Nem fordult hátra

„Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is él.” 

(János ev. 11: 25.)

Jézusnak sok oka lett volna hátrafordulni, amikor az Úr elküldte Őt erre a földre. Mindjárt a születésénél. Lejött az irtózatos körülmények közé, otthagyva Isten szeretetét, amit a menny jelentett számára. Végig, egész életén át annyi fájdalom és csalódás érte, ami bennünk akár a visszafordulás gondolatát ébresztette volna. Ő nem fordult hátra, mert megmentésünkért jött e földre! A vallási vezetők látták csodáit, hallották tanítását, mégsem akarták tudomásul venni, hogy Isten küldötte, nehogy elforduljon tőlük a nép, és a hatalom kicsússzon a kezükből. Salamon csarnokában egyszer a vallási vezetők körülvették, és kérdőre is vonták: „Meddig tartasz még minket bizonytalanságban? Ha te vagy a Messiás, mond meg nékünk nyíltan”! Jézus így felelt: „Már megmondtam nektek, de nem hittétek el, pedig a csodák, amelyeket Atyám nevében teszek, bizonyítják, hogy én vagyok az”! Miután Jézus tovább szólt nemes küldetéséről, a vezetők megpróbálták letartóztatni, de Ő eltűnt előlük, majd tovább folytatta munkáját. Volt Betániában egy Lázár nevű férfi, Mária és Márta testvére. Néhány hírvivő jelezte Jézusnak, hogy szeretet barátja beteg. Erre Jézus azt mondta: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségét szolgálja”! Néhány nap múlva viszont azt mondta tanítványainak: „Barátunk Lázár elaludt, de én odamegyek és felébresztem”! A tanítványok arra gondoltak ekkor, hogy Lázár a gyógyulás útján van, Jézus viszont Lázár haláláról beszélt. Amikor megérkezett Betániába, megtudta, hogy Lázárt már négy nappal korábban a sziklasírba temették. Amikor Mária és Márta meghallották, hogy Jézus odaérkezett, a gyászolókkal együtt sírva mentek Jézushoz. Ő látva a mélységes gyászt, maga is meghatódott és könnyekre fakadt. Ezt követően a sírhoz vezették, Ő pedig azt kérte, hogy hengerítsék el a követ sír elől. Jézus ekkor az égre tekintve hangosan megköszönte az Atyának, hogy meghallgatta imádságát, ezzel is bizonyítva, hogy az Atya küldötteként cselekszi csodáit. Ezt követően hangosan felkiáltott: „Lázár jöjj ki”! Lázár a jelenlevők nagy döbbenetére meg is jelent vászonkendőkkel körülkötve. A csodálatos esemény hatására sokan hittek azok közül, akik a gyász közepette látták Jézus csodáját. Így kívánok én is minden kedves magyar hívő embertestvéremnek boldog húsvétot!

Jézus sohasem szólt tanítványai előtt váltsághaláláról úgy, hogy ne jelezte volna feltámadását is. Figyelmeztető szavai között beszélt a végidők nehézségeiről, a megszaporodó tragédiákról is, hogy ne érezze senki becsapottnak magát, amikor ezek bekövetkeznek. Rövidesen eljött az idő, hogy Jézus asztalhoz telepedjen tanítványaival együtt az utolsó vacsorához. Ott volt közöttük Júdás is, aki már korábban megígérte a papi vezetőknek, hogy elárulva Jézus hollétét, kezükre adja Őt. Jézus kiment tanítványaival az Olajfák hegyére, ahol nehéz lelki küzdelemben imádkozott a Mennyei Atyához. Ekkor angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, aki halálos küzdelemében verejtékezve imádkozott az Atyához, de nem fordított hátat küldetésének. Mindezt az irántunk érzett isteni szeretet munkálta benne.  Rövidesen meg is jelent Júdás a papok által küldött csoporttal, hogy Jézust letartóztatva vigyék a főpapi bíróság elé. A vallatásban Jézus kimondta, hogy valóban Ő az Atya által küldött Messiás. A főpap ezt a választ Isten meggyalázásának minősítette, és kimondta a halálos ítéletet. A tanítványok ijedten menekültek, csak János és Péter mentek a főpapi udvarba. Ezután már gyorsan peregtek az események. A főpapok Jézus halálos ítéletét követelték Pilátustól. Amikor Júdás látta tettének következményét, a papok lába elé dobta a pénzt, és szemükbe mondta a nagy igazságot: „Ártatlan vért árultam el”, majd saját kezével vetett véget életének. Ezután még néhány újabb aranyigazság hangzott el. Pilátus kimondta: „Nem találok benne halálos bűnt!” Felesége levélben kérte őt: „Ne avatkozz ez igaz ember dolgába”! Végül a kivégző osztag vezetője, a római százados, látva Jézus halálát, hangosan kimondta: „Bizony ez igaz ember volt”! De jött a harmadik nap, a dicső feltámadás is. Ezért énekelheti minden hívő ember már itt e földön, majd pedig a menyben egy örökkévalóságon át: „Feltámadt Hős, ó dics neked, nagy győzedelmedért”!

Bátkai Sándor