Több mint az „ácsmester”

„Megalázta magát mindhalálig... ezért fel is magasztalta Őt Isten, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon” (Filippi 2, 6–10.)

Az örök létezésnek egy pontján, miután a teremtett szellemi világ létrejött, Isten bejelentette a teremtés következő mozzanatát: „Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.” Megteremtette az embert a maga képmására, (1Móz 1, 26–27. ) Ez tehát nem valami tudományosnak mondott, emberi fantázia megállapítása, hanem a Biblia első állítása az emberről, hogy Isten teremtménye, akit Isten egyedülálló módon a maga képére és hasonlatosságára alkotott. Az ember méltóságát tehát nem a “véletlenek egybeesése”, hanem az istenképűségre való utalás adja meg. A bűnbeesés után Isten „kiutasította” az embert az Édenből, de a teremtés koronája felé sugárzó szeretete megmaradt. Világos volt ugyanis, hogy a tökéletes, boldog és harmonikus Isten–ember kapcsolatot a fellázadt gonosz rontotta meg. Sokan megpróbáltak magyarázatot keresni az élet keletkezésére és későbbi alakulására. Köztük volt a szkeptikus Josh McDowell is, aki úgy vélte, hogy a keresztényeknek elment az eszük. Meglepetésére, egy idő után rájött, hogy a bizonyítékok épp az ellenkezőjére utalnak. Miért van az, hogy Istenről beszélhetünk, és senki sem lesz ideges, de amint kiterjed a beszélgetés Jézus személyére, az emberek gyakran abba akarják hagyni a beszélgetést? Miért osztja meg az embereket lassan már kétezer éve ez a kérdés: „Kicsoda Jézus?”Az Ő személye, a mennyei Atyához fűződő viszonya, a bűn miatt elbukott ember iránt érzett „halálos” szeretete véges emberi értelmünkkel felfoghatatlan. Sőt az áldozatos, az embert a kárhozattól történő mentő szeretete miatt a bukott angyalfejedelem – Lucifer – első számú ellensége lett! Ezért folytat napjainkig elkeseredett küzdelmet a kereszt győztese Jézus Krisztus ellen, de mindazok ellen is, akik szívükbe fogadták Őt, és így Istentől kegyelmet nyertek. 

Kedves nemzettársaim! Az első „rászedett” emberi lény, akit Sátán meg tudott téveszteni Éva volt, s így terjedt tovább a bűn Ádám irányába is. Az Örökkévaló Isten, az első bűneset után nyomban bejelentette döntését, hogy az „asszony utóda” a kígyó fejére tapos. Nos, Istent oly mértékben megszomorította a bűn létrejötte, a teremtés megrontása, hogy kimondta a bűnre a halálos ítéletet is. Kezdetben ez arra vonatkozott, hogy a bűn elkövetője tettéért életvesztéssel fizessen. Nos, Sátán a mindenség hatalmas Urával megpróbált szembe szállni, de ezzel csak annyit ért el, hogy örök és végzetes ítéletet vont magára. Az Örökkévaló, tudatában volt annak, hogy az emberi erő nem képes sikerrel felvenni a harcot a bűn szerzőjével, ezért Fiával, Jézus Krisztussal teljes egyetértésben, maga vállalta fel a küzdelmet az ember megmentéséért. Az első ígéret után számos prófétát küldött, akiken keresztül megerősítette, hogy a földi létezés egy pontján az Örökkévaló Fiúisten fizikai testet öltve eljön e földre, hogy felvállalja Isten kiengesztelését, hogy mint tökéletes, tiszta áldozat lefizesse a bűnre kimondott halálos ítéletet: az életvesztést. Drága magyar testvéreim!  Amikor betelt az idő, Isten kibocsátotta Fiát, a sátáni felfuvalkodottság teljes ellentéteként: a legszerényebben, legalázatosabban. Emberi alakot a Szentlélek isteni közreműködése kapcsán nyert egy fiatal zsidó szűz által, majd 30 évig nevelő apjának, az ácsmesternek segített munkája végzésében. Amikor Isten döntésével összhangban elkezdte megváltói munkáját, tanítványokat gyűjtött magának, és a csodák sorával erősítette meg küldetését. Ennek ellenére kortársai, akikbe Sátán azt a gondolatot táplálta be, hogy az Isten által megígért Messiás nem érkezhet szerényen, emberi értelmet meghaladó alázatosságban e földre, hitetlenül fogadták szavait, tetteit. „Kórusban” hangoztatták, hogy ismerik családját, testvéreit és ácsmester apját… hát Ő nem lehet az Istentől küldött Messiás! Tanítása és számos csodatétele után, amikor a legnagyobb csodát is megtette, a negyednapos halott Lázárt feltámasztotta, a nép egyre jobban kezdte elfogadni Istentől küldött Messiás voltát. Ekkor következett el küldetésének központi mozzanata, a golgotai keresztáldozat. Kedves testvéreim, az ember gondolkodása a folytonos haszonszerzésre épít. Jézus Krisztus keresztje gazdaságilag nézve „pazarlás”. Isten kegyelme pazarló. Hiszen az ember nem tud akkora hasznot hozni Istennek, mint amekkora „Jézus Krisztus életének befektetése” volt. A kereszt azonban mást mutat: Isten szeretetét, amely az Ő feltétel nélküli döntésének a következménye. Szent Ágoston szavaival élve: „Minden egyes emberi élet felbecsülhetetlen értéket képvisel, mert Jézus életével fizetett értünk, minden magyar emberért is”. Zengjük hát boldogan: „Ó fogd kezem Vezérem, s vezess tovább, míg boldog célom elérem majd odaát!”

Bátkai Sándor