Gutaütő hőség. Aligha akad aradi ember, aki felelősségének tudatában azt állítaná, hogy volt már ilyen. Mert nem volt. A hetek, hónapok óta tartó forrósághoz most próbáljuk szoktatni magunkat. Más lehetőségünk nincs.
A meteorológusok hallgatnak, mert nekik is újdonság ez a tikkasztó nyár. Időnként hozzáfűzik a napi többszöri jelentkezésükhöz, hogy itt-ott zápor lehetséges, nincs kizárva, előfordulhat. Így aztán senki nem róhatja fel nekik, hogy őket is meglepi az időjárás alakulása. A magyarázgatást pedig mellőzik.
Nehezen viseljük. Szomszédjaim, kisnyugdíjas emberek már azt latolgatják, mennyi lesz a villanyszámla, hiszen éjjel-nappal működik a légkondi, perceket sem pihen a hűtőszekrény. Pedig általában szeptemberben már érezzük az ősz hűvös fuvallatát. Hát erre most csekély az esély.
Álmatlan éjszakánkhoz hozzájárulnak az utcai zajok. A köztisztasági vállalat „hajnalban támadó”, pokoli zajjal kísért kocsija, a motorosok, akik csak ők tudják honnan és hová tartanak úgy négy óra tájban. Hét végén egyes fiatalok energiaitaloktól az átlagnál is harsányabb jókedve és erőfitogtatása. A tartós buli hangulatnak áldozatai a Maros-parti virágok és szemeteskukák, a villamosmegállókban nemrég felszerelt peronok, esetleg más, ami, vagy aki az útjukba kerül.
Jó kérdés: hol vannak ilyenkor a helyi rendőrség emberei? Hol vannak, amikor a belváros számos helyét birtokukba veszik a kéregetők? Ebben a „műfajban”, társadalmi kategóriában szeretett városunknak aligha akad „versenytársa”. A jámbor járókelő már-már hajlamos elhinni, hogy az arcra ismert, évek óta ugyanazon a „felségterületen” tanyázó kéregetők mellett más vidékről is érkeznek hozzánk szerencsétlen emberek. Merthogy Arad a koldusok városa (is), és ez a kijelentés most a turisztikai szezon záróakkordjaként tönkreteszi mindazt, amit pozitívként, örvendetesként könyveltünk el. Többek között a Salbek Operafesztivál záróhangversenyét a városháza előtti téren, kiváló énekesekkel.
Egy apró „bukfenc” azért itt is történt. Az olasz karmester beintett, a szólista rázendített, de abban a pillanatban megszólalt a városháza tornyának zenélő órája: Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda csendült fel a téren, merthogy éppen este tíz óra volt.
Ezért is emlékezetes marad az idei Aradi Napok gazdag műsora.
Hozzászólások