Jelöltek és szavazóbázisok

Tizenegy jelölt közül lehet választani az államelnök-választás májusi első fordulójában. Közülük csupán George Simion, Nicușor Dan és Crin Antonescu esélyes bejutni a második fordulóba, esetleg Victor Ponta vagy Elena Lasconi is, legalábbis a közvélemény-kutatások szerint. De hát a romániai közvélemény-kutatók tavaly ősszel is alaposan melléfogtak, valamennyi biztos első helyezettnek hozta ki Marcel Ciolacut, aki be sem jutott a később érvénytelenített második fordulóba, miközben Georgescut jóformán nem is mérték! Nem ez volt első az tévedésük, a választási eredmények rendszeresen megcáfolták a felméréseket, e téren majdnem a jósnők képességeiben is jobban meg lehet bízni. A pártok mégis komolyan veszik a felméréseket, az USR például éppen azok nyomán vonta meg politikai támogatását saját jelöltjétől, az amúgy pártelnök Elena Lasconitól, és helyette Bukarest függetlenként induló polgármesterét támogatja. Az USR-sek nem bíznak abban, hogy Lasconi képes lenne megismételni a tavalyi bravúrt, és újból bejutna a második fordulóba.

Az első forduló nagy favoritja kétségtelenül George Simion AUR- elnök, de nem feltétlenül azért, mert minden felmérésben első helyen szerepel. Inkább azért, mert csak egy ellenféllel, Victor Pontával versenyez a frusztrált nacionalisták aggasztóan népes táborának szavazataiért. Az AUR, SOS és POT együttesen a szavazatok egyharmadát szerezte meg a decemberi parlamenti választáson, lényegesen többet, mint az egyéniben első helyen végzett Călin Georgescu (23%). Simion ezen nacionalista tábor szavazataira számíthat, noha Ponta is kihasítana belőle egy szeletet. Utóbbi viszont más ellenféllel is versenyez, nevezetesen Crin Antonescuval a PSD-s szavazatokért. Volt PSD-elnökként Ponta a rendszerellenes szerepben pózol, s arra játszik, hogy a szocdem szavazótábor egy része inkább őt támogatja, mintsem a párt hivatalos jelöltjét, a liberálisnak bélyegzett Antonescut. Tavaly Ciolacu PSD-jelöltként volt hasonló helyzetben az amolyan PSD-disszidens Mircea Geoanával szemben. A 2014-es áradások ügye azonban aligha javítja a szerencselovag Ponta esélyeit.

Crin Antonescu szintén két fronton kell, hogy megküzdjön, Pontával a PSD-s szavazatokért, Nicușor Dannal (és Lasconival) pedig a jobboldali szavazatokért. A baloldali szavazótábornak mindig is volt saját PSD-s jelöltje, aki ráadásul minden alkalommal be is jutott a második fordulóba, sosem fordult még elő, hogy valamelyik koalíciós partner jelöltjére kelljen szavazni. Antonescu tehát korántsem számíthat a teljes baloldali szavazótáborra, sőt, azt sem tudni, hogy a nyilvános támogatása ellenére a PSD országos gépezete valóban kiáll mellette vagy a háttérben saját pecsenyéjét sütögeti. Mi több, a PNL és az RMDSZ, többnyire jobboldali szavazótáborát illetően is hasonló a helyzet. A liberális szavazók jelentős része ugyanis PSD-ellenes, továbbra sem nézi jó szemmel a vele való összeborulást, s kérdéses, hogy a PNL szintén jelentős helyi apparátusa képese mozgósítani őket. Antonescunak az egykori PDL-sek nem bocsátják meg a 2012-es Pontával közös puccsát, mások pedig az utóbbi tíz év semmittevését tartják elfogadhatatlannak, s az utóbbi napokban kirobbant szekus ügye sem javítja esélyeit. Antonescu számára az is malomkő, hogy ő a rendszer hivatalos jelöltje, miközben a társadalmi hangulat erősen rendszerellenes, májusban is alighanem protesztszavazás lesz. Hasonló a helyzet a magyar szavazók esetében is, az RMDSZ nyílt támogatása korántsem garancia, hogy a magyarság Antonescura szavaz, számos precedens is van már erre. A magyarság testületileg kiáll az RMDSZ jelöltjei mellett helyi vagy országos szinten, de ritkán támogatja a tulipán román szövetségeseit.

A helyi közigazgatás 98%-t kontroláló, jelentős területi apparátussal rendelkező hárompárti kormánykoalíció hivatalos támogatása ellenére Antonescu nem tekinthető favoritnak, a jobboldali szavazók jelentős részének Nicușor Dan hitelesebb jelölt. Tavaly például Ciolacu és a PNL-s Nicolae Ciucă gyengébb eredményt ért el az államelnök-választáson, mint pártjuk az egy héttel későbbi parlamenti megmérettetésen, vagyis a széleskörű pártapparátus nem volt képes vagy nem akarta mozgósítani a teljes szavazótáborokat.

Bukarest főpolgármestere USR-s támogatása kapcsán is áll a bál. Konfrontációt kerülő stílusával alighanem komoly eséllyel indul, hacsak az USR-s szavazók kemény magja ki nem tart a végtelenségig az immár esélytelennek tekintett Elena Lasconi mellett. A hölgyet nem lehetne leírni, tavaly lényegesen több szavazatot kapott, mint pártja, s az USR ellene hozott lépésével egyértelműen áldozat szerepbe került. Amivel – akár paradox módon – jócskán begyűjthet a protesztszavazatokból, amelyek nem valamelyik jelöltnek szólnak, hanem a többiek ellen. Arról nem is beszélve, hogy a felmérésék kizárólag a belföldi szavazókra érvényesek, a jelentős diaszpóra viszont a rendszerellenesnek tekintett AUR és az USR szekerét tolja.