Miért hirdettetik Isten igéje?

„Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim soha el nem múlnak” 

(Máté ev. 24, 35.)

A Biblia a Szent Lélektől inspirált, teljes és véglegesen lezárt mű. Ebből láthatóvá válik előttünk Isten teljes üdvtörténete: Izraellel, Jézus Gyülekezetével és a mezetekkel, minden, ami a múltra, a jelenre és a jövőre vonatkozik. A Biblia tehát nem „meséskönyv”, hanem Isten egyértelmű világos üdvüzenete minden ember számára. Így szerzőként nem szerepel egyetlen emberi név sem, ami azt sugallaná, hogy ember által kitalált „fikció”. Az tény, hogy Isten minden korban talált, illetve munkába állított hűséges prófétákat, „üzenetközvetítőket”, akik elmondták minden kor népének az Ő akaratát, üzenetét, amely az ember javát, boldogulását szolgálta. Mivel azonban az üzenet az örökkévaló Teremtő Istentől érkezik, akit emberi szem nem láthat, szükség van egy „speciális eszközre”, amelyen keresztül az ember átveheti az isteni üzenetet és ez az Isten által rendelkezésünkre bocsátott hit. Ez tehát azt is jelenti, hogy minden földi dolog valamikor eltűnik, átalakul, de ahogy Jézus Krisztus a fent idézett igében kijelenti, az Ő isteni szavai soha el nem múlnak. Nos, a történelmi múltat ismerjük, de mindaz, ami még ezután fog történni, csak Isten igéjének jövendöléseiben található meg: „Így szól az Úr, Izraelnek szentje és Teremtője: kérdezzétek meg a jövendőt tőlem, fiaimat és kezeim munkáját csak bízzátok reám!” Egyedül csak az Ő szavaival vezethetjük az embereket a legfontosabbhoz, Istenhez. Csak akkor segíthetünk az embereknek, akik illúziókban élnek, akiket az ördög félrevezet. Péter apostol világosan fogalmaz: „Egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha mint sötét helyen világító lámpásra figyeltek, amíg felragyog a nap és felkel a hajnalcsillag szívetekben.” (2 Péter 1, 19.)  Nos, ennek a „lámpásnak” hiánya a legfőbb oka annak, hogy napjainkban egyre nő a mélyre csúszás az egész világon. A Biblia tele van sok olyan próféciai kijelentésekkel, amelyek pontosan beteljesedtek, és ezeket a történelem igazolja is. Amit viszont alapvető fontosságú tudomásul vennünk, napjainkban már az utolsó időkre szóló próféciák, előrejelzések idejét éljük: a háborúk, a természeti katasztrófák, a Gender-elmélet egyre nagyobb térhódítása. Ma már az egyház kulturális intézménnyé vált, a templomok kiürülnek, más célokra használják azokat. Az iszlám, a vallási fanatizmus szerint Allah át akarja venni Jehova helyét. A szellemi világ létezésében egyre kevesebben hisznek, akik szerint nincs mennyország és pokol. Isten nem akar bennünket becsapni, miután megmentésünkért az emberi agy által felfoghatatlan nagy áldozatot hozott. Ezért világosan üzeni: „Nem késik egyetlen igém sem, valóra válik az ige, amelyet mondok.” (Ez. 12, 25–28.)

Kedves nemzettársaim! Sok keresztény tanító a Biblia kellemes tanításaival foglalkozik, de a nagyon komoly figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyja. A mi Urunk visszajövetele igen közel van, és nemsokára ott állunk majd Isten ítélőszéke előtt. Alapvető fontosságú, hogy mennyire vesszük komolyan Isten bibliai üzenetét. Az, hogy a napot és órát nem tudjuk, nem mentesít bennünket a felelősség alól, hogy Jézus Krisztus visszajövetelét hirdetnünk kell, mivel ezt teszi a Biblia és maga Jézus Krisztus is! Sátán ebben a kérdésben minden embert meg akar téveszteni, ezért ebben a témában hozzá csak egyetlen mondatot intézhetünk: „távozz tőlem Sátán”! Jézus visszajövetelének pontos dátumát valóban nem ismerjük, de a bibliai kijelentéseket, amelyek a vég erős közeledtét jelzik, a világban történő eseményekből naponként látjuk és érezzük. A segítőkész, komoly figyelmeztetés ebben a témában világosan elhangzott már: „Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” (Galata 6, 7.) Tévedni emberi dolog. „Bocsánat”, szoktuk mondani, tévedtem. Vannak komoly, életre szóló tévedések. Most Isten mondja és kéri, hogy az örök élet dolgában ne tévedjetek! Rettenetes dolog lenne, ha egy életen keresztül azt hinnéd, hogy rendben van minden, és döbbenten kellene majd megállapítanod, hogy tévedtem. Sokan mondják, hogy a halállal vége mindennek. Azután már megnyugszom. A halál nem pont, hanem vessző vagy kettőspont. A halál nem elalvás, hanem felébredés. Voltaire, a nagy francia költő haláláról olvasható, aki egy életen keresztül gúnyolódva mondta, hogy „nincs Isten”. Amikor a küszöbön volt, egy kicsit már átlátott a túlsó partra, és ezzel a kiáltással halt meg: örök élet van, de én elvesztem! Olyan biztosan kell tudnod, hogy Jézust elfogadtad Megváltódnak, amilyen biztosan tudod, hogy férfi vagy-e, vagy nő. Milyen rettenetes dolog, ha valaki azt mondja: tudom én, hogy hova jutok, azután, késedelemmel derül ki számára: „Nem mindenki, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megy be a mennyeknek országába, hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát”. (Mt 7, 21.) Lehet Bibliával a kezedben elkárhozni, imádsággal a szádon elveszni. Lehet templomba járó élet mellett elkárhozni. Egy vallás sem üdvözít, egy cselekedet sem, Jézus Krisztus az Üdvözítő. Jézust megkérdezték, hol van Isten országa? Azt mondta, nem itt, nem ott, tibennetek van. Világosan szól: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van”. 

Drága magyar testvéreim! Sok keresztény van, aki „zabolátlanul” belemegy a téves magyarázatokba, mert elveszítette tájékozódását Jézus visszajövetelét illetően. Az egész Biblia Isten jövőbeli terveit tárja elénk. Mi az oka annak, hogy sokan védekeznek ez ellen és kikerülik a prófétai szavakat? Egy szerető menyasszony epedve várja az esküvő napját, amikor végre egybekelhet vőlegényével. Mindig erre gondol, csak erről beszél. Talán nem így kellene várjuk mi is „lelkünk vőlegényét”, aki életét adta értünk, hogy örökre együtt legyünk a boldog örök mennyországban?  Szókratész rámutat arra, hogy sokkal nehezebb a bűntől megmenekülni, mint a haláltól. A hamis tanítók elítélték a reformációt is, akik a tiszta hamisítatlan igét kívánták a nép elé tárni. Adja Isten, hogy Jézussal a szívünkben éljük földi életünket, és amikor hazahív, boldogan zengjük: Atyám a mennyekben folyvást vigyáz reám, vezérli hajócskám nappal és éjszakán. Megvéd a habok közt, akármily nagyok, nem árt nékem semmi, mert Övé vagyok!

Bátkai Sándor