Tisztelet az Örökkévalónak

„Jobb az Úrban bízni, mint emberekben reménykedni.” (Zsoltár 118, 8.)

Az emberi történelem folyamán számtalan esetben tapasztalták a népek, hogy amikor az Örökkévaló Istenre bízták életüket, a siker nem maradt el. Az emberi gonoszság viszont Sátán hatására mindig „keresztbe akart tenni” azért, hogy az alkalmi sikertelenségben az ember veszítse el Istenhitét. Ennek ellenére, amikor Izrael népe, illetve a környező népek engedelmességet mutattak, az Örökkévaló segítségét tapasztalhatták életük folyamán. Az Úr Józsefet használta fel, hogy a világra törő nagy éhínség közepette, Izrael népe Egyiptomban telepedjen le, és ott gazdag földön békességes körülmények között elszaporodjanak. Egy idő után, amikor Egyiptom élére új király került, aki már nem ismerte Józsefet, nagy elnyomást zúdított Izrael népére. Isten viszont ki akarta menteni népét a nagy nyomorból, és Mózest, testvérével Áronnal küldte a fáraóhoz a kiszabadítás kérésével. A fáraó kemény maradt, de Isten, szolgái által csodákat mutatott be, hogy megpuhítsa a fáraó szívét. Az első csoda az volt, amikor Áron a fáraó előtt földre dobta a kezében levő vesszőt, ami azonnal kígyóvá változott. Erre a fáraó is előhívta varázslóit, Egyiptom mágusait, akik a maguk titkos mesterkedésükkel ugyanezt tették, és az ő botjuk is kígyóvá változott. A csodák sora folytatódott azzal, hogy „megsuhintva” a Nílus vizét, az vérré változott. Az egyiptomiak nagy igyekezettel ásták a kutakat, hogy vizet ihassanak. A továbbiakban békák hemzsegtek a Nilusban, majd ellepték az egyiptomiak házait. A mágusok ezt is meg tudták tenni, majd következett a „szúnyogszaporítás”, ahol a mágusok tudománya már megakadt. Ekkor a mágusok elmondták a fáraónak, hogy „Isten ujja ez”. Ők itt már tehetetlenek voltak. Ma is vannak a Sátánnak titkos varázslatokkal kapcsolatos eszközei, de számíthatnak Isten kemény büntetésére. Végül, amint a bibliai történelemkönyvből tudjuk, Izrael népe isteni csodával szárazon ment át a Vörös-tengeren, megszabadulva az egyiptomi fogságból.

Kedves nemzettársaim! Az Örökkévaló a csodák sorát mutatta be az évezredek során. A Sátán viszont ki akarja venni az emberek kezéből a Szentírást, amely irányt mutat az örök mennyei boldog haza felé. A fáraó is egy alkalommal ravaszul azt mondta a zsidó népnek: elengedlek, hogy imádkozzatok Istenetekhez, csak ne menjetek messzire! Igen az őszinte Istenhittől próbálja a Sátán elcsalogatni az embert: „ne menj az Ige tanulmányozásával messzire, mert ha a szívedet érinti, én lemaradok.” Maradj csak az emberi közömbösségnél. Mózes hűséggel vezette Izrael népét a megígért Kánaán irányába, majd küldetésének befejezése előtt nagyon fontos tanácsokkal látta el őket: „Szívleljétek meg azokat az igéket, amelyekkel ma intelek benneteket, fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Mert nem üres beszéd ez a számotokra, hanem életet jelent nektek. Boldog lehetsz Izrael, van-e hasonló hozzád nép, amelyet védelmez az Úr?” Mózest, miután elvégezte feladatát az Úr „hazahívta”. Következett az ígéret földjének az elfoglalása. Itt a vezetés nagy feladatát Józsué kapta meg. Isten bátorító szavai hangzottak el felé is. „Csak légy igen bátor és erős, őrízd meg és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes az én szolgám parancsolt neked. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, s tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva! Akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz.” (Józsué 1, 8.)   

Drága magyar testvéreim! Emberi, földi életünk hosszúságát nem mi határozzuk meg. A lényeg az, ami utána következik, hiszen Isten egy halhatatlan lélekkel ajándékozott meg bennünket. Szükségszerű ezt tudomásul venni, és ennek tudatában keresni Isten akaratát, hogy utunk vége az örök boldogságban legyen. Józsué honfoglaló munkájának végeztével utolsó országgyűlést tartott, hasznos tanácsokkal látta el népét. Komoly dolog-e számunkra az Úr elé állni? Ha átmentél a Jordánon, a halál folyóján, kezdődik a halál utáni élet. Ha Vele jársz, meglátod azt a „földet”, amit Isten neked szánt. A feltétel: „Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel!”A tökéletességgel itt annyit jelent: mindenestől, egészen és teljesen. Minden dologban Őt. A másik hűséggel: Hozzá és az Ő szavához. A harmadikat így mondja az ige: „Hányjátok el az idegen Isteneket, és szolgáljatok az Úrnak!” Hányjátok el azért, mert szeret titeket az Úr! „Válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok...” majd jön Józsué gyönyörű bizonyságtevése: „én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” Isten soha nem kényszerít. Jézus is megkérdezte a tanítványait: „Vajon ti is el akartok-é menni?” Nincs kényszer. Nincs muszáj. Válasszatok még ma! Mondod-e tisztán, határozottan: „Én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” Szent Isten az Úr. Hogyha elhagyod, meglesz a következménye. Ne mondj felelőtlenül lelkes szavakat, ha nem párosul cselekedetekkel, mert féltőn szerető Isten Ő! Végül a nép kimondta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az õ szavára hallgatunk.” (Józsué 24, 24.) Most, hogy a végidőket éljük, keressük Jézus védelmét, zengve boldogan: „Minden, minden nékem Jézus, oktató és segítő. Nagy, kegyes szeretetével, minden jóval ellát Ő.”

Bátkai Sándor