Moldovai irányok

Merész lépésre szánta el magát Maia Sandu államfő, amikor népszavazást írt ki Moldova EU-s csatlakozásáról. Akárcsak ukrán szomszédja, a kisinyovi hatalom is eltökélt az EU-s csatlakozás iránt, a két ország 2022-ben együtt kapta meg a tagjelölti státuszt, s idén júniusban egyszerre indultak el a csatlakozási tárgyalások mindkettővel.

Kisinyov és Kijev mondhatni, kéz a kézben halad Nyugat felé, bő két évtizedes késéssel a többi volt szocialista országhoz képest. Korábban nem volt meg az ehhez szükséges politikai akarat és társadalmi támogatottság. 33 évvel a Szovjetunió összeomlása után azonban sok minden megváltozott. A hatalmas kommunista birodalom emléke egyre halványul, a 45 év alattiaknak jóformán semmilyen személyes tapasztalatuk sincs róla. A többi volt szovjet köztársasághoz fűződő kapcsolatok folyamatosan gyengültek, a gazdasági kötelékek gyakran meg is szűntek a szocialista ipar összeomlásával. Manapság Moldova exportjának közel háromnegyede az EU-ba irányul, s csak kevesebb, mint 10%-a Oroszországba, kevesebb, mint a háború sújtotta Ukrajnába! 

Társadalmi szinten hasonló változások zajlottak le: a szovjet pionírtáborok rég feledésbe merültek, három évtized alatt viszont egyre többen tanultak Romániában. A határok átjárhatóságával a moldovaiak rendszeresen járnak Romániában és Európában, ami például a szovjet időkben elképzelhetetlen volt. Sokan fel is vették a román állampolgárságot, amellyel Nyugatra vándoroltak jobb megélhetésért. Míg kb. 2010-ig Oroszországban vendégmunkáskodtak, manapság már az EU-ba mennek tömegesen. S nemcsak a román nyelvű többség tagjai, hanem az oroszajkúak is! Vagyis személyi és szellemi szinten az európai integráció már évek óta javában zajlik, s napról napra egyre nagyobb méreteket ölt. 

Maia Sandu népszavazási húzása ezen mélyreható társadalmi változásokra vezethető vissza. Számítása be is jött, a népszavazás átment, de csak hajszálnyival. Azok, akik személyes szinten az európai integrációt választották, lelkesen megszavazták hazájuk EU-s jövőjét, ők billentették át a mérleg nyelvét. Az otthon maradók többsége viszont elutasította az uniós integrációt. Holott az Ukrajna elleni orosz agresszió nyomán Európa is hajlandó felkarolni Moldovát. Kisinyov valós zarándokhellyé vált, nyár óta számos EU-s tagország állam- és kormányfője látogatott el személyesen a moldovai fővárosba, Ursula von der Leyen többször is, s valamennyien teljes körű támogatásukról biztosították Sandut, az EU pedig 1,8 milliárd eurós gyorssegélyt nyújtott a napokban. A Kreml sem ült ölbe tett kezekkel, apait-anyait bedobott a népszavazás ellehetetlenítésére, bőséges finanszírozást biztosított, mindenekelőtt a korrupcióért elítélt s a börtönbüntetés elől Moszkvába menekült Ilan Șor hálózatán keresztül. Az orosz propaganda üzenete egyszerű volt: a nyugati integráció Moldova vesztét jelenti, mert háborúba, nyomorba és genderőrületbe taszítja az országot, ahogy a szomszédos Ukrajnát is. A félelemre alapuló moszkvai propaganda hatásosnak bizonyult, a moldovai társadalom távolról sem olyan nyugat-orientált, mint az ukrán, Ukrajna drámája pedig mélységesen megrendítette a moldovaiakat.

A mélységes társadalmi megosztottságot tükröző népszavazás hideg zuhanyként érte az államelnöki választáson elsőként befutó Sandut és Brüsszelt egyaránt. Az elnök asszony Európa-orientált politikája korántsem örvend széleskörű támogatásnak, ahogy remélte, komoly legitimitás helyett kérdőjeleket vet fel, hiszen folytatásával nemhogy áthidalná, hanem tovább mélyítené a társadalmi ellentéteket. Az utóbbi évek-évtizedek jelentős változásai nem terjedtek ki egyformán a közösség valamennyi rétegére, egyoldalú EU-párti politikával Sandu csak politikai ellenfelei malmára hajtaná a vizet. Már ha egyáltalán megnyeri a második fordulót.

Az eredmény Brüsszel számára is hideg zuhany, mivel egyértelműen jelzi, hogy az EU ragyogása – amely ellenállhatatlan vonzerőt jelentett az uniós taggá vált többi keleti ország számára – igencsak megkopott, korántsem olyan csábító, mint 20-25 évvel ezelőtt. Ráadásul a nyugati politikai narratíva sem megkérdőjelezhetetlen többé, a moszkvai propaganda komoly konkurenciát jelent, amely könyörtelenül kihasználja a nyugat gyenge pontjait.