Botrányos volt

Amikor e sorokat fogalmazom, még tart a párizsi olimpia. A botrányos megnyitó ünnepségről világszerte írtak, és fognak még írni, ezért meg sem említem ebben a jegyzetben. Nekem csak az piszkálja (de nagyon!) a csőrömet, hogy a népes francia rendezőbizottságban (úgy tűnik) kizárólag csak gender propagandisták kaptak helyet. Mert ha akár csak egyetlen hívő keresztény véleményét is kikérik, akkor a megnyitó nem tolódott volna el a jóérzésű közönség által kifogásolt irányba. Nem sorolom a rózsaszínbe burkolt nyitórendezvény bicskanyitogató elemeit. 
A francia rendezőbizottságnak a versenyeken tapasztalt baklövései is megmagyarázhatatlanok. A szálláshelyek kényelmetlenségéről sok sportoló panaszkodott, akadt olyan (olasz olimpiai bajnok) versenyző, aki egy parkban leterített törülközőn aludt, annyira kényelmetlennek tartotta az ágyát. És olyan is, aki hotelszobába költözött át. Arról nem is szólva, hogy a versenyzőket szállító buszok többször eltévedtek a városban, késve érkeztek a rendezvények helyszínére.  
Igaz, arról a rendezők nem tehetnek, hogy a Szajnán hajón felvonuló izraeli sportolókat több helyen is füttykoncert fogadta, az viszont a rendezők gondatlansága, hogy a zsidó sportolók személyi adatait kiszivárogtatták. Azért történhetett meg, hogy őket a világhálón ismeretlenek megfenyegették éppen akkor, amikor az 1972-es olimpián a palesztin terroristák meggyilkolta tizenegy sportolójukra emlékeztek. Az már ráadás, hogy a keresztényellenes megnyilvánulások ellen tiltakozó CitizenGO csapatát egy éjszakára börtöncellában tartotta fogva a párizsi rendőrség. Ennyit a szabad véleménynyilvánításról. 
Köztudott: minden ilyen nagyságú rendezvényen a szervezők valamennyi eshetőségre felkészülve kidolgoznak egy B tervet is. Ha egyik vagy másik helyszínen történik valami váratlan esemény, akkor miként folytatják, hova teszik át a helyszínt. A Szajna vízminősége, mint minden folyóvízé, az időjárás függvénye. Ha szárazság van, leapadhat, a sok esőtől megduzzad. Egy sárgán, sárosan hömpölygő áradatot nem lehet megszűrni, mint a csapvizet. Ráadásul a francia főváros folyója még bacilusokkal fertőzött is. Azok ellen még nem jelent biztonságot a sportolóknak, hogy a főváros helyettes polgármestere (állítólag a köztársasági elnök utasítására) a tévékamerák előtt megmártózott benne. 
A rendezőgárdából erre az akadályra nem gondolt senki? Már a triatlonosok versenyén nyilvánvalóvá vált, hogy a folyó alkalmatlan a sportversenyek lebonyolítására. (Az úszás befejeztével egy kanadai versenyző végighányta a partot.) Arról nem is szólva, hogy mindeddig a síkvízi úszást sohasem rendezték folyóvízben. Nem hinném, hogy az 551 négyzetkilométer kiterjedésű, Romániánál több mint kétszer, Magyarországnál hatszor nagyobb országban nem akadna néhány tiszta vizű tó, ahol ezt a versenyszámot nem lehetne lebonyolítani. 
De nemcsak a francia rendező, hanem a Nemzetközi Olimpiai Bizottság is elégtelen osztályzatot kapott. Csak a minket érintő döntéseket említeném. Elvették a román tornásznő, Ana Maria Bărbosu becsületesen megszerzett, már a nyakába is akasztott bronzérmét a tornászversenyen egy amerikai óvás miatt. Ha az utólagos doppingpróbán megbukott volna a leányka, nem szólnék semmit. De így felháborító! Nem csodálkozom, hogy a román miniszterelnök nem akart részt venni a záróünnepségen. 
És botrányos volt a NOB döntése a magyar ökölvívólány, Hámori Luca esetében is. Nyilvánvaló, szemmel is érzékelhető volt, hogy a férfi alkatú és erősségű algériai versenyzővel esélytelenül kellett kiállnia. Abban az esetben a NOB önkényesen felülbírálta a Nemzetközi Ökölvívó Szövetség döntését, amely nem engedélyezte az illető ökölvívó indulását női versenyeken.  A kárvallott román és magyar versenyzőnek nem ad elégtételt, hogy a két ország kormánya (dicséretes módon) az olimpiai éremért nekik kijáró pénzjutalmat szavazott meg. De hol van az egy olimpiai érem csillogásától?
Egy szó, mint száz, számomra a szervező bizottság is, de a NOB is megbukott a vizsgán. Szereplésük botrányos volt.