Gyanús

Az Európa Unió valamennyi országában lezajlottak a választások. Utolsóként Olaszországban zárultak a szavazóhelyiségek, addig nem lehetett közölni a választások eredményét egyetlen tagállamban sem. Logikus volt, érthető, miért. 

A legtöbb országban egy-két napon belül, ha nem is végleges, de nagyjából elfogadható választási eredményeket tettek közzé. Mifelénk ezt a „nagyjábólt” igen tágan értelmezték. A szociáldemokrata és nemzeti liberális pártkoalíció szinte azonnal világgá kürtölte „nagyszerű” győzelmét az EU-s és a helyhatósági választásokon is. Másnap-harmadnap tudtuk, hány parlamenti képviselője és polgármestere van egyik vagy másik pártnak. De a részletes statisztikai adatok közlése igencsak megkésik. (Az RMDSZ elemzői napokon keresztül találgatták, hogy meglesz-e a két képviselőnk a brüsszeli parlamentbe.) Pedig a számítógépek szinte pillanatok alatt kidobhatják az eredményeket, még a szavazatarányokat is kimutatják, ha a visszaosztást el kell dönteni. Ehelyett több mint egy hét elteltével még mindig nincsenek (helysebben: közölt) hiteles végleges eredmények! 

Mert még mindig nem jelentek meg a teljes hivatalos számok. Az Országos Választási Iroda még mindig nem közölte. Az RMDSZ jelöltjeire leadott szavazatok száma volt már félmilliónál több, majd 660 ezer körüli, a szövetségi elnök úr legutóbb 580 ezer szavazatot említ köszönő szövegében. Vannak ugyan megyék, ahol már közölték a hivatalos eredményeket, az önkormányzatok összetételét (lásd Hunyad és Hargita), a megválasztott polgármesterek nevét, másutt még mindig nem. 

A hazai precedenseket ismerve, az átlagpolgárban jogosan merül fel a gyanú: megint mismásolnak! Mint tették azt a legutóbbi népszavazás alkalmával is. Csak emlékeztetőül: a népszámlálók addig húzták-halasztgatták ez eredmények közlését, amíg ki nem jött az a népességszám, amely biztosította Romániának a 33 képviselői helyet. (Erről a kérdésről nemrég tartott igen jól dokumentált előadást Aradon Bodó Barna és Nagy István!) Hogy kiderüljön: milliós nagyságrendben „emelték be” a megszámláltak közé olyan személyek adatait, akik nem is láttak népszámlálót. Akiknek nem ismerték a nemzetiségét, vallását, anyanyelvét, akkori tartózkodási helyét sem. Eklatáns példaként: nemzetiségünk számát mintegy 200 ezerrel becsülték alá. Nyilvánvalóan csalás történt. Természetesen minden következmény nélkül, mert az ország érdekei ezt kívánták. 

Ezek, és a korábbiak ismeretében vajon nem jogos a romániai átlagpolgár gyanúja az adatok késésével kapcsolatban? Aki ismeri a történelmet, annak bizonyára eszébe jut a szovjet diktátor, Josziv Viszárionovics Sztálin egykori nyilvános elszólása: Nem az a fontosa, ki nyeri a választásokat, hanem az, hogy ki számlálja a szavazatokat. Szavai igazolására emlékezzünk csak a bukaresti 1-es számú választókörzetben minden alkalommal a 100 százalékos részvételre, és az ugyanilyen arányban az ország- és pártvezetőnkre leadott „igen” szavazatra. Azt még a leghűbb kommunista párttag is fejcsóválva fogadta. Akárcsak mi, a választások megkésve közölt, valószínűleg „megkozmetikázott” eredményeit.