Nagyboldogasszony, közös édesanyánk

Az arad-mikelakai római katolikus templomban augusztus 15-én, csütörtökön 18 órakor az egyházi elöljárók ünnepélyes bevonulásával kezdődött a búcsúi szentmise, amelynek főcelebránsa, ft. Kapor János kisjenői és simonyifalvi plébános kifejtette: „Nemcsak ennek a közösségnek, de egész magyarságunk számára fontos ez az ünnep, mert közös édesanyánknak a szíve csak szeretetből és irgalomból árad, ezért egyetlen vágya, hogy boldognak lásson minket. Csak hozzá kell fordulnunk, és panaszaink meghallgatásra találnak. Készítsük fel szívünket és lelkünket, hogy imáink, kéréseink meghallgatásra találjanak!”

Ünnepi prédikáció

A szentgyónás szövegének a közös elhangzását követően, a paptestvérek felváltva olvastak fel a Jelenések könyvéből, Szent Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első leveléből, az evangéliumot Szent Lukács könyvéből, majd Baum Péter diakónus ünnepi prédikációja következett. Annak a felvezetésében szeretettel köszöntötte a híveket és a paptestvéreket ezen a csodálatos alkalmon, égi édesanyánknak, Szűz Mária mennybevételének ünnepén. „Számunkra különösen fontos ez az ünnep, hiszen ez a templom Nagyboldogasszony pártfogását élvezi. Fontos számunkra, hogy megismerjük azt a személyt, aki megvéd minket, aki a segítségünkre siet, akihez bármikor bizalommal fordulhatunk. Noha Szűz Máriáról sokat tudnék beszélni, csupán két gondolatot kívánok megosztani: milyen volt Mária és mit tett Mária.

Máriáról azt mondta Erzsébet: boldog annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki. Közülünk ki az, aki nem akarna boldog lenni? Most, a mai ember hogyan tud boldog lenni? Nem messze tőlünk háború dúl, amelyben naponta emberek halnak meg. Ugyanakkor azt is folyamatosan tapasztaljuk, hogy egyre többen és gyakrabban támadják a keresztény vallást, új betegségek ütik fel a fejüket, és ilyen feltételek között is megpróbálunk boldogok lenni. Manapság, a legtöbb embernek az életcélja, hogy kényelmes lakása, új autója legyen, amivel elmehet nyaralni vagy világot látni, közben a gyermekeinek a nevelésére sem figyel, azok drogfüggővé válhatnak, rossz társaságba keveredhetnek, nem találják meg az igazi boldogságot. Közben nem érdekel bennünket, hogy mi a keresztény vallás lényege, hogyan lehetünk igazán boldogok. Mondhatnánk, hogy Máriának könnyű volt boldognak lenni, hiszen angyalok jártak érte közben Istennél. Ez viszont nem így volt, képzeljünk el egy 15-16 éves leányt, akihez eljött a Szentlélek, aki hírül adta: fia születik. Mivel azonban Józseffel el volt jegyezve, azon gondolkozott, hogyan mondja el mindezt Józsefnek. Melyik vőlegény bízott volna menyasszonyának az ártatlanságában? Máriának is komoly gondjai adódtak, hiszen zsidó szokás szerint, hűtlen menyasszonyként meg is kövezhették volna. Mária azonban boldog volt, mert tudta: a Megváltó, Isten fiát hordozza a méhében. Azért jön el, hogy a bűneinket elvegye, megváltson minket az örök életre. Ez a kereszténységnek a záloga, hogyan tudunk boldogok lenni.  Ezt a világ nem tudja elfogadni, nem tudja megérteni. A pásztorok, a napkeleti bölcsek befogadták Jézust, akit Heródes uralkodó nem tudott befogadni, mert jobban féltette királyságát, gazdagságát. Manapság is sokan vannak, akik nem tudják befogadni. Ha megkérdezzük magunktól: mi befogadtuk-e a lelkünkbe, a legtöbben azt mondhatnák: természetesen, befogadtuk, hiszen itt vagyunk a templomban. Az a cél, hogy ne csak az eszünkbe, hanem a lelkünkbe is befogadjuk. Ha ezt megtettük, az a feladatunk, hogy ne tartsuk magunkban, hanem az örömünket másokkal is megosszuk. Ameddig a világi ember abban hisz, hogy van egy szép háza, autója, bankszámlája, de nem tudja a lelkébe is befogadni a Megváltót, Jézus Krisztust, nem juthat a mennyországba. Ha úgy érezzük, hogy a Megváltó befogadásával gondjaink kerülnek, forduljunk bátran Máriához, aki továbbra is segíti földi gyermekeit. A mai búcsúünnepség kiváló alkalom arra, hogy mennyei édesanyánkat meghívjuk a lelkünkbe, elmondjuk neki a gondjainkat. Ha befogadjuk őt, égi édesanyánk bizonyára eljön a Megváltóval, Jézus Krisztussal együtt. Ha ezt megtesszük, biztosak lehetünk, hogy földi életünk végén, együtt lehetünk velük a mennyországban, az örök boldogságban, ámen” – összegezhető Baum Péter diakónus ünnepi prédikációja.

Könyörgés, köszönet a részvételért

A könyörgést ft. Kapor János plébános vezetésével együtt mondták el a hívek.

A búcsús szentmise végén ft. Balogh László plébános köszönetet mondott Baum Péter diakónusnak a szép ünnepi prédikációért, ugyancsak köszönetet mondott ft. Kapor János kanonoknak a főcelebrálási teendők ellátásáért, a paptestvéreknek a részvételért. Isten fizesse fáradozásukat! Megköszönte a kántor vezetésével a templomkórus pallérozott énekeit, az egyháztanács támogatását, a híveknek a részvételt. Befejezésül ft. Kapor János főcelebráns mondott köszönetet az együtt ünneplés lehetőségéért, majd áldásával bocsátotta útra a híveket. Az ünnepélyes búcsúünnepség a pápai himnusz, majd nemzeti imánk közös megszólaltatásával, felemelő hangulatban zárult. A kijáratnál választás szerint egy-egy flakon ásványvizet vagy hűsítőt adtak a résztvevőknek.