertyát beleállították a szenteltvizet tartalmazó gyertyatartóba, majd szenteltvízzel megszentelték a templomot megtöltő híveket is. Utána Ézsaiás próféta könyvéből, illetve a szentírásból a hívek felváltva olvastak fel, a feltámadás tényét a keresztre feszített Krisztust ábrázoló hatalmas vászon leengedése jelképezte. P Artur Prenkievicz minorita házfőnök a Szentírásba foglalt feltámadás jelenetét olvasta fel, amikor is a sírban nem találták Jézust, a bejáratnál lévő nagy sziklát elhengerítették, és az angyal, tudomásukra hozta a feltámadás tényét. Ezt követően, a magyar hívek a templomba vonultak, a román hívek a kápolnába tértek a nagy, Jézus sebeivel megjelölt, meggyújtott gyertya nyomában. 

Feltámadás

P. Blénesi Róbert kérdéseket intézett a hívekhez: „Ellene mondotok-e a Sátánnak, minden cselekedetének, minden csábításának? Hisztek-e az Atyaistenben, mennynek és földnek teremtőjében? Hisztek-e Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki Szűz Máriától született, meghalt és eltemették, de harmadnapra feltámadt a halálból, és dicsőségesen uralkodik az Atya jobbján? Hisztek-e a Szentlélekben, a szentek közösségében, a bűnök bocsánatában, a test feltámadásában és az örök életben? A mindenható Atyaisten, a mi urunk Jézus Krisztus atyja, aki új életet adott nekünk és megbocsátotta bűneinket, őrizzen meg titeket az Úrban, Jézus Krisztusban!”

Beszédét követően Róbert atya megszentelte a híveket, majd Tankó László karnaggyal a szentsírnál a kórussal együtt énekelték a feltámadási könyörgést, amelynek a végén kigyúltak a fények, a plébános az Oltáriszentséget felmutatva, a feltámadás fényét szemléltette, közben a hívek gyertyái is kigyulladtak. 

Feltámadási körmenet

A feltámadási körmenetben a feltámadott Krisztust jelképező szobrocska nyomában vonultak a fehér ruhába öltözött ministránsok és a gyermekek, az egyháztanácsosok által hordozott baldachin alatt az Oltáriszentséget a minorita atyák egymást váltva hordozták a színház épületétől a Városházáig, majd vissza a templomba. Út közben a közlekedési rendőrség biztosította az útvonalat. Imádkoztak, énekeltek, majd visszatérve a templomhoz, a bejáratnál Róbert atya az Oltáriszentséget a négy világtáj felé emelve megáldotta a várost és a híveket. A belvárosi feltámadási szertartás igazi örömünnepnek számított. Vittük égő gyertyáinkat a feltámadott Krisztus nevében az elhunyt szeretteinkért is.