„Megemlékezni a múltról, erőt, tudást, értelmet és ihletet meríteni a jelen meg a jövő számára”

Ünnepi istentiszteletet és jubileumi megemlékezést tartottak 2024. október 4-én a temesvári evangélikus-lutheránus templomban 200 éves protestantizmus Temesváron címmel, a Temesvári Evangélikus-Lutheránus Egyházközség, a Temesvár-Belvárosi Református Egyházközség és a Kolozsvári Evangélikus-Lutheránus Egyházmegye közös szervezésében. A rangos eseményen részt vett ft. Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, ft. Bogdán Szabolcs János, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Ioan Selejan őszentsége, Temesvár érseke és a Bánság metropolitája, Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, Ciprian Vasile Olinici vallásügyi államtitkár, a temesvári felekezetek elöljárói, esperesek, lelkipásztor urak és hölgyek, politikusok, intézményvezetők és közéleti személyiségek, valamint a temesvári evangélikus gyülekezet és a négy református gyülekezet tagsága.

Az ünnepi istentiszteleten a háromnyelvű (magyar, német és szlovák) liturgiai szolgálatot ft. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök, nt. Fehér Attila főtanácsos-esperes és nt. dr. Dusan Vanko esperes végezte el. Igét hirdetett ft. Bogdán Szabolcs János királyhágómelléki református püspök, magasztalva az Urat, és hálát adva az elmúlt két évszázad minden áldásáért, valamint a lelki templomért, amely élő kövekből épült fel, és továbbra is épül. Az istentiszteletet követően jubileumi ünnepség vette kezdetét, amelynek során Ciprian Vasile Olinici államtitkár, ft. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök és nt. Kovács Zsombor evangélikus lelkipásztor beszélt a 200 éves temesvári protestáns gyülekezet múltjáról, mely megalakulása pillanatától 1890-ig az Egyesült Protestáns Eklézsia (Ecclesie Evangelico-Reformata) nevet viselte, és magába foglalta az evangélikus és református híveket egyaránt.

„Eljöttünk a temesvári templomba evangélikusok, reformátusok, testvéregyházaink képviselői, ökumenikus vendégek, közéleti vezetők, meghívottak az egyesült protestáns gyülekezet megalakulásának 200 évfordulóját megünnepelni, megemlékezni a múltról, hogy erőt, tudást, értelmet és ihletet merítsünk a jelen meg a jövő számára. De jure 1824. november 28-án megalakult az egyesült protestáns gyülekezet, kereken 200 éve ennek” – mondta ft. Adorjáni Dezső 

Zoltán evangélikus püspök, megemlítve azt is, hogy 1839-ben, éppen 185 éve szentelték fel a gyülekezet templomát. „Temesvár egységes protestáns evangéliumi gyülekezete kivételes és egyedi jelenség volt, amelyet magyar lelkesedéssel, német pontossággal és szlovák türelemmel, józan ésszel és körültekintéssel nagyon részletesen megszerveztek, és ez 66 évig működött, pedig ez az együttműködés nem volt súrlódásmentes, hiszen a protestáns gyülekezet hús-vér emberekből állt” – mondta a püspök. Ft. Adorjáni Dezső Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1824-es dátum valójában a temesvári protestáns gyülekezet újjászületésének az időpontja, hiszen ezen a vidéken, a Temesközben már a XVI. század első felében hódított a reformáció első, wittembergi irányzata. Az akkori csanádi katolikus egyházmegye területén, Arad, Temesvár és Csanád vidékének református gyülekezetei már egyházkerületbe tömörültek. Ezen a tájon fejtette ki tevékenységét az európai hírű tudós reformátor, Szegedi Kis István, aki Petrovics Péter temesi főispán támogatását is élvezte, és Temesváron 1548-ban megalapítja az első középfokú iskolát. Temesvár ezután rövidesen török kézre került, a református gyülekezet elsorvadt, de Lugoson és Karánsebesen még 100 évig szabadon működtek a protestáns gyülekezetek. A török uralom alól való felszabadulás (1716) után újabb 100 évet kellett várni a temesvári protestáns gyülekezet újjászületésére.

Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és elnökjelöltje ünnepi beszédében kiemelte, hogy Temesvár az utóbbi évszázadokban a kisebbségi lét laboratóriuma volt a magyarság számára, mert 1716 után az osztrákok először főleg katolikus németeket telepítettek a Bánságba, a Rákóczi-féle szabadságharc miatt az „izgága magyarok” nemkívánatosak voltak ezeken a tájakon. A Bánság végig Magyarország, majd később Románia egyik legfejlettebb, leggazdagabb régiója volt, a Nyugat kapuja, amely nyitottsága, fejlettsége és életszínvonala okán mindig vonzó volt a fiatalok számára, a kultúrák sokfélesége, egymásra való hatása képezi a bánsági tolerancia alapját. „A különböző etnikumok egymásra utaltsága, a közös jövőbe vetett hitük jelentik a transzilvanizmus alapjait, amelyhez az itt született Koós Károly a bánsági együttélési modellt vette mintául, és ez az RMDSZ számára ma is egy követendő út” – mondta Kelemen Hunor, aki szerint „az elmúlt évtizedekben az itteni magyar közösség helyzetének az alakulása, sorsa előrevetíti az erdélyi nagyvárosok magyar közösségének a jövőjét. (...) Tanulni járunk tehát Temesvárra, a jövőt tanulni, elsajátítani azt a tudást, amely a kisebbségben való megmaradás záloga is lehet. Durvuló etnikai viszonyok szerte a világban és Európában, háborúk a szomszédságban, ezekben a nehéz időkben toleranciát kell tanulni, egymás elfogadását megtanulni és erre egy kiváló példa mindig Temesvár, amelynek érdemes több száz éves történetét megismerni és újraértelmezni. Hisz ebben a városban a protestánsoknak hosszú ideig közös templomuk volt, ahol az igét a templomban több nyelven hirdették és ahol a szabadság kiolthatatlan szelleme eggyé tudta és tudja kovácsolni a sokféle etnikumú és felekezetű embereket. Mert Temesvár a jövőbe vetett közös hitünk lehet, hogyha jól értjük, és hogyha jól értelmezzük transzilvanista eszményünk.”

Jubileumi előadásában Kovács Zsombor evangélikus lelkész elevenítette fel az 1824-ben megalakult Egyesült Evangelico-Reformata Eklézsia történetét, amelynek első lelkésze a Fazekasvarsándról Temesvárra meghívott Simon Sámuel lett, „akinek legfőbb erénye az volt, hogy mind a három szükséges szolgálati nyelvet (magyar, német és szlovák) beszélte. (…) 1830-ban hívja meg a gyülekezet Wilhelm Karner lelkészjelöltet a lelkészi állás betöltésére. Az ő nevéhez fűződik a parókiális épület, iskola, imaterem és templom felépítése, valamint az ezen munkálatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen anyagi javak előteremtése. Az épületegyüttes alapkövének letételére 1831. május 5-én került sor, Simon Sámuel esperes és Prónay Albert esperességi felügyelő jelenlétében. Az istentiszteleten énekkel szolgált a római katolikus énekkar, amely a templomszentelési ünnepélyen is fellépett 1839-ben, és a mai napon is együtt ünnepel velünk” – mondta Kovács Zsombor. „Meg kell jegyeznünk azt is, hogy a város akkori szellemiségére jellemző módon mind az alapkőletételkor, mind a templom felszentelésén részt vettek a római katolikus, a görögkatolikus és a szerb ortodox egyházak képviselői is, ezért is öröm számunkra, hogy ma is együtt lehetünk. 1832. november 4-én szentelték fel a lelkészi lakást, és szolgálati lakásokat magába foglaló épületegyüttest, 1839. október 27-én pedig a Temesvári Egyesült Evangélikus Eklézsia, Glatz János aradi és Hilt Nándor budapesti építészek által tervezett templomát. (…) Az istentisztelet záró momentumaként, a Dóm kórusa a Te Deum laudamus kezdetű Ambrósius dicséretet énekelte, ezért is választottuk a mai istentisztelet főénekének ezt a IV. századi egyházi himnuszt. Ökumenikus szempontból viszont példaértékű az is, hogy, mivel a Gusztav Steinacker soproni képzőművész által alkotott, jelen pillanatban is látható oltárkép nem érkezett meg a felszentelés idejére, az egyházközség a szerb ortodox egyháztól kapott kölcsön egy megfelelő méretű oltárképet.” Az egyesült protestáns gyülekezet 66 éves története „1890-ben ér véget, amikor Futó Zoltán református segédlelkész lemond hivataláról, és az addig egyesült eklézsia különválik evangélikus és református gyülekezetre. A nem éppen békés különválást hosszas eljárás követi a vagyon elosztása miatt, míg végül 1905-ben sikerül peren kívül kiegyezni, amikor az evangélikus egyházközség 30 000 koronát fizetett kártérítés címén a református egyházközségnek. (…) Záró gondolatként mindenképpen említésre méltó még a templomtorony felépítése 1901-ben, mely Leopold Löffler tervei alapján készült. Az új toronyban 3 harang lakott, mind a hármat Novotny Antal harangöntő mester készítette: a legnagyobb 7,66, a középső 4,56, a legkisebb pedig 2,37 mázsa volt. A két nagyobb harangot hadi célokra rekvirálták 1917. június 20-án, jelenleg csak a legkisebb van meg. Az orgonát 1911-ben építette a Wegenstein és Fiai orgonaépítő vállalat. (…) Jelen pillanatban Temesváron egy evangélikus gyülekezet működik, ugyanakkor négy református: az első, Belvárosi Egyházközség után megalakul a Temesvár-Újkissodai Egyházközség 1929-ben, a Temesvár-Vöröscsárdai Egyházközség 1994-ben, kereken 30 éve, valamint 25 évvel ezelőtt az Új-Ezredév Református Központ 1999-ben. Isten áldása legyen mindannyiunk életén! (…) A püspök úr említette, hogy nemcsak a gyülekezet 200 éves évfordulóját, hanem a templom felszentelésének 185. évfordulóját is ünnepelhetjük a mai napon. Hadd tegyek hozzá egy személyes évfordulót: november 1-jén lesz kereken 30 éve, hogy az akkori püspök kihelyezett engem ebbe a gyülekezetbe. A 200 év, a 185 év, valamint a 30 év minden áldásáért és öröméért Istené legyen a köszönet, a hála és a dicsőség! Isten gazdag áldása legyen a következő évtizedeken, évszázadokon is” – zárta ünnepi beszédét nt. Kovács Zsombor lelkipásztor. A jubileumi ünnepség Fehér Attila főtanácsos-esperes záró gondolataival ért véget, az ünnepi hangulathoz hozzájárult a Szent György-székesegyház Exultate kórusának szolgálata, Bajkai Fábián-Róbert karnagy vezetésével, a Temesvári Református Egyházmegye lelkészi kórusának a szolgálata, valamint a MÉSA együttes – Péntek Attila és Péntek-Domschy Mercédesz – fellépése. Nemzeti imánk közös eléneklésével zárult a jubileumi rendezvény, amelynek valamennyi résztvevője hivatalos volt a Continental Szálló nagytermében megtartott állófogadásra.