„Meghalt a gazdag is, felemelte tekintetét és látta távolról Ábrahámot...” (Lukács 16, 23.)
A világ országait rendszeresen rangsorolják: fejlettségük szerint, az életminőség szerint, amely magába foglalja a mindennapok színvonalát, az egészségügy minőségét, a gazdasági jellemzőket, az ott élők boldogulását, közérzetét stb. Az emberek ezen a földön biztonságban szeretnék érezni magukat, ezért természetszerűen keresik azt a helyet, ahol véleményük szerint nyugodt, boldog élet lehetősége vár rájuk. Sajnos, szomorú világban élünk, ahol a háborúk pusztítása mellett a migráció borzalmas nehézségeket zúdít az egész világra. A bevándorlók éppen azért menekülnek országaikból, mert életszínvonaluk nagyon alacsony, de azt is tapasztaljuk, hogy a „külhonban” nem igazán kapkodják a munkalehetőségeket. A segélyek és a szabadon garázdálkodó élet örömeit keresik igazán. A Szentírás ezt a világot úgy nevezi, hogy a „siralom völgye” a „halál árnyékának völgye”. Tudunk viszont egy olyan visszahonosítási tervről, amelyet Isten készített az ember számára, amit Isten megváltási terveként ismerünk. Ebben a fontos üzenet, hogy Isten vissza akarja adni a mennyei honpolgárságot és az elveszített Édent. A Jelenések Könyvének 21. része arról szól, hogy az örökkévalóság Királya felkínál mindenki számára egy csodálatos országot, és Ő garantálja annak állampolgárságát. „És láttam új eget és új földet… és a szent várost, az új Jeruzsálemet… Íme az Isten sátora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni… és letöröl minden könnyet a szemükről… a trónuson ülő ezt mondta: íme újjáteremtek mindent…” (Jel. 21, 1–5.) Létrejön Istennek országa, amely nem ideig-óráig tart, hanem örökkévaló. A Szentírás olyan csodálatos könyv, amely egyfelől leírja a honvesztést, azután pedig leírja Isten visszahonosítási tervét egészen addig, amíg az övéi hazaérnek. A Biblia első lapjain szemlélhetjük ősszüleinket a gyönyörű Éden kertben, majd arról tudósít, hogy az engedetlenség miatt bűn lépett az életükbe, és így szabad akaratuk alapján elvesztették honpolgárságukat. Nem tudtak beilleszkedni a „házirendbe”. Vigasztalás az, hogy azt a világot, amit átitatott a bűn és annak átka, Isten teljesen megújítja, megtisztítja, és örök boldogság lakhelyévé teszi. Pál apostol, a tudós farizeus az, akit Jézus hatalma átformált, amikor arról a csodálatos országról beszélt, amit Isten készít az övéi számára. Nem talál szavakat, csak úgy fogalmaz: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, emberi elme el nem tud képzelni”. Ez nem csupán álom, hanem valóságos ország, ahol fizikai porsátoruktól megszabadult valóságos emberek fognak lakni. A borzalom ott lesz, amikor látni fogják sokan barátaikat, rokonaikat, az üdvözültek csapatát, miközben ők ott szenvednek a pokol visszavonhatatlan tűzében.
Kedves nemzettársaim! Egyedül csak a Bibliából tudunk igazi és csalhatatlan információkat szerezni a bennünket körülvevő világról. Sokszor halljuk az emberek általános, „rövidlátó” megállapítását: „Csak azt hiszem, amit látok.” Sajnos, gyakran a magas képzettséggel rendelkező emberek is hasonlóan nyilatkoznak. Igaz, a háttérben a bibliai kijelentések erős hiánya mutatkozik. Miután egész egyszerűen bizonyítható, hogy Isten a látható valóságot a fizikai szemünk előtti láthatatlanból hívta elő. Erről már a kisiskolások is tudnak, hogy a láthatatlan oxigén egyesülve a hidrogénnel látható vizet hoz létre. A Bibliát mellőző ember többnyire csak a fizikai szemmel látható dolgokra gondol. Arra viszont végkép nem akar gondolni, hogy az emberi, fizikai agy csak bizonyos Isten által megengedett magasságig juthat. Amikor megnyílik a szellemi látása, akkor döbben meg igazán. Ezt viszont Isten minden embernek garantálja, mert Jézus fizetett érte.
Nos, a Biblia sohasem hazudott nekünk. Ezt úgy értjük meg, hogy évszázadok múltával is elhisszük, hogy a csodák sora, amiket Jézus Krisztus ezen a földön tett, mind valóság, hiszen ezen a földön csodák sokaságát mutatta be: vakok szemeit nyitotta meg, betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel. Mindezeket szemtanúk igazolják, akik a Bibliában ezt megörökítették számukra. Jézus Krisztus a szellemi hitelesség oldaláról közelítette meg azt a valóságot, hogy az ember „szellemi dimenzióba” lép át, amit e földön nem igazán tud megérteni. Beszélt Jézus, egy bőségben élő gazdag emberről, de egy nagy szegénységben élő emberről, Lázárról is. Mindkettő meghalt, és ahogy az Ige mondja, a por visszatért a földbe, a lélek pedig Istenhez, aki adta. Fontos megjegyezni, mindkettő esetében állapotról beszélünk. Így a helyek nem korlátozottak. Mind a boldogság, mind a szomorúság helye kimeríthetetlen. A hitoktatás sok mindent anyagszerűen magyaráz. Egy lépés és benne lehetsz abban az országban, amire vágytál: „Mert Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szentlélek által való öröm”. (Róma 14, 17.) Jézus vére és áldozata által leszek igazzá. Ezt követi a békesség és az öröm. Egy olyan egészen új állapot, amit eddig el sem tudtál képzelni, hogy létezik. Erre mondja az Ige, hogy köztünk és köztük nagy közbevetés van. Óriási szakadék, amin nem lehet átjutni. Talán többekben felmerül a kérdés, hogyan jutok én oda? A gazdagban feltámadt a felelősség a családjáért. A kárhozatban emlékezik az egész otthoni helyzetére. Sajnos, akkor ébredt fel a felelőssége, amikor már átment az életből a látásba. Amikor már minden késő volt. Kár, hogy az embernek csak testi felelőssége van az övéivel szemben. A gyereknek mindene meglegyen, jó állása, jó házassága… A gazdag kérte Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt, mert még van öt testvére, hogy „legyen eszük”, ide ne jussanak ők is a gyötrelemnek helyére. Válasz: „Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat!” (Lukács 16, 29.) Különben köztünk óriási közbevetés van, nincs átjárás! Itt e földön még megtehetjük a „hűségfogadalmat”, és akkor nem a hitetlen szomorú gazdag, hanem a boldog Lázár állapota lesz a mi sorsunk is.
Drága magyar testvéreim! Az állampolgárság kérdésében számos korlátozás van. Isten igéje arról szól többek között, hogy a mennybe sem fog mindenki bemenni. Nem azért, mert Isten nem akarja. Egy új világ lesz, ahol bűn és annak nyoma sem lesz. Nem mehet be az, aki nem ad lehetőséget az Úr Jézus Krisztusnak ebben az életben, hogy a bűneitől megszabadítsa. Az értünk életét áldozó Jézus Krisztusnak egyedüli lakhelye e földön az emberi szív. Álljon újra előttünk az alapvető fontosságú kérdés: elindítottad-e már az állampolgársági kérelmet, amit csak itt e földön lehet megtenni? A jó hír az, hogy az Úr Jézus a vízumdíjat kifizette mindenki számára, aki elismeri bűnös voltát, és elkéri a kegyelmet. Igaz, hogy sokba került az Neki, de a szeretet erre is képes volt. Ő ma is hív: Jöjjetek énhozzám mindnyájan! Jöjj, menekülj Jézushoz, és tedd le az állampolgársági hűségfogadalmat! Akkor számodra is felhangzik majd a csodálatos felszólítás: „Jöjjetek én Atyámnak áldottai!” Jézus nemsokára eljön az övéiért, és kezdetét veszi a legcsodálatosabb utazás, elkezdődik az örökkévalóság. Kívánom, hogy visszhangozzék szívünkben a kedves ének: „Összegyűlünk mi mind ott, hol várnak ránk az angyalok, hol az Isten kegytrónjától folynak életfolyamok. Igen, mi ott a folyónál, mind összegyűlünk ott az élet víznél, Jézust látjuk mindörökké, és áldjuk szent Nevét.”
Bátkai Sándor
Hozzászólások