Miből áll az igazi boldogság?

2023. december 7. 17:11 (csütörtök) /

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít...”   

(Zsoltár 32, 2.)

 

Az emberek minden korban keresték a boldogságot. Ebben a témában nagyon „színes” az emberi gondolkodás. Vannak sokan, akik pusztán csak az anyagiak birtoklásának bőségében éreznek nyugalmat, boldogságot. Akinek nincsenek kilátásai e jelen világon túl, az idő és az érzékiek dolgaiban keresi a boldogságot. Fontos viszont tudni: az ember élete nem pusztán az anyagiak bőségében áll. Halhatatlan lények vagyunk, és sietünk egy olyan állapot felé, ahol eljön az időszak, amikor a jelenlegi létünk, még ha ezer évig is tartott volna, csak olyan lesz, mint egy szempillantás. Ebben az állapotban vagy boldogság, vagy nyomorúság vár ránk, aszerint, hogy korábbi törvényszegéseink bűnei miatt bűnhődve, vagy bűneinkre bocsánatot nyerve lépünk be oda. Joggal mondhatjuk tehát, hogy az igazi boldogság abban áll, ahogy az idézett zsoltárvers is mondja: „Boldog az ember, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít”. A Biblia világos képet ad az emberi történelem hullámhegyeiről és hullámvölgyeiről. A Sátán volt a bűnre való hajlam elindítója és gonosz munkája tart az emberi történelem végéig. Ha napjaink eseményeit nézzük, világosan látjuk, hogy a vég felé közeledésről szóló jövendöléseket szó szerint éli át a ma embere.

Kedves nemzettársaim! A Biblia alapjában véve két részből áll: az ó- és az újtestamentumból. Közöttük áll a kereszt. Igen, hiszen mind az ó-, mind az újtestamentumi embervilág a bűn miatt kárhozatra van ítélve. Itt nincs kivétel. Az ún. „választott nép” is, attól függetlenül, hogy jeles prófétáik voltak, akik az Isten emberekhez szóló üzenetét hűségesen továbbították, számos esetben a „bűn csapdájába” estek. Tehát minden földre született embernek szüksége van Üdvözítőre, aki vére árán lefizeti a bűnre kimondott halálos ítéletet, és így, aki elkéri a kegyelmet, megbocsátást, az örök boldogságot nyerhet. Izrael népének „különleges státusa” abban áll, hogy Isten döntése alapján közöttük érkezett e földre a Megváltó. Aki ismeri az ótestamentumot, a zsidó történelmi eseményeket, az világosan látja, hogy számos esetben kerültek ők is az idegen, bálványistenek imádatába. Keményen meg is fizettek érte. Sőt a Jézus Krisztus keresztáldozatánál tett „vállalásuk”, „az Ő vére rajtunk és a mi fiainkon”… a szétszórás sorsára juttatta őket. Zsidó közösség a világ minden táján megtalálható. Az elmúlt évszázadban viszont, beindult az isteni ígéret megvalósulása, hogy az utolsó időkben újra összegyűjti népét, újra országot kapnak, ami 1948-ban meg is történt. Az is a jövendölések között szerepel, hogy az utolsó idők tragédiáiban a zsidó nép is szenvedéseken megy át, de a földről nem töröltetnek el, még akkor sem, ha olyan kemény tragédiákat is el kell viselniük, mint az elmúlt század holokausztja. Napjaink szomorú eseményei, a palesztin-muszlin erők minősíthetetlen véres támadásai sem fogják őket végleg elpusztítani, még akkor sem, ha a „kereszténynek mondott” országokban számos hitetlen, zsidóellenes ember él, és ezt különböző formában meg is jelenítik. Nem látják, hogy zsidóellenes cselekedeteik egyre inkább a pokol olthatatlan tűzét nyitják meg előttük. 

Az Ige nem tájékoztat félre bennünket, arról is világosan szól, hogy számos esetben kérte Isten a zsidó népet hűséges hívő életre. Idézhetünk egy csodálatos bizonyítékot, amit Józsué mondott a népnek: „Ha rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak, válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” Ekkor a nép hűségfogadalmat tett: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek”! (Józsué 24, 15–16.) De, mint tudjuk a zsidó nép ennek ellenére számtalanszor megszegte ígéretét. Isten mégsem vetette el őket véglegesen, mert az idők végezetéig jelentős szerepük van. Jézus Krisztus vérében minden nép, aki elkéri a kegyelmet, meg is kapja, és ez érvényes a zsidó népre is.

Drága magyar testvéreim! Jézus Krisztus földre jövetelének célját, megváltó hatalmát nem titkolta el, világosan bemutatta az emberek előtt, hogy igazán hitet ébresszen bennük. A csodák sorában a betegek gyógyítása mellett halottakat is feltámasztott. Egy alkalommal egy városszéli halottas menettel találkozott, ahol egy özvegy édesanya elhunyt fiát kísérték utolsó útjára Nain városából. Jézus látta a kísérők között a szomorúan síró édesanyát is. Azt is tudta, hogy az özvegy édesanya egyetlen fia. Jézus megkönyörült rajta, a koporsóhoz lépett, majd megszólította az elhunyt fiatalembert: „Ifjú, néked mondom, kelj föl!” A fiú életre kelt, és kilépett a koporsóból. Ezt követően a kísérők is meghatódottan, döbbenettel jelentették ki: „Nagy próféta támadt közöttünk”. Az esemény szemtanúit a látvány hatására félelem fogta el, és ekkor maguk is kijelentették: „Az Isten megtekintette az Ő népét.” A döbbenetes esemény híre gyorsan elterjedt a nép között. Elmondták e hírt Bemerítő Jánosnak is, aki ezután küldöttei révén kérdést intézett Jézushoz: „Te vagy az, aki eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus nem tagadta meg földi küldetésének célját. Válaszában azt kérte, hogy a küldöttek sorolják fel Jánosnak a csodák sorát, amelyek általa történtek, s így János is rádöbben, hogy Ő az Isten által küldött Messiás, a világ Megváltója. Ezek után az Ige a jó és rossz események sorát tárja elénk: a vámszedők, akik igazat adtak Istennek, megkeresztelkedtek János keresztségével. „A farizeusok azonban az Isten tanácsát megvetették magukra nézve, és nem, keresztelkedtek meg.” Az Ige megörökítette az eseményeket, mert Isten minden kor embere számára üzeni: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül”. Tehát az Örökkévaló a tudatos, hit általi döntést fogadja el, és Jézus vére érdemében megadja az örök jutalmat. Adja Isten, hogy értse meg népünk is ezt az örök igazságot, és akkor minden magyar ember boldogan zengheti: „Már jön a hajnal, az éjnek vége, már dicsőn virrad az örök nap. E földi létnek sok gondja, könnye, ha jön a hajnal, mind itt marad.”

Bátkai Sándor

Hozzászólások