A tapasztalatlanság is pozitív arcot ölthet

Babos Aranka, 25 évesen az RMDSZ legfiatalabb helyi elnöke. A vajdahunyadi szervezet vezetését jó két hónapja vette át. Elsősorban arról kérdeztem, mi motivál egy ilyen fiatal embert arra, hogy fejest ugorjon a politikába, akkor amikor ő szakmai téren, zenészként, pedagógusként is sikeres pálya előtt áll.

– Két éve jöttem haza Kolozsvárról, ahol a zeneakdémiát végeztem, de már az egyetem ideje alatt tanítani kezdtem a dévai Téglás Iskolában. Megszerettem az itteni munkát, közösséget, húzott haza a szívem. Akkor épült a Magyar Ház is Vajdahunyadon, ott is tevékenykedni kezdtem. Sok gyermeket, fiatalt, új embert vonzottam magam köré. Aztán 2007-ben szinte véletlenszerűen kerültem az RMDSZ választmányba. Az akkori tisztújításon engem is javasolt valaki, de nem kaptam elég szavazatot, első voltam a vonal alatt. Később egy választmányi tag valami okból visszalépett, s én kerültem a helyére. Így kapcsolódtam be az RMDSZ tevékenységébe.

– És ez ennyire megkapó volt?

– Nem mondhatnám. Sőt. Sokszor csalódott voltam, úgy éreztem sokkal többet is lehetne tenni, hiszen van kivel, van kiért, csak épp a szervezettség hiányzik. Igyekeztem hasznossá tenni magam, ott ahol lehetőség volt. Bekapcsolódtam a kampányok megszervezésébe, sőt az utóbbi kettőt jóformán én irányítottam. Sok fiatalt vontam be, sikeres munkát végeztünk. Ilyen mozgósítás még sohasem volt Hunyadon. És az eredményeink, az országos tendenciát nézve, jónak mondhatók.

– Ekkor már érlelődött benned a gondolat, hogy itt többet is el lehetne érni?

– A magam szempontjából nem. Sokat dolgoztam, lelkesen, mert szinte kötelességemnek éreztem, hogy ha tenni tudok valamit, akkor tegyek is. A közösség szempontjából viszont valóban éreztem, hogy többet érdemel. Tavaly késő ősszel volt a tisztújítás az RMDS helyi szervezetében. Úgy éreztem, most az ideje változtatni valamit. Jelöltem hát magam az elnöki tisztségre. Fiatal vagyok, nem volt veszítenivalóm. Hiszen így is, úgy is tovább akartam dolgozni a közösségért.

– Nem érezted, hogy túl fiatal vagy, bizonyos mértékben tapasztalatlan?

– Dehogynem. A fiatalságomnak azonban sokféle előnyét is látom. Elsősorban a benne élő lelkesedést. A relatív kötetlenséget, azt hogy még időt, energiát tudok szánni erre a munkára. A tapasztalatlanságot pedig szintén igyekszem pozitívumként megélni, kikérve mások véleményét, tanácsát. Úgy érzem, így sokkal átfogóbb képet kapok egy-egy helyzetről, mintha meglenne a saját betokosodott  véleményem.

– A döntésedben, hogy indulsz a helyi választáson szerepet játszott-e a családi hagyomány? Hiszen édesapád, Takács Csaba, hosszú ideig kulcsembere volt az országos RMDSZ-nek?

– Az apukám pozíciója semmiképp nem befolyásolt. Sőt! Ameddig Kolozsváron, tanultam, nap mint nap mellette voltam, de szinte kirekesztetnek éreztem magam a munkájából. A barátaim, havereim mind önkéntesek voltak, jöttek-mentek, tevékenykedtek. Én azonban azt éreztem, szüleim nem vennék jó néven ha én bármilyen szinten beleártanám magam a politikába. Az RMDSZ életébe való bekapcsolódásom tehát teljesen más irányból kezdődött. Az apukám példája azért gyermekkorom óta belém ivódott, és felnőve is szinte kötelességemnek érzem a közösségért való tevékenykedés. Ezt a jelölésem előtt neki is elmondtam, és úgy éreztem bízik bennem, bízik abban, hogy jó irányba tudok változtatni a mostani helyzeten.

– Bizonyára sok konkrét elképzeléssel vágtál neki ennek a munkának…

– Igen. Néhány politikai és közösségi célt is kitűztem magam elé. Politikai síkon elsősorban egyenlő tárgyalópartneri pozíciót szeretnék elérni, helyi szinten. Mi ugyanis mindig betartottuk a szavunkat, sok polgármester magyar szavazatokkal került tisztségbe. De mindig túl keveset kértünk, illetve kaptunk cserébe. Úgy gondolom, ha kellő határozottsággal állunk a dologhoz, nem meghunyászkodva, akkor a magyar közösség elég sok problémáját sikerül megoldani önkormányzati szinten. Ide tartozik még az is, hogy legalább három helyi tanácsost szeretnék bejuttatni a következő választáson a város vezető testületébe.

– Közösségi téren is hasonló merész terveket szövögetsz?

– Talán még merészebbeket… Fel akarom egy kicsit rázni ezt a közösséget. Megértetni azt, hogy a mi szórványhelyzetünkben nem lehet csak úgy átvenni az országos szintű kiábrándultságot. Nekünk itt vigyáznunk kell a 6-os iskolára, a templomainkra, a közösségünkre. Ezt pedig csak összefogással lehet. Elsősorban tehát számba szeretném venni, hogy kik vagyunk, hányan vagyunk, hogy kölcsönösen számíthassunk egymásra. Aztán körzetesíteni szeretném a várost, hogy állandó kapcsolatban állhassunk a magyar emberekkel. Nagy figyelmet igyekszem fordítani az iskolára. Én tudom azt, hogy az elmúlt években bizonyos mértékben rászolgált a szülői kiábrándultságra. De most a helyzet változott. Felkészült, szakképzett pedagógusok tanítanak itt és az oktatás minősége nagyon jó. Azon leszek, hogy a bizalmat visszanyerve a gyermeklétszámot is gyarapítani tudjuk a tagozaton. Folytatni szeretném az elmúlt időben fellendült kultúr- tevékenységet. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert már eddigi tapasztalatom is azt mutatja, hogy a kultúra az egyik alappillére az önazonosságunk megőrzésének. Az emberek pedig szívesen vesznek részt ezeken a rendezvényeken és  ez sokat segít a közösségformálásban. Hamarosan sikerül újraindítani a magyar könyvtárat is a régi Magyar házban. És lelkesen készülünk a júniusi Hunyad megyei magyar napokra is… A környező falvakkal Hosdát, Alpestes, Rákosd való kapcsolattartást pedig még nem is említettem….Projekt tehát rengeteg van. Itt csak egész nagyvonalakban vázoltam.

– Az idősebbek, tapasztaltabbak, melléd álltak, elfogadnak?

– Mikor jelöltettem magam, néhány idősebb ember véleményét is kikértem. Sokan támogattak akkor is, most is. Ellenállást főleg a berögződések felszámolása terén érzek. A választmányi gyűléseket próbálom gyakorlatiassá tenni. Bármi jó ötletre nyitott vagyok, de nézzük meg ki, mikor, hogyan valósítja meg. Fontos a jó szervezés, a konkrét célok. Régebben összeültünk, beszélgettünk, aztán mindenki hazament. Ha valami megvalósult, az egy-két ember munkáján múlott. Én csapatmunkát szeretnék, ami túllép a személyeskedéseken és csak a közösség érdekét tartja szem előtt. Ezt nem könnyű elfogadtatni.

– Említetted, hogy a helyi politikában is határozottabb fellépést tervezel. Találkoztál már a román pártok vezetőivel? Hogyan fogadtak?

– Találkoztam. Persze nem egyedül, hanem egy küldöttség tagjaként. Megvártam, hogy mindenki elmondja a maga véleményét, aztán én is elmondtam az enyémet. Annyit mindenesetre már elértem, hogy megértették: bármennyire is fiatal vagyok, nem lehet az orromnál fogva vezetni. Ha kitartó leszek és határozott, szerintem sikerül elérni a reális partneri szintet és sok mindent ki lehet majd eszközölni a magyarság számára.